Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-08 / 10. szám

IX. év. Budapest, 1913. március 8. 11. szám. w & 0 EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi tekintetben illető minöennemü postai külöemény, a hiröetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajöonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) külöenöő. S3 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. ' rákoskeresztúri lelkész. FŐMUNKATÁRSAK : SCHOLTZ ÖDÖN BLATNIC2KY PÁL ágfalvi lelkész cinkotai lelkész. GÖAÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi fó'gym. igazgató. czeglédi nyűg. íg. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyeöévre 3 K Egyes szám ára 40 f. Hirdetések és pályázatok ára : Egész oldal . 40 K Állandó hirdetések megegyezés szerint TARTALOMJEGYZÉK VEZÉRCIKK. Jubiláris feladat. Erdélyi ev. Őrálló. — CIKKEK: A lélekszám csökkenésének okai eg-yházunkban. Kuszy Gusztáv. — A ftzetésrendezés kérdéséhez. Borbély Gyula. — Külföld. — Könyvismertetés. — Belélet. — Pályúzatok és hirdetések. jubiláris felaöat. E sorok irója korántsem akarja a monumentális emlékalapok tervezeteit egy irott malaszttal szaporítani. Mindössze a királyhágóntuli nem magyar, mert „szász" egyháznak elhagyott magyarjai érdekében emel szót. Szásznak mondom, mert hiszen még a magyar kir. kultuszkormány is e névvel illeti őket. Csoda-e, hogy az erdélyi köztudat nem ismer magyar, csakis szász evangélikust!! Szót emelek érdekükben, hogy észrevegyék oda át a magyar ev. táborban, hogy a „Vigyázz és erősítsd meg a. többieket, akik haló félben vannak" (Ján. Jel. 3, 2.), egy gyönyörű és minden tekintetben magyar s a mellett könnyen megoldható „istenakarata" miszsziói feladatot bizna reá, ha ugyan a magyarhoni ev. egyház magyar nemzeti misszióját szolgálni van még erő ott, a hol a benszülöttek közt is „az egyik erre huz, a másik meg amarra". Arról van ugyanis szó, hogy vannak az erdélyi részekben magyar ev. testvérek, akiket a magyarságukért anarchiával határos autonom közönyösséggel nem vesz észre „a szász és német nemzeti ev. szellem"" csak azért, mert nem domborítják ki „a hivatalos egyházi jelleget". Ezek ott vesznek el a Léiekhalászatban mesterré avatott katholikus kezek között és készséges örömmel szívatnak fel a nagygeresdi egyesség „bölcs" intézkedései folytán, sőt annak védelme alatt a „testvér egyház" felebaráti szeretetével. Azok, akik megfordulnak közöttük, hogy keressék az egyet, ott hagyva 99 igazat, tudnának — rajtam kívül — legendákat mesélni azoknak őszinte öröméről, a kik megtaláltattak. Persze ez csak az egyének öröme, amint hogy az egyénnek gyásza az a tény, hogy a legtöbb gondozatlan ev. hivő a baptisták kezei közé kerül ! A hivatalos országos egyház misszionáriusának t. i. más feladata van. A sok egyéb mellett az, hogy a nagyszebeni melegházban „nemzeti és ev. indulatot" neveljen a diaszpóra elhagyott gyermekeibe. No de jeremiádákka! Jeremiás is csak számkiüzetésbe mehetett. Az bizonyos, hogy a magyar — szász (még leirva is az abszurdummal határos dolog), ha az Isten nem veszi gondjába ingyen kegyelemből, vagy a református pap keresetlen szívességgel, fel nem karolja, evang. hitvallását elteheti régi emlékei közé. Élni nem élhet vele, mert nincs hol. ! Nem lehetne ezek érdekében, hogy ne mondjam : nem kellene ezek érdekében valamit tenni ? Hogy mit ? Gondoljon a t. olvasó a székely kirendeltség feladatára !! Azt mondják • nem illik, mert ez a nagyszebeni szász-püspöknek területe ? Igaz, már az öreg görög bölcs is kompetenciára tanította a barbár katonát! Noli me tangere circulos meos! A magyarságnak — mondotta nékem valamikor egy német kollega — az a baja, hogy nagyon respektálja mások cirkulusait, sőt ez a tragikuma. Ki merné ezt tagadni akkor, amikor köztudomásu dolog, hogy a magyar drága pézen adja el azt, amit mások minden áron megszereznek, — a nemzeti pres-