Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-20 / 51-52. szám

|^.iui|ipip,jj( ... Iii IM EVANGELIKUS ŐRALLO 535 meg biztos támaszát. Amik mellett bátran mutathatunk reá, hogy ami vallási életünk ápolása és szeretett magyar hazánk szabad intézményeinek megőrzése egyházunknak mindig szent céljait képezték." „A mi hiueink — mondja továbbá — anyanyelvükön imádják a jó Istent, mert a mi tiszta ev. vallásunknak legelső alaptétele az, hogy az Egek Urát mindenki azon a nyelven imádja, ami szivéből fakad, amit elméje legkönynyebben megért. Azért mig egyrészről az Egek Urának imádásánál a nyelv használatát erős kezekkel ne érintsük, másrészt azonban ott, a hol meg kell mutatnunk, hogy elsősorban mégis magyar emberek vagyunk, — vonuljunk az iskolába és hassunk közakarattal oda, hogy hiueink a magyar nyelvet necsak azért tanulják meg, hogy a társadalmi és gazdasági érintkezésben az segítségünkre legyen, hanem azért is, hogy büszkén vallhassák, hogy ők ezen magyar hazának hűséges gyermekei. És majdan, ha a magyar nyelv szerete.te szivünkben is meleg otthont talált, vigyék azt ők be a templomba, hogy mentül gyakrabban ismétlődjék, midőn a magyarországi evangélikusok ugy érzésben, mint nyelvben is kivétel nélkül tanúságot tesznek ezen sokfelől megtépett magyar haza szeretetéről. Bizalommal tekinthetünk ily jövő elé, mert talán nekünk szabad arra büszkén hivatkoznunk, hogy a mi magyarhoni ev. egyházunkat akkor övezte a legnagyobb megbecsülés, amikor a vallás és a magyar haza szabad intézményeiért szenvedni és küzdeni tudott. Ez a megbecsülés pedig az a legnagyobb kincs, ami a dominiumokat és beneficiumokat is tudja pótólni, ez az a legnagyobb kincs, a mi egyházi és világi férfiainkat e szent ügy szolgálatába kell hogy össze terelje. Ezen helyesléssel többször félbeszakított székfoglaló beszéd fényes tanúbizonysága annak, hogy Rákóczy István méltó és hozzáillő elnöktársa leend az egyházi és iskolai ügyek vezetésében Okolicsányi Gyulának. Ezek után az egyházmegyei tisztikar választására került a sor, megválasztattak főjegyzőknek újból: Csővári Géza és Laszkáry Gyula, jegyzőknek: Henriezy Béla, Suehla Géza, Wernes Győző és Veres Zoltán. Pénztárosnak: Mihalovics Samu, ellenőrnek: Belicza András, ügyésznek: Draskóezy Zsigmond. Számvevőszéki elnököknek: Ferenezi Samu és Bartholomäeidesz Gyula, a többi számvevőszéki s egyéb bizottsági tagok részben a régiekkel, részben ujakkal pótoltattak Az ekként rekonstruált tisztikarral a közgyűlés áttért a kitűzött s elintézésre váró ügyeknek tárgyalására. Ezek közül a főbbek : néhai Laszkáry Gyula és neje sz. Tihanyi Borbála által a nagykürtösi egyházközség javára tett 11984 K és 26 fill.-nyi alapítvány, valamint a nagykürtösi egyházhoz tartozó Ebeezk fiokegyház iskolai beltelkének néhai Laszkáry Gyula kezeléséből megtakarított 14977 korona összeg jogi természetének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. Közgyűlés hálás köszönettel és elismeréssel adózva az alapítóknak, ugy az alapítványt, mint Ebeezli számára megtakarított összeget elfogadta s az alapítók rendelkezései értelmében kezeltetni rendelte. Tárgyalásra került a Galga-Guta — bereeli adózási uitásügyben a számvevőszék határozata ellen dr Csengey Gyula és társainak felebbezése, mely ügynek remélhető békés elintézésére dr Sztranyovszky Sándor indítványára egyeztető bizottságot küldött ki a közgyűlés. Több kisebb ügy elintézése után a gyűlés tagjai közebédre gyülíek össze, melyen a beigtatott elnökséget számos felköszöntőben ünnepelték. Adja a kegyelem Istene, hogy az egyházmegye hajója az uj kormányosok vezérlete alatt, vésszel-viharral megküzdve, biztos kikötőbe találjon s állandóan élvezhesse Isten országának a szeretet, békesség és igazságának drága kincseit. Cs. G. Veres 1851—1913. 1 Egy oszlopos embejjj rünkkelkevesebbvan. j Egy nagy papunk nincs többé! Ueres József az Ur hiuó szavára elköltözött. Nem dicsérjük Ueres Józsefet. Nincs reá szüksége. Egyénisége olyan súlyos volt, hogy a dicséret az ő igazi értékének nem lehet mutatója. Az igazság mázsás súlya az egyedüli suly, amely lelkéhez méltó és megfelelő. Hibáit is nyíltan és bátran elmondhatják tehát, mert még mindig marad lelkének gazdag tárházában annyi érték, amennyi nagyszabású embernek igazolja. Élete olyan ivelésü volt, aminőt csak a nagy életek mutatnak, fíkkor szakadt ketté az élete, amikor a legmagasabbra ívelt, amikor az ívelés nem hajlott még lefelé. Orosházán született 1851. január 2-án. Szülei egyszerű szegény iparosok voltak, Származását szemünk előtt tartva mondhatjuk : Deres élete a bölcsőtől egészen a koporsóig csak felfelé haladt. A születéssel semmit sem kapott. Koporsójánál pedig már ott van minden, ami a nagy embereké : meghajlás személye előtt, tisztelet, szeretet, csodálat, ismert, népszerű név, munka érdeme, előkelő egyházi és társadalmi helyzet.