Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-02-22 / 8. szám

66 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913: betöltése nagyon mellékes, ha az azt elfoglaló protestáns férfiak nem erős protestáns öntudattal műnkéi kodnak. Sajnos, nagyon is igaza van. Volt idő, amikor protestánsok voltak az államtitkárok és mégis klerikális volt a minisztérium egész kultuszpolitikája. Azért azt ajánlja e cikk, hogy gondoskodjunk protestáns képviseletről a törvényhozásban. Helyes gondolat. De a kiviteléhez ismét csak öntudatos protestáns férfiakra van szükségünk. S ma azt látjuk, hogy az ország törvényhozásának két házában együttesen mintegy 50 protestáns törvényhozó a közönséges napi és pártpolitika rabja, de egyháza legvitalisabb érdekeiben sem emel szót S mert ez igy van, mégis csak kénytelenek vagyunk ott keresni érdekeink lehető védelmének garanciáit, ahol legtermészetesebbnek gondoljuk: a kultuszminisztériumban. Ezért tartjuk sérelmesnek, bántónak és aggodalmasnak, hogy a kultuszminisztérium vezető állásaiban nincs protestáns ember. A másik ügy, ami jogos nyughatatlanságot kelt, a lelkészi korpótlók rendezésének mikéntje. Ismételten tiltakozunk az ellen, hogy az ilyen fontos ügyeket az arra törvényesen illetékes egyházi autonom főhatóságok előzetes meghallgatása, kellő tájékoztatása nélkül a minisztérium intézze el. Igy aztán nem csoda, ha nagyjavadalmu lelkészeknek a minisztérium a fizetését 2000 vagy 2400 koronára kiegésziti, mig a csaknem kongruás lelkészeknek ilyen pótlókot nem ád. A minisztérium rendelkezését különben már mindkét protestáns egyház püspökei és konventjei megkapták. E rendelkezésével az evang. egyetemes jogügyi és pénzügyi bizottság legutóbbi ülésében foglalkozott. Minthogy pedig a kerületekhez csakis a 2000 illetőleg 2400 koronáig szükséges kiegészitésre szolgáló összeg utalványoztatok ki, az ügy nem oly tiszta és világos, hogy azt az ezzel foglalkozó bizottság tüstént elintézhette volna, azért az egyetemes felügyelő óhajtására ebben az április 15-re összhivandó rendkivüli egyetemes közgyűlés fog véglegesen intézkedni. A miniszter ugyanis a költségvetés tárgyalásakor azt a kötelező Ígéretet tette, hogy a nem róm. kath. lelkészeknek, fizetésükre való tekintet nélkül 5 évi szolgálat után 400, 10 évi szolgálat után 800 koronát utalványoz ki korpótlék ciinén. Eleinte csak arról volt szó, hogy a kongruás lelkeszek, majd hogy a 3000 koronán alul javadalmazott lelkészek kapnaK korpótlékot. Végül azonban Tisza István közbenjárására elhatározták hogy az összes lelkészeket korpótlékban részesitik. A bekért adatokból azonban kitűnt, hogy az olyan óriási összeget kívánna, amilyennel, főkép ha az időközben hasonló igénnyel fellépő katholikus papságot is bevonja, az állam ez idő szerint nem rendelkezik. Ezért a püspökök kezeihez csak annyit utalványoztak ki, amennyiből az 5 éves lelkészek javadalmát 2000 koronára, a 10 éves lelkészekét pedig 2400 koronái-a, tehát egy és kél korpótlék megadasával kiegészíthetik \hol az évi javadalomból a 2000 illetőleg 2400 koronáig nem sok hiányzott, ott a kiegészítést adta meg a miniszter a püspökök kezeihez, a korpótlók teljes összegéig szükséges kiegészítés céljaira pedig az egyetemes felügyelő kezeihez utalt ki bizonyos összeget. A református konventi iroda ezt az egész ügyet ugy tette közhírré, hogy a minisztérium a lelkészek fizetését 2000 illetőleg 2400 koronáig korpótlók cimén kiegészítette, az ennél nagyobb javadalmazásu lelkészek korpótlékát pedig az egyetemes egyház egyéb alapjaiból fedezik. Ez a reudelkezés reánk is áll. Mert az összes lelkészek 5 évi szolgálat után 400, 10 évi szolgálat után 800 korona korpótlékának fedezésére mindkét egyháznak megvannak az alapjai abban az államsegélyben, amelyet a minisztérium e célra az egyetemes egyházaknak kiutalt. Ez ügy teljes, végleges rendezése végett egyetemes gyűlésre semmi szükségünk nincsen, de mert egyéb fontos ügyeket is el kell a zsinat előtt intézni, ezért a többi között ezt az ügyet is e rendkivüli közgyűlésre utalta a bizottság. Ezzel persze csak késlelteti a korpótlék kiutalványozását, aminek pedig nem sok értelme van. Meg vagyunk azonban győződve, hogy ez az egész huzavona és az emiatt keletkező nyughatatlanság elmaradt volna, ha a minisztérium az egyházi főhatóságokkal előzetesen tanácskozni kegyeskedett volna.