Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-13 / 50. szám

2 lelkamben is felmerülő kétségekkel és aggodalmakkal szemben is mondom . . . ne csüggedjünk, ne kétségeskedjünk. — áldásos lesz e művünk is, ha benne pillanatra sem tévesztjük szemünk előtt a minden földi törvény örök hivatását, hogy legyen az vezérlő Mester a Krisztushoz, és nem feledjük, hogy még a legtökéletesebb törvény alkotása által sem végeztünk egyebet, mint rideg betűt róttunk a betű mellé, ha nem járja át lelkünket az uj szövetségnek lelke, az Istenfiaknak végtelen szabadsága az Urban és végtelen lekötöttsége az llrért! És ugy lesz, — ha majdan az egyház népe megérti, hogy habár gyarló emberek közössége révén, de mégis „Sionból jött ki a törvény" (Ésaiás II. 3.), ha* az egyház népe megkedveli azt, mert a saját lelke vágyainak teljesülését szemléli benne, mondván: „nyisd meg az én szemeimet, hogy gyönyörködjem a Te törvényeidben" (Zsolt. I. 2.). E kettős feltétel közös gondolata tehát, hogy törvényalkotásunknak voltaképen a Krisztusi igazzágok szolgálatában kell állania. Mielőtt immár e gondolatot Isten szent kegyelmének segitségéuel bővebben is kifejteném, leborulok az én mennyei Atyám előtt s az én Uram, a Jézus Krisztus szavaival ekként fohászkodom: „Miatyánk " fílapige: RÓM. X. 4. „A törvénynek vége a Krisztus, a hivő embernek igazságára". Uilágos ebből s ez lesz ünnepi elmélkedésünk tárgya is, hogy Törvényalkotásunknak a Krisztusi igazságok szolgálatában kell állania, akár 1. annak általános szellemét, 2. akár közelebbi céljait, 3. akár azt az erőt tekintjük, amelynek segedelmével feladatainkat megoldhatjuk. I. Törvényalkotásunknak a Krisztusi igazságok szolgálatában kell állania, ha annak általános szellemét tekintjük. Mert igaz az, hogy örök érvényű igazságok nem törpülhetnek el, nem semmisülhetnek meg muló korszakok változó felfogásai, változó törekvései révén, sőt e változó felfogások, változó törekvések, változó feladatok végzésében épen csak annyi az erő, az igazság, az áldások és sikerek magva, amennyi örök érvényű igazság bennük visszatükröződik. Ne feledjük az Üdvözitő szavát : „ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak." Azt mondják, az ujabb kor eszmevilága, az ujabb kor szellemi követelményei nem tűrik meg a régi korok sablonos igazságainak alkalmazasát. Szűknek tartják e kereteket. A tudományok haladása kibőuitette e kereteket, uj eszmékkel gazdagította azok tartalmát és ezeknek úgymond —minden szellemi törekvésben, minden alkotásban érvényesülniök kell. A modern evulutio, a fejlődés és haladás törvényének érvényre jutása tudományban és társadalomban az az átalakulás, emellyel lépten-nyomon találkozunk s amelyhez ugy mondják, mindenben alkalmazkodnunk kell. Óh dőreség . , . nem venni észre, hogy az ujabb kor minden szabadságra vágyó törekvésével, minden haladó intézményével, minden sociális átalakulásával épen a Krisztusi eszmék, a Krisztusi igazságok, a Krisztusi szellem diadalát jelenti, ha azok a törekvések és átalakulások igazán jogosak, egészségesek és természetesek! Nem kell hát nekünk uj jelszavakhoz, kidobott irányjelzőkhöz, elég nekünk és nem is szabad nekünk máshoz, mint a Krisztusi szellemhez ragaszkodnunk. A modern kor jelszavas világában törvényalkotásunk munkája folyamán jusson eszünkbe mindig az apostoli intés: „a betű megöl, a lélek az, amely megelevenít". ]aj nekünk, ha a jelszavak betűjéhez ragaszkodunk, ha hajhásszuk a haladást, mert az szakitás a multai, — ha követeljük a szabadságot, mert az látszólag mentesit a rend feszélyező kötelékeitől, — ha modern szellemet, evolutiót keresünk abban, ami voltaképen nem más, mint nemesebb énünk, önzetlenebb gondolkozásunk és lelkesebb hitbeli meggyőző' désünk tagadása. A betű megöl! Nem az önmagukban elméleti célokat kifejező jelszavak betűjét, de az azok mögött rejlő nemes szellemet keressük tehát és akkor meggyőződünk arról, hogy azoknak célja semmi más, mint épen a Krisztus eltiporhatatlan örök érvényű igazságainak diadalra juttatása minden emberi közösség boldogítása által. Hiszen ugyebár — jelszó és eszmény a jog is — és mégis áll a régi közmondás : „summum jus, summa iniuria eszmény az egyenlő felelőség és mégis áll a Krisztusi intés: „ne nézd más szemében a szálkát, de a magadéban a gerendát". Eszmény a szabad akarat, a szabad cselekvés, szabad elhatározás és mégis áll: „amit nem akarsz, hogy teveled cselekedjenek az emberek, azt te se tedd másokkal". Eszmény a kötelesség is és mégsem lehetünk e téren eszményiek, mert áll az, „hogy ha mindent megtettünk is, csak érdemetlen szolgák vagyunk". Eszmény a felekezeti türelem, a szeretet, az alázat, az önfeláldozás, a megbocsátás s erénnyé mindenik mégis csak akkor válik, ha eléri, de át nem hágja a Krisztusi mérték vonalát, mint a hogy a szabadság, a haladás a szabadelvüség, a jog és a törvény is csak akkor áldásos, ha nem bont és nem ront erkölcsi valóságokat és igazságokat, — de a Krisztus szellemében épit és áld. Törvényalkotó