Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-20 / 51-52. szám

532 összegben való megállapítását és kiutalását követeltük volna és fogadtuk volna el, amelyből egyházunk maga gondoskodhatnék megfelelő módon alkalmazottjairól függetlenül az állami beavatkozástól. Nem-e gyengeségnek vagy a magasabb egyházi érdekek elhanyagolásának jele az a körülmény, hogy főpásztoraink megjelelő anyagi javadalmazásáról nem gondoskodtunk, ami társadalmi állásuk, tevékenységük fokozására szükséges? Nem akarom gyarlóságunk okait ez alkalommal kutatni, esak arra akarok rámutatni, hogy a reformatio négyszázados évfordulója alkalmat nyújthat arra, hogy a protestantizmus egész történetének világításánál magunkba mélyedve keressük azokat az erőket és eszközöket, a melyek a magyar protestantizmus felvirágzását biztosíthatják, azt egyetemes világtörténeti hivatásába belekapcsolják és bennünket szorosabb összeköttetésbe és sürübb érintkezésbe hoznak az egész protestantizmussal 1 Ezen történelmi évforduló legméltóbb megünneplésének tartom tehát egy oly munka megirását, amely a magyar protestantizmus történetét foglalja magában. Tárja föl ez a munka tömören és élénken a magyar protestantizmus közjogi és kulturális fejlődését, és mai helyzetét: lássuk meg belőle a fényt és árnyat, a protestantizmus terjedését és hanyatlását, legyenek megörökítve patronusaink, hőseink és vértanúink éppen ugy, mint ellenségeink és elnyomóink ; találjuk meg benne irodalmunk közművelődési intézményeink és nagy alkotásaink statisztikáját, anyagi áldozataink, óriási erőfeszítésünket és a négy nehéz század alatt megvivott küzdelmeinket; foglalkozzék ez a munka autonómiánkkal és alkotmányunk részletes leírásával; de ne feledkezzünk meg nagy feladataink megjelöléséről, az általunk mindenkor teljesített hazafias köteleségekkel szemben az állam irántunk tartozó kötelességének ösmertetéséről, egyesületi életünk méltatásáról, a társadalmi szervezkedés és tömörülés szükségességéről és közjogi téren tapasztalható mellőztetésünkről sem. Legyen ez a külömben komoly történeti, de népszerűen megirt munka a múltnak tanulságai alapján egy buzditó szózat, amelyből jövő küzdelmeink sikeres megvivására erőt és bizalmat merithetünk összes hitsorsosaink érdeklődése és hitbuzgó támogatása melleit. Tanuljuk meg belőle miért és mikor voltunk erősek a múltban és értsük meg tanulságaiból, miért lettünk gyengék a jelenben. Egyet azonban soha eine felejtsünk: hogy mindnyájunknak legelső kötelessége a magyar nemzet kultúrájának, erkölcsének társadalmi és közéletének ápolásában az őszinte békességet és megértést, a testvéri szeretetet és türelmességet szolgálnunk. Derifás uégszaua. Ki lehet ev. theol. akadémiai hallgató ? Bevártam, hogy az érdekeltek a fenti, általam fölvetett kérdésben nyilatkozzanak. Most, miután az megtörtént, rajtam a sor, hogy az elhangzott ellenvetésekre és vádakra az ügy érdekében röviden válaszolják. Kezdem Pozsonynál, flz ottani egyet, theol. akadémiánk igazgatója ezt irta: „A rendkivüli hallgatók közt voltak ugyan tanitók, kereskedők sőt zsidó bokerek is, de ezek törüényeink l. 4. §-a szerint: a választott tantárgyak hallgatásán és a szemináriumok látogatásán kivül más jogokkal nem birtak". Én ezt így értem: ezeknek a rendkiuüli hallgatóknak indexük nem volt — hanem esak jelentkező lapjuk, nem eolloquálhattak, féléveik nem számítottak, senki őket — semők magukat — komolyan theologusoknak nemfvette, nem készültek ev. lelkészeknek, hanem puszta tudományszomjtól hajtva hallgattak egyes tantárgyakat pld. egyházjogot, latint esetleg újszövetségi exegesist . . . Igy van kérem ? Ha igen, ugy a feluilágositást köszönöm és elfogadom. Elfogadom azért, mert a rendkívüli hallgatók jogviszonya a honi egyetemeken is így van rendezve. És ha igy lenne Eperjesen is, ugy itt azonnal letenném a tollat, az az már eredetileg sem irtam volna erről, de mert ott tudtommal máskép — és pedig szabályellenesen van, azért szólaltam fel. Eperjesena „rendkivüli"hallgatóknakvan rendes indexük, a rendes hallgatók részére az illető félévre felvett tantárgyakat hallgatják ők is, eolloquálnak, féléveik, ha utólagosan is, de beszámit* tatnak és mind ezek tetejébe meg van az a „rendkivüli" előnyük, hogy „egy év múlva teszik le utólag az érettségi vizsgát." Érettségi vizsgát magyar-, latin-, görög és német nyelv és irodalomból, mathematikából, fizikából, történelemből, szóval mind abból, amit egy gimnáziumi tanuló 8 vagy 4 éven át több, szakavatott tanár vezetése