Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-04-11 / 15. szám

191 it ház testébe s tespedt közszellemébe beleoltani. Magunkból, a mi buzgóságunkból kellene a feltámadásnak és az igazi és örök életnek buzgó forrást fakasztanunk, Ámde az egyház meglankadása, elernyedés2, a mienkével nemcsak összefügg, haneiTi abból született meg s abból táplálkozik. Sok a béres, kevés a pásztor. Meg kell értenünk, most, mikor a feltámadás szent ünnepén az életet hirdetjük a világnak, hogy evangeliomi anyaszentegyházunk régóta tartó böjtjét, vereséget és elhalás! hirdető nagypénteki gyászát esak akkor váltja fel egy uj életre támadó diadalmas húsvét, ha senki mástól nem várjuk a feltámadást, mint egyedül az élet és feltámadás Urától, a jézus Krisztustól I Vissza az Igéhez ! Vessük kezünket az épitő apostoli munkára 1 Keressük fel és gyüjísük össze az elszórt tetemeket. A Krisztus nevében szeretettel és gondoskodással ápoljuk minden szivben az élő hitet. Az ellenséges korszellem ostromoló támadását ne gyarló emberi bölcselkedés, hanem az Istenige beszédével igyekszünk legyőzni. A hivők szivét pedig fűzze össze a Krisztusnak lelke, amely nem a nyelvet, nem a kicsinyes érdekeket, nem a szétválasztó hangulatokat és indulatokat, hanem egyedül csak a közös szent eszmék önzetlen szolgálatát nézi s megéríássel igyekszik épiteni az Isten országát. Ha evangeliomi anyaszentegyházunk élete és boldogsága, békessége, jővője a szivünkön fekszik, tanitson meg a húsvét a maga igazságára, amelyet az egyház Ura nekünk is mond : Én vagyok a feltámadás és az élet! Boldog, aki e feltámadásnak és ennek az életnek tanuja és részese lehat! * .* * Fohász húsvét ünnepén. Fölséges Isten, templomodba jöttünk, E szép. ez áldott öröm-tmepen. Ma lett hazánk az ég fölöttünk, S e siralomuölgy Éden idelenn. Megállunk uigan szent tornácaidban, Az örökélet előize itt uan, Sirotok nyilik sok kedues halott — Alleluja! Az Ur föltámadott ! Én élek! Szól az Ur. És ti is éltek : Ahol a Fő, ott annak tagjai; Valósággá lesz, amit most reméltek, S üduét nem képes nyelű kimondani. Mit most homályos tükör által látunk, Az egykor szinröl-szinre lesz sajátunk. Husuét, mily édes a te balzsamod — Alleluja ! Az Ur föltámadott! Sok szenuedése uan itt az igaznak: Méregpohár, tüz, börtön és kereszt; Rózsán taposnak lábai a gaznak. Mig sok nemes sziuet búgond epeszt; Ám lent, mi földi, eluegyül a földdel, S fent az igazak koszorúja zöldéi, Fénylenek ok, miként a csillagok — Alleluja ! Az Ur feltámadott ! Örökélet beszéde uan Tenálad, Oh győző Jézus. Nöueld hitemet! Hi nem rontod meg a törődött nádat, Lásd meg én töredelmes sziuemet. ^la esiiggedeznék s tántorogna lábam, Te erősítsd meg a kemény tusában. Ki hü Teh-zzád. azt el nem hagyod — Alleluja! Az Ur föltámadott! Uram, hogy hü tanituányod lehessek, Segits, hogy föluegyem keresztedet! Mint Te, ugy tűrjek, szenuedjek, szeressek, A keskeny ut Életre igy uezet. — Fölséges Isten, templomodba jöttem, Terjeszd ki áldó kezedet fölöttem, S háláual áldom ezt a szent napot — Alleluja ! Az Ur föltámadott! Sántha Károly