Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-06 / 49. szám

510 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1918 1913. ságíól annyira el volt zárva, hogy alig maradt más hátra, mint a zsinatot elnapolva uj javaslatokat készittetni az érdemleges tárgyalás számára. Mégis bizalommal tekintünk a zsinat elé, mert hisszük, hogy a mit az előmunkálatok és a tagok megválasztása dolgánál elmulasztott, azt az óvatosságot és azt a körültekintést követni jogja most azzal, hogy olyan elnökséget választ, a melynek bölesesége, agilitása, lelkesedése, tettereje az alkotások messze jövőre kiható sorozatát inditja meg s viszi egyházunk javára diadalra. E reménységgel és e bizodalommal ismételten köszöntjük zsinatunkat 1 Legyen munkáján Istennek áldásai Más uágányra kerültünk. (Tanitó-theologusok.) Valóságos ostromnak lettünk kitéve az egyes egyházi és iskolai lapjaink részéről azon elfoglalt álláspontunk miatt, hogy tanitók, a kik polgári iskolából kerültek a tanítóképzőbe s ott oklevelet nyertek, mind addig, a mig az érettségit meg nem szerzik, a theol. akadémiákon hallgatók ne lehessenek, még rendkívüliek sem. Eltekintve Veritas cikkétől, a ki majd megadja a választ az ellene felhozott támadásokra, esak általánosságban állapítjuk meg, hogy a felszólalók mind más vágányra kerültek s a lényeget, t. i. azt a lényeget, a melyet mi tulajdonítottunk a dolognak, látni, megérteni nem akarják, fí tanitói oklevélnek az érettségi bizonyitváynyal egyenrangúságát vitatják, a mit mi soha kétségbe nem vontunk, sőt igen szivesen kijelentjük, hogy mi a tanitói oklevelet többre beesüljük, mint az érettségi bizonyítványt, mert az érettségi önmagába véve, egyéb vizsga nélkül semmire sem képesit, ezzel az ifjú bizony sem tanitó, sem tanfelügyelő nem lehet, fí mi felszólalásunknak lényege az volt s azt valljuk ma is, hogy addig mig bárkinek is a kellő előképzettsége nines, a theologián hallgató ne legyen azért, mert ott azonnal egy görög nyelvű bibliát kap a kézébe és nem Luther vagy Károlyi fordítását, már pedig a görög nyelvnek ismerete nélkül nem boldogulhat, a görög nyelv ismerete pedig a latin nyelvnek az ismeretét is tételezi fel, de szükséges a latin nyelű ismerete azért is, mert a theologián szintén eredeti latin kutforrásokat oluasnak s általában a tanárok előadása annyi latin terminus technikussal uan tele, hogy még az érettségit tett hallgató is ugyancsak elgondolkozhat a hallott igéken, a latin nyeluet nem ismerő pedig nem ért belőle semmit;tehát igenis lealacsonyítjuk a theologiáí, ha feltételezzük azt, hogy ott e nélkül is lehei boldogulni s lealacsonyítjuk még inkább, ha aat hisszük, hogy érettségivel nem biró ifjak, a kiknek az l-ső osztálytól fel a Vlil-ig kell — mondjuk egy-két év allatt — levizsgázni, tehát sokat és szorgalmasan tanulni, e mellett mellékesen a theologiát is hallgatják s talán még kolloquálnak is|] De lealacsonyitj _k a gymnásiumol, illetve az érettségit is, ha viszont azt gondoljuk, hogy a theologiának hallgatása mellett mellékesen lehet az l-ső osztálytól a Vlll-ig egy év alatt levizsgázni 1 Újra hangsúlyozzuk, itt részünkről nines szó tanitókról csupán, de bárkiről, a ki a theologán, mint hallgató akar haladni azzal a komoly célzattal, hogy lelkész legyen belőle. S hogy ezeknek a fiatal embereknek ez a céljuk, azt feltételezzük. Ha nem ez a céljuk, ugy nincs semmi szavunk a dologhoz, de a „tisztelendő"' cimhez nekik sincs közük. Más vágányra kerültek tehát a tisztelt felszólaló urak s félre értettek bennünket; tessék a dolognak a lényegét tekinteni s e kérdést nem az oklevél értékének, de a szükséges elő lépzettségnek a szempontjából megtárgyalni komolyan s 'kivált olyanoknak, a kik a theologiát belülről is látták, akkor ezek nekünk igazat fognak adni. Mert miképen az ügyvédi, orvosi, papi, mérnöki oklevél nem képesit arra, hogy valaki tanitó legyen, ugy nem képesithet a tanitói oklevél arra, hogy ezzel és esak ezzel valaki theologus legyen, flz ehkez szükséges előképzettséget is megszerezni s egyidejűleg már az előképzettséget feltételező tudományszakban haladni, nem lehet. Két úrnak egyszerre szolgálni lehetetlen. Valamelyik uédőeikkben az áll, hogy „igen sok, nagyon hires papja volt evangeliumi egyházunknak, kik azelőtt több évig tanítóskodtak" stb. Nem gúnyból, de az igazság kedvéért szabad legyen megjegyeznünk, hogy ezen híres tanitó papok nem végeztek polgári iskolát és tanitóképezdét, hanem főgymnásiumot, theologiai akadémiát és talán egyetemeket is. fí többi felsorolt hátborzongató sérelemre nincs szavunk, mert azokat senki sem követte el, mert senki jobban nem becsülheti a tanitói kart s annak egyházias munkáját, mint mi. Szerkesztő.