Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-20 / 51-52. szám

530 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 bizony nem mindig eszmék magvetése. A zsinat megalkotásában is az evangéliomi öntuda'~:ak jobban kellett volna irányiíania egyházunk vezető köreit. A zsinat folyamén mág alig láttuk az igazi épitő evangéliomi öntudat megnyilatkozását. A zsinaíolás eddig az egyetemes gyűlés szinvonalán alig emelkedett fölül. Csak két vezető ember hatalmas beszéde sejtette és reményi nyújtott arra, hogy itt nagy esemény van lefolyóban. Pedig egyházunk helyzete, hivatása, feladatának végtelen tömege, e válság, amelyen önmagában s az államhoz, a társadalomhoz és a többi egyházakhoz való viszonya tekintetében át kell esnie, mind azt követelik, hogy az evangéliomi öntudatot erősitsiik és juttassuk érvényre minden intézkedésünkben és szándékunkban: Isten dicsőségére, emberek békességére! Ezért a karácsányi ajándékért fohászkodjunk mind a mi jó Istenünkhöz \ Ezt a karácsonyi ajándékot szerezzük meg mind a mi szeretett egyházunknak! Molnár Viktor esperességifelügyelő megnyitóbeszéde *) Kedves kötelességet teljesitek, amikor evang. egyházmegyénk közgyűlésén megjelent lelkészeket, tisztviselőket, hitsorsosainkat és érdeklődő barátainkat őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel üdvözölhetem. Közgyűlésünk tárgysorozatából kifetszőleg kötelességeink ma két irányban vezetnek a közös és egy cél, hitéleti:nk tökéletesedése felé. Áttekinthetjük esperességünk belső életét és szemlélet tárgyává tehetjük az egész magyar Protestant izmus jelenlegi helyzetét és kialakuló törekvéseit, sőt egyetemes protestáns egyházunk erejének külső általános megnyilatkozását is. Mert tárgysorozatunkban ott szerepel az egyetemes zsinati képviselők választásán és a református testvérekkel kötött nagygeresdi egyezség re visióján kivül a reformátió négy százados megünneplése is. Elmondta a brassói eu. esp. közgyűlésen. Szinte suggerálóan sugárzik felénk az intelem, hogy a mi hazai protestáns egyházunk kormányzata küzdelmeink és törekvéseink irányitása csak ugy biztosithat sikerrel, ha a bennünket oly közelről és első sorban érdeklő hazai kérdéseket, mint amilyenek az egyetemes zsinat és a református egyházzal való együttműködés kérdései, a protestáns egyház egyetemes és világtörténelmi világításánál és magaslatáról szemléljük és oldjuk meg. Mert ha van a protestantizmusnak világtörténeti hivatása, ami a múltra történelmi tény, de a jövőre nézve is kétségtelen, ugy e hivatás ápolásában a magyar protestantizmusnak is résztvennie, egyszerűen kötelesség. Az egész emberiség történelmi fejlődésének egyik legfontosabb mozzanata az volt, midőn az ember a maga belső világát tette a szabad kutatás tárgyává. A reformáiió nemcsak több mozgási szabadságot és önállóságot Európa népeinek, de a hűbéres középkor számára uj társadalmat is teremtett. A szabadságnak s az emberi méltóságnak érzése tette oly határtalanul keménnyé és megmérhetetlenül naggyá a reformátorok akaratát és vágyódásait. Hogy a protestáns egyháznak egyetemes jellege volt és van, azt nemcsak nagy reformátoraink szigorúbb erkölcsi élete és a hivők egyetemes papságának hirdetése bizonyltja, hanem azok a világtörténelmi kulturális eredmények is, amelyek a reformátió talajából nőttek ki és az ember universális szellemi egyéniségének gondolatára vezettek. Mivel pedig a reformátió az emberi kultura egyik legnagyobb állomása marad mindörökre, természetes, hogy egyházunk az emberiség kulturális közösségében találta meg és kell, hogy megtalálja mindenkor egyik legfőbb hivatását. Hogy mily hatalmas az a szellem és mennyire egyetemes az a kultura, mely a protestantizmus kutató szellemének felszabadításából táplálkozik, legjobban bizonyitja az északi protestáns államok, kölönösen Anglia és Németország példája és mai helyzete. Az nszak-Amerikai Egyesült Államoknak a maga közel 100 milliónyi lakosságával és mérhetetlen kincseivel a világpolitika színpadján való legújabb kori megjelenése és félelmetes állásfoglalása sem egyébb, mint a pro-