Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-08 / 10. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 megszületését annak elnökéhez intézett testvéries átiratában, hogy lehetetlen a saját jól felfogott érdekünkbea is az e targybani közös tanácskozás felajánlásával fe énk nyújtott testvéri jobbot el nem fogadnunk. Alakuljon ki ez eszme tárgyában egy egységes vélemény. Tegye azt magáévá mindenek eiőtt a választmánynak minden ta^ja, a minek jeléül keressék fel külön is egyesületünk érdemes elnökét ez aktióba lépés iránt, a mig az alkalom itt van, mert ha elmúlt kihasználatlanul, nehezen jő többé vissza. A kormány tervbe vette a lelkészi fizetésrendezést. Sokan nem tartjak alkalmasnak a mai helyzete erre. Szerintem minden feszültségei és villámokká telítettsége mellett is alkalmasabb kivánt eiedmények elérésére, a ma, mint a holnap, az ismeretlen s éppen nem biztató jövő beláthatatlan alakulása. A részletek dolga lenne, minő beállítást, nyerjenek fjzetésrendezési igényeink. Ezúttal cs?ak egyet kívánok hangsúlyozni, hogy a korpótlék semmi képen sem pótolhatja a fizetés emelést. A 2400 kor. minimum törvényileg feltétlenül biztosítandó, hogy az natározott formában iktattathassák be uj zsinati törvénykönyvünkbe is. Iharosberény Borbély Gyula leik. egyes, válasz, tag. Külföld. Jezsuita törvény Németországban. Közöltük annak idején, hogy Németországban a jezsuita törvény eltörlésének kérdése az utóbbi időb n izgalmas hullámzást okozott a politikai életben. Tudvalevő dolog, hogy még Bismark idejében hoztak egy törvényt, mely a jezsuita rend tagjainak Németország területén nem engedi meg a letelepedést, földbirtokszerzést stb. minek folytán ők tulajdonképen Németországból ki votlak tiltva s csakis mint vendégeknek volt joguk az ország területén egyházi functiókat teljesíteni. Bajorországban történt meg, hogy néhány jezsuita páter huzamosabb ideig le akart telepedni, a miért a bajor kir. tanács elé kérvényt nyújtottak be. E tanács nagy részt katholikus elemekből állott s a Bismark féle jezsuita törvénynek oly értelmezést adott, hogy a bajorországi jezsuitáknak kivánt letelepedése meg engedhető. Az ügy általános érdekű voltánál fogva az egész Németországi birodalmi tanácsa elé került egy interpelláczió folytán s egy alkalommal dr. Spahn centrumpárti képviselő erősen sikra szállt a jezsuita törvénynek bajorországi értelmezése melett, azaz hogy a jezsuitáknak szóban lévő letelepedése engedtessék meg. Bethman Hollwég birodalmi kancellár azonban — támaszkodva arra az ellenszenvre, a mellyel a német polgárság közvéleménye a jezsuiták ellen viseltetik — erélyesen tiltakozott Spahn álláspontja ellen s ellenezte a jezsuiták receptióját, s kívánta a Bismark fele törvény fentartását s annak eddigi magyarázatát. A mint azonban a német sajtóból értesülünk, a napokban tárgyalta a birodalmi gyűlés a Bismark féle — jezsuiták eltörléséről saóló törvényjavaslatot s a német közvélemény nem kis meglepetésére — a sociáldemokraták szövetkeztek a centrum párttal^é többséget kaptak s a jézsuiták kitiltásáról szóló törvényt eltörölték, azaz a jezsuiták recepcióját Németország területére kimondották. Ha e birodalmi gyűlés által már megszavazott törvény a szövetségtanács (Bundesräte által is elfogadtatik, akkor e tény a protestáns Németország egyházi életére óriási jelentőséggel fog birni. Azonban a német sajtó közlése szerint a Bundesráth-ban, a mely megfelel a mi főren diházunknak, többségben vannak a magasabb intelligenciával biró evangélikusok s remény van arra, hogy itt a jezsuiták befogadásáról szóló törvényjavaslat el fog vettetni. A sociáldemokraláknak ós a centrumpártiak : a tűznek és a víznek — képviselőházi bizarr szövetkezéshez csak azt jegyezzük meg, hogy a centrumpárt életrajzához egy ujabb adatot nyertünk arra nézve, kikkel nem szövetkezik: céljai elérésére!? — Még Magyarországon is megéljük azt, hogy Molnár apát Weltner Jakabékkal fogja keresztül vinni egykor a jezsuiták ügyének végleges rendezését Magyarországon. Oy. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 11. Az egyiknek élet, másiknak halál. A lelkészt egyszer egy haldoklóhoz hivták. Bizonyára ellenszenvvel lépte át a ház küszöbét, mivel ugyanott 5 hónappal csúnya szitkozódások között, Isteni, káromolva halt meg jelenlétében egy beteg, a kit meglátogatott volt, s így attól tartott, hogy most sem kiséri majd áldás útját. Mennyire csudálkozott, mikor a haldokló ezen szavakkal fogadta: „Tisztelendő Uram, siessen egy szegény bűnöst vigasztalni. Az Ur ön által ismertette meg velem az üdvösség útját. Öt hónapja fekszem betegen ágyamon. Látja ezt a vékony deszkafalat ? Csak ez választja szobámat el attól, a melyben egykor társamat meglátogatta s így hallottam minden szót, a mit hozzá intézett. A mikor elmondotta neki, hogy mit tett értünk Jézus, mélyen megvoltam hatva s igy szóltam önmagához: Milyen dicső ez! S nem lenne igaz? Aztán felvetettem a kérdést: Hova jövök halálom után ? Különösen ezen szavak hatoltak mélyen szívembe : A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta (Ján. 3, 36) s rögtön igy szóltam feleségemhez : Meg kell térnem." — Négy nappal később meghalt a beteg a Jézus Krisztus kegyelmébe vetett bizodalommal szivében, minket pedig buzdítson ez az eset, hogy buzgón hirdessük az Igét. mert az sokszor ott is kikel és gyümölcsöt terem, a hol látszólag köves helyre esett az elvetett jó mag.