Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-18 / 16. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 180 A mai prot. egyház szemszögéből nézve legfeltűnőbb, hogy — legalább igy vehető ki Hain tudósításából — a gyűlésen hiányzott a lelkesedés, s a lépés fontosságának tudata nem nyomta rá bélyegét az egész értekezletre. ') Hain a maga szempontjából magyarázatát tudja adni a jelenségnek. A polgárság szokott ovatossága félelemmé nőt arra a gondolatra, hogy — mint a költségekről szólva emiitettem — a nemesség magának akar az ő pénzén iskolát épitni. Az meg nagyon érthető, hogy nem voltak hajlandók pénzt adni oly „közös" vállalkozáshoz, melyhez a nemesség csak az eszmével járult. Ne feledjük, hogy abban az időben óriási összegekről volt szó I És főként ne, hogy a krónikás zipser, higgadt, meggondolt birája városának és maga is takarékos polgári A következő gyűlés ugy látszik megszüntette a polgárok bizalmatlanságát. Ha elfogadjuk Haint a közvélemény tolmácsának, ugy nagyrészt Wittnyédi uolt az, aki miatt eleinte kétkedéssel kezelték az egyetem kérdését. Így ir róla! „Nyugtalan fő, ki miatt — fájdalom — gondjaim vannak, nem lesz-e jelen vállalkozása („vornehmen") többi dolgaihoz hasonló kimenetelű ; mindamellett szeretem a legjobbat hinni." Ezen az augusztus 20-iki gyűlésen azíán olyasmit tett, ami méltán eloszlathatta a kételyeket : 6000 forintot ) ajánl fel egyedül. Példájára Hetzer András és Ketzer Menyhárd 1000—1000 forintot, a többi nemes ki ennyit, ki annyit (einer, dies, der andere das ) ajánlott fel. A polgárok 50, 100, 200, 300, 400 frt.-ot ajánlottak fel. Lőcse városa 400 frt.-ot, még többet, ha a Thurzó Elek hagyományát (Kassai házak, szőlők Tokajon, melyeket ezidőben elvettek tőlük) visszakapják. Elhatároziák azonfelül, hogy néhányan a nemesek közül az ország többi uraitól és városaitól segélyt fognak gyűjteni, mely célból néhány gyüjtőkönyv készíttetett. („Bücherle oder Libelli gemaehet morden.") Mindez lelkesedés nélkül történt? Akkor még szebb az áldozatkészségük. Ezután majd egy évig hallgat a krónika az eperjesi egyetemről, noha ekkor volt a hires kassai gyűlés. Megemliti ugyan, hogy 1665 november 12-én sa következő napokon Kassán sok mágnás jelenlétében olyan eonsultatió volt, mely egy kis Landtaghoz hasonlított. 20-án a gyűlésről visszatérnek Lőcse küldöttei, kiknek elbeszélése nyomán, elmondja, miről volt ott szó, de az egyetem kérdését — egy szóval sem emliti! Az alapkőletételről 1666. április 5-iki dátum6) Hain több más lőeseiuel részt uett e gyűlésen. 7) B helyütt ugyan esah 4000-t ir Hain, de más helyen ő is 6000-et emlit. U. i. Hörk és Obál. mai (Hörk szerint 6-án történt) feljegyzi, hogy az a városok küldöttei és nagyszámú nemes jelenlétében óriási ünnepélyességgel („Solamitat") történt meg. (31? I.) ]ellemző az is Hain anyaggyűjtésére, hogy Lipót két tiltó leiratát [1666 ápr. 11-it és jul. 2-it) nem emliti, bár az előbbire adandó válasz megállapításánál Kisszebenben volt ő is a zsinaton. Az ugyanekkor történt superintendens választást nagy részletességgel írja le. (3361.) Találunk ezekkel szemben ugyanazon éur6l egy lényegtelenebb bejegyzést, mely a nem pénzben történő adakozás (L. Obálnál és Hörknél is említve) egy esetét tárgyalja. Máriássy Jánosné, Batizfalváról, 30,000 vörös fenyő zsindelyt igér az egyetem épületéhez oly feltétel alatt, hogy a lőcseiek szállítják eperjesre. Mivel azonban Máriássyné zsindelyei messze voltak, Lőcse városa ugyanezen év november 19-én a sajátjából külldött 10.000-et. Ezt a semmiképpen nem fontos esetet Hain odavetett megjegyzése teszi érdekessé: „Soll jedoch den Stolzen Eperiessern nicht genug geivesen sein." (342 l.) Tehát „büszkéknek tartja Hain az eperjesieket, akiknél pedig más város polgárai sokkal jobban megérdemelték volna a főiskolá/1 Nincs itt a sorok közt egy kis ellenszenv és irigység ? Az az Eperjes, amelyik pedig csak azért jutott az egyetemhez, szemben más városokkal, („Elsősorban Lőcsével" — vélhette Hain.) amelyek jobban meg is érdemelték volna, mert összejátszott a nemesekkel, már annyira gőgös, hogy nem is elég néki tizezer, jó, Lőcse erdeiből vágott fenyőzsindely I (Persze nem, mikor 30.000-et Ígértek,) Aki csak egy kissé is bepillantást nyert a versengő városok ezidőbeni történetében és bármily kevéssé is, de ismeri Hainnak az elfogultságig menő lokálpatriotizmusát, igazat ad nékünk abban, hogy Hain tényleg igy gondolkozott Eperjesről s annak főiskolájáról, Igy aztán érthetővé válik krónikásunk közlése az 1665-iki augusztusi gyűlésekről. Lehetett, helyesebben uolt ott lelkesedés, csak néki fájt az. Rosszul esett néki Lőcse város riválisának sikere. Nem akarta látni, észrevenni annak lelkesedésszülte emelkedését. Persze mefontontoltan adott a polgár, mint mindig. De mikor látta, hogy a nemesség se marad a tervnél, feltűnően adakozó lett. A kivitelben úgy látszik hiányzott ez a megfontoltság. Az előrelátó zipser biró a csendes megfigyelő krónikás rosszalja, hogy nem helyesen használják fel a pénzeket. Amennyiben mindent amit sikerült itt-ott összegyűjteni „az építkezésre fordítottak" több gonddal járván el „akül-