Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)
1914-04-18 / 16. szám
1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 178 jogialt jogkiterjesztésre, a mely által viszont másokkal jogfosztás történik. — Miről van szó ? Az egyházközség területén kivül lakó, de az egyház közterheit viselő egyháztagok eddig a közgyűlésen esak meghatalmazott utján vehettek részt (régi 40 §.), most ez uj szakaszban az ilyen egyháztagokról az van mondva: „a mennyiben személyesen megjelenni nem kiuánnak, magukat a közgyűlésen bármely közgyűlési tag, mint meghatalmazott által képviseltethetik/' Helyeseljük azt, hogy egyházunk mindazon tagjaival, a kik egyformán viselik annak közterheit, egyformán bánjon, vagyis egyforma joggal ruházza fel. Igy helyeseljük azt, hogy az egyházközség területén kivül lakó egyháztagok, ha oly arányban uiselik a közterheket, mint a belül lakók, ugyan olyan joggal, vagyis a közgyűléseken személyes szavazati joggal ruháztassanak fel, de egyenesen veszedelmes intézkedésnek, sőt a belül lakokkal szemben jogfosztásnak tartjuk azt, hogy a kiuül lakóknak több joguk legyen, mint amazoknak, mert ezek, ha akarnak személyesen is eljöhetnek, ha nem akarnak személyesen eljönni, meghatalmazott által képviseltethetik magokat, holott a helyben lakók esak személyesen gyakorolhatják jogaikat s ha egyik másik el van akkor másutt foglalva, magát meghatalmazott utján nem képviseltetheti. Ilyen injuriáthiveink nagyobb részével a kisebb rész javára nem tehetünk, ezt tennünk nem szabad. A meghatalmazásokkal mindig volt baji Azért, hogy ezek a bajok megszűnjenek, készséggel üdvözöltük és propagáltuk azt az eszmét, hogy az önnálló és vegyek házasságban élő nők is személyesen gyakorolják jogaikat még pedig szerintünk nem esak a lelkész és tanitóválasztásoknál, mint az előadói javaslat proponálja, hanem általában mindenkor és mindenütt. Erre indit bennünket az a tapasztalat, hogy hova-tovább a férfiak kevesebbet törődnek az egyház dolgaival, de a nők igen szivesen s nagy buzgósággal vesznek ezekben részt, ha meghivatnak. A bajokat azonban újból esak növelni fogjuk, ha a kiuül lakóknak meghatalmazott utján való képviseltethetésüket megengedjük. Tessék azoknak is csak személyesen gyakorolni jogaikat, mint a belül lakó egyháztagoknak. Aláhuztuk fentebb ezen mondatot: „ha oly arányban uiselik a közterheket, mint a belül lakók" Mert az eddigi adózási törvényünk ugy rendelkezett, hogy ezek a kiuül lakók esak felét fizetik az egyházi pótadóként kiuetett százaléknak, személyes járandóságot pedig egyáltalán nem fizetnek. Ha ez a teherviselési kötelezettség az uj alkotmányban is megmarad, a mit egész helyén valónak tartunk, akkor kérdjük, hogy lehet ezen kivül lakó egyháztagoknak, a kik esak fél terhet viselnek, sőt, ha a személyes járandóságot is figyelembe vesszük, esak kb. egy harmad terhet viselnek, ugyanannyi jogot adni, sőt többet, mint a belül lakóknak ? 1 A mostani alkotmányunknak e pontja homályos lévén, az egyetemes közgyűlésen is vita tárgyát képezte ennek magyarázata. Az akkor meghozott szerintünk helytelen döntés sok keserűséget és bajt okozott egyik gyülekezetünkben. Azért nézetünk szerint e szakasz világosan akként lenne szerkesztendő, hogy a fél adószázalékkal az egyház terheihez járuló kivül lakó egyháztagok esak bizonyos (s itt fel kell sorolni) uagyoni s főleg egyházi adóügyekben gyakorolhatják esak személyesen jogaikat, rendkívüli terhekkel meg nem rovhatók; azon kivül lakó egyháztagok azonban, a kik a belül lakókkal egyforma terhet uiselni hajlandók, azokkal egyforma jogokat is nyernek, a mely jogokat azonban esak személyesen gyakorolhatnak. (Folytatjuk,)
