Evangélikus Őrálló, 1914 (10. évfolyam)

1914-03-07 / 10. szám

1914. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 107 ben hozattak meg, midőn többek között kimondotta, hogy minden jog és hatalom magából az egyházközségből indul ki. Ha tehát ev. egyházunk egyetemének egész szervezete az egyházközségen, mint basison nyugszik, szükségkép' következik, hogy a mostani zsinat a haladás utján hatalmas lépést tegyen előre s az egyházközség jogait is kiterjessze 1 S ime mit tapasztalunk, hogy a zsinat az egyházközséget legvitálisabb jogától fosztja meg. Ugyancsak Okolicsányi irja, „hogy ev. egyházunk létét . . . egészséges és demokratikus alapokra fektetett szervezetének köszönhette!" Ezzel fején találta a szöget. Magyarországon mondhatni ez a szervezet tartotta fel az egyházat. Hát ezt a szervezetet nem lazítani, de erősíteni, „fejleszteni" kell. E helyett az uj elvi álláspont a demokratikus szervezetet — hierarchikus szervezetté fogja át szemezni í Ez kérem nem az egyházaknak közös joga, a melyet esetleg egy szavazat többséggel el lehetne intézni. Ez minden egyes egyháznak különleges joga, melyet attól — még abban az esetben sem szabad elvenni, ha a többi egyház mind lemondana jogáról: Mert nem az egyházak közönsége adta az egyes ecclésiának a jogot, hanem ez ős eredeti privát joga minden egyes egyházközségnek, a mely jognak közös gyakorlására egyesültek az egyházak, de nem azért hogy arről lemondjanak, vagy akár még oly illustris testület által tőle megfosztassanak, hanem hogy azt lehetőleg egyöntetűen „gyakorolják." És a mig egyetlen egy ecclésia akad, a mely e jogához ragaszkodik — ez tőle semmiféle hatalmi ténnyel vagy tetszetős frázissal (mely mögött ki tudja mi féle célzatok lappanganak.) elvenni nem lehet. És ha az ecclésiában a többség azt határozná, hogy e jogát feladja, de akadna egy ember, a ki az ecclésia jogát, fel akarná tartani — azt a jogot elvenni, feladni nem szabad. Miért? Egyszerűen azért, mert vannak dolgok, a melyek discussio s igy határozat tárgyát nem képezhetik. Nem lehet pld,keresztény szempontból discussio tárgyává tenni azt a kérdést: hogy van-e Isten? Se azt szótöbbséggel eldönteni nem lehet. És ha csak egy ember van azon a gyűlésen a mely szótöbbséggel elfogadná hogy nincs Isten, egy ember, a ki ez ellen tiltakoznék — ez az egy ember nem lenne rá kényszerithető, hogy meghajoljon a többség határozata előtt! Ilyen „van Isten!" féle tesis egyházunkban az egyházközség autonomiája. Ezt discussio tárgyává tenni nem szabad. Csak ezen az alapon — de ellene, vagy csak gyöngítésére semmit! Ha az egyházközség autonómiáját támadó elvi álláspontnak érvei lennének, még azok előtt sem hajolnám meg. Mert hisz' érvet minden fiscális talál állításának bizonyítására. Nekem nem az érv a fő, hanem az egyházközség autonomiája. Mit ér nekem a szép predicátio, ha egyszer a kedvesem — a kinek különben még jó ideig örülhetnék — csak a szép predieátio keduéérí a koporsóban fekszik. De én még eddig — frázist igen, de érvet nem hallottam, a mely az autonomia megnyomoritását indokolná. Mert az érvnek el nem fogagható, hogy igy (t. i. az uj elvi álláspont mellett) célszerűbb a választás megejtése. Mert itt az a kérdés: kire nézve? Mert az ecclesiára nézve — akinek bőrére megy a választás — csak nem lehet célszerű, ha a a candldatióból épp' azt zárják ki, a hit ő vagy legalább egy párt választani akarna? . . flztán ha a célszerűségi szempont vezérel, ki mondja meg, hogy hol van ennek a határa? Emiitettem, hogy ez a bizottsági uj elvi álláspont csak az első lépés s azután következik a többi. S mily hamar beteljesedett próféciám. Első cikkem megirása után olvasom, hogy egy zsinati tag indítványozta, hogy kandidáljon a püspök 4—5 jelöltet s ezek közül válasszon az egyház. Ugyan kérem minek az a ceremónia? Mért nem indítványozta mindjárt: nevezze ki a püspök a lelkészt. Ez is rendszer — a rom. katholikusoknál is igy van, most már az állam is kifogja nevezni a megyei tisztviselőket is. Németországban is sok helyen igy van. Ez külső adiaforon — a hitéletet ez nem érinti stb. Mert hát az a püspök jobban tudja az egyház érdekét és hogy ki való oda és ki nem? Ugyan kérem? Nem egyébb ez tetszetős frázisnál. Tetszik tudni, mit beszéltek Márton mesternek, mikor nősült s hire ment, hogy Dóra Katalint fogja nőül venni? „Hogy vehet ő el egy olyan csinosnak is alig mondható jelentéktelen személyt, hisz' bármely első család legszebb leányát megkaphatná?!" — Hagyjátok el — mondá Márton mester — ha az én szememmel néznétek az én Katámat, a legszebb leánynak látnátok Wittenbergben. Ezentúl azonban nem lesz szüksége az eklézsiának látó szemekre . . . Nógrádban történt a boldogult Eelenka püspökkel, hogy eandidatus korában egy eklézsiában /ellépett, egyéb concurrenseit, főképp a választáskor győztes maradtat messze túlszárnyalván — szerencsésen megbukott. Mikor az esperes neheztelőleg korholta a gyülekezetet, hogy tudták azt a jeles fiatal candidatust elejteni, akkor a tanács bölcse elő álván ilyen szónoklatot tarta: