Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-01-10 / 2. szám

1914 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ 15 tására, akik ezen országban a népet a régi orthodox, valódi kath. hitben és vallásban megtartani s az attól eltávozottakat visszavezetni igyekezzenek . . . alkalmaztassanak." Szeretnek hivatkozni az 1550: 19 t.-eikkre is, mely a fenti intézkedéseket megerősíti; de ezek a törvények csak a protestantizmus terjedése ellen szólanak, s nem alapitnak külön országos kath. vallásalapot. Ennél a pontnál figyelmeztetnünk kell a szives olvasót, hogy /me országgyűlés rendelkezik egyházi ügyek feletti 11. Ferdinánd már rendeletileg gongoskodott a kath. papság vagyonáról; de a vallásalap tulajdon képpen esak III. Ferdinánd alatt lett megalapítva, mikor az üldözött protestánsoknak már saját külön lelkészeik voltak, s ennek következtében ezek megtagadták a kath. lelkészek számára követelt jogtalan fizetéseket. Az 1647.-ki országgyűlés (12 t.-e.) már világosan kifejezte, hogy oly helyeken, ahol a lelkészségek, vagy a templomok külön földbirtokkal birnak, a kath. lelkészek tartoznak saját jövedelmeikkel megelégedni s az ottani evangélikusokat semmiféle adóztatásra nem kényszerithetik. Olyan helyeken, ahol még lelkészségek szervezve nincsenek, mindhét felekezet köteles saját lelkészeit ellátni. Oly helyeken pedig, ahol az evangélikusok a kath. lelkészeknek semmivel sem adóztak, ott azok javára a protestánsok ezentúl semmiféle fizetésekre ne hényszeritesseneh. Ottan pedig, ahol a lelkészségek országosan éppen nem javadalmazák, hanem a nép házankénti ellátásából tartattak fel, ott a kath. és evangelikus lakosok által folyóvá tett fizetések, a két felekezet papjai között egyenlő részben osztassanak fel. Minden vallású lelkész fizetését saját felekezetétől kapja. Három évvel később III. Ferdinand 1650 évi aug. 6-án kelt rendeletében kimondotta, hogy az „ekként károsodott kath. lelkészek segélyezése végett örökös alapítványképpen a pozsonyi kamara jövedelmeiből évenként 6000 frt. fizettessék az esztergomi érsek kezeibe, aki ezt az összeget ugy a maga, min a többi kath. püspökök kerületeiben a „károsult" kath. paroehusok segélyezésére arányosan ossza szét. Elrendeltetett az is, hogy minden püspök, a kánonok értelmében, a négy évenként tartandó tartományi zsinatot értesitse arról, hogy ez az összeg mikép használtatott fel? Az ilyképpen alapított évi 6000 frt. azonban a kamara által pontosan nem fizettetvén egyrészt aSzelepesényíQyörgy esztergomi érsek elnöklete alatt megtartott'püspöki értekezlet; másrészt Kollonieh Lipót, béesujvári püspök, mint kamarai elnök között az úgynevezett „pozsonyi konventio" jött léire, melynek értelmében a püspöki kar, a 80,000 Jrtot meghaladó hátrálékokról az Őfelségének vele közlött szándéka szerint bizonyos kegyes alapítványok javára lemondott; oly föltétel alatt, hogy jövőre a 6000 frt pontosan fizettessék a pozsouyi káptalan és egy kamarai tiszt ellenőrzése mellett (az esztergomi érseknek a püspökökkel létrejött megállapodás szerint) osztanák el a szűkölködő plebánusok között. Ezt a megállapodást l. Lipót király 1676-ban megerősítette és a kamarának meghagyta, hogy a segélyösszeg a szűkölködő papságnak pontosan kiszolgáltassék. Ő maga részint a törökök kiűzetése alkalmával tett fogadalma beváltásául, részint hátrálékok fejében, 16,000 frt. befizetését rendelte el. III. Károly király 1715-ben újra elrendelte a 6000 frt. kiszolgáltatást; de a tapasztalt visszaélések miatt azt is megkövetelte, hogy minden segélyezett lelkésznek nyugtája is bemutattassék. Hogy tényleg minő gazdálkodás folyhatott, azt ismét az mutatja, hogy 1731-ben 42,678 frt. 70 kr.-ra szaporodott a hátráléhl Ugyancsak 111. Károly király 1733-ban a paroehusok szügségeinek fedezézésére