Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-18 / 16. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 181 sók mint a belsők körül". Igy aztán nem lesz alap, melyből a tanárok fizetésére és az ingyenes fiuk ellátására telljék (Folytatjuk.) fl tanitók mozgalma. Legújabban különös mozgalmat lehet észlelni a tanitóság körében. Lapjaikban és gyűléseikben soha nem tapasztalt hangon teszik kritika tárgyává azt a viszonyt, a melyben az egyházhoz, főkép pedig a lelkészhez állnak. Szólnak olyan keserűséggel, a forrongás olyan hangján, hogy az, aki nem ismeri a tényleges helyzetet, eo ipso azt gondolja, hogy mily zsarnokok is azok a papok (nemcsak a róm. kath. vagy görögkeleti, hanem a protestáns papok is) s micsoda szánalmas rabszolgák is a tanitók. A „Tanitók Szava" e. lap szerkesztője nagyhangú frázisokat szót a levegőbe, hogy a tanitók a jogtalanság szigetére vannak száműzve; csak kötelességeket sóz a nyakukba az egyház, vagy a papság, de a jogokból kizárja őket. Néhol még fenyegetőznek Is, hogy elfordulnak az egyháziól. ha a tanitók kívánságait nem teljesitik. „Ev. Hözérdek"-ben, melynek felelős szerkesztője és kiadója ev. lelkész, „Államosítás" e. alatt csinos kis elmefuttatás jelent meg. Az iskolák államosításáról, mint a nem messze jövőben bekövetkező állampolitikai eseményről szólván a cikk írója, elkeseredéssel látja, hogy az egyház nem hajlandó a tanítóság minden követelését teljesíteni s midőn elítéli azon vezető tanítókat, akik térden állva könyörögnek (?) jogokért, egyúttal megjegyzi, hogy ezeket a jogokat az egyháznak tányéron kellene vinnie a tanitók elébe. .,Mert előállhat az az eset, hogy a tanitók azt mondják: , Ha mi nem kellünk az egyháznak, nekünk sem kell. . . . !" (t. i. az egyház) ha majd államosítva leszünk.) Beszél fennálló drákói rendszabályokról, kötelékekről, melyek a tanítóságot gúzsba kötik. A tanítót hasonlítja a rabszolgához, aki addig végzi a munkát, mig a háta megett a korbács suhog. Ha tehát azt akarja az egyház, hogy a tanitók ezentúl is tántorithatlan hivei legyenek, siessen kedvükben járni, mig nem késő. Tisztelt Tanító Úri vagy Tanító Urakl a kik hasonlóan gondolkoznak, tudatában vannak-e annak, hogy ily nyilatkozatokkal milyen végtelenül szomorú bizonyságot tesznek evang. voltukról, hogy eu. hittudatuknak, egy háziasságuknak milyen utat kellett megtennie, mig a libetbányai tanító martyrhalált halt hősiességétől odáig jutott, hogy az egyház megtagadásának fenyegetésével állnak elő. Reméljük, hogy esak egyesek. Nem tudjuk, nem akarjuk hinni, hogy ez volna a zömének gondolkodása. Mi az egyes lehangoló jelenségek dacára bízunk a tanitók egyetemében, hogy az esetleges államosítás esetén is, melytől jelenleg távolabb vagyunk, mint esak nem régiben „bármennyire is kívánja azt a tanítóság nagy része", meg nem feledkezik egyháza iránti kötelességeiről,amelyeknek teljesítése a hithű tanítóra nem béklyó, nem jogtalanság, nem lánc, de önkéntes áldozat; kötelesség, melyet jog gyanánt tekint. Olyan keserű hangok, szenvedélyes kifakadások, aminőket most oly gyakran hallatnak a tanitók lapjaikban s gyűléseiken, csak akkor jogosultak, és számíthatnak viszhangra, ha csakugyan az elnyomottság, áz igazságtalan, bántő helyzet forrásaiból erednek. Ez pedig általánosságban nem áll, vagy legalább is az a szenvedélyesség nincs igazolva a ualó által, kellően nem indokolt. Sok a felfujt frázis. A tanitók is ugy vannak uele, mint azok a modern asszonyok, akik addig addig hallják a feminismus jelszavait, uagy egy nőapostol radikális prédikációit, arról, hogy a mostani feleség milyen szolgai helyzetben uan, mig uégül maguk is elhiszik azt, s a legrendesebb házaséletet is rabszolgaságnak, lealázó függésnek nézik, flmint egy es tanitók kiadták a jelszót, hogy rabszolgák, jogtalanok uagyunk, ugy nagy része annak is kezdi magát tekinteni s a legtermészetesebb, legszabályszerübb uiszonyt is igának nézi. Ez a tömeg suggestio töruénye. A demagógia ezt jól tudja felhasználni. A tanitók jogokat köuetelnek, hogy az esper., ker., egyet, gyűléseken minél jobban legyenek képviselve, védve osztályérdekeik. Mert, szerintük, jelenlegi képviseletük nem tudja ellensúlyozni a papok ellenséges törekvését (7), amelynél fogva drákói szabályrendeletet oktrojálnak rájuk, mint ahogy drákóinak tekintik a mostani szolgálati viszonyaikról szóló szabályrendeletet (dunáninneni), a melyet javaslat korában egy dékanátusi tanitói gyűlés in principio elvetett. Az egyház bizonynyal készséggel teljesíteni fogja a tanitók egyes kívánságait, amelyek az alkotmány kereteibe illeszthetők; de egyes aspirációik túl mennek a kivihetőség határain. Ha a tanítók azt hiszik, hogy a papok és a felügyelők a gyűléseken egyeben sem törik a fejüket, minthogy őket minél jobban békókba verjék, ugy nagy adag elfogultság kell ahhoz. Valóban nem adják legkisebb jelét bizalmuknak a világi elem iránt, mely nem engedné meg a jogtalan papi tulhatalml súlyt. Ellenkezőleg elfogult-