Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-12-06 / 49. szám

IX. év. Budapest, 1913. december 6. j 1 í EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi ekinfetben illető minöennemű postai küldemény, a hirdetesek szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó Isí.ván lelkészhez Rákoskeresztúrra (Pest megye) küldendő. SS H9 SZERKESZTIK: RAFFAY SÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész, í- AK : BLATNICZKY PÁL cinkotai lelkész. ALEXY LAJOS czeglédi nyují. iy. tanitA. budapesti lelkész. FŐMTJNKÁTAU SCHOLTZ ÖDÖN ájrfalvi esperes-lelkész. GÖ/NÖRY JÁNOS eperjesi fo^ym. iyaz<jat6. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre .. 3 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és pályázatok ára: Egész oldal 40 K Állandó hirdetése* inege yezés szerint TARTAE.OMJEGIJZÉK s VEZÉRCIKK: Üdu a zsinafiiak. *) — eikhek: Más vágányra kerültünk. Szerkesztő. — Az egyházi háztartás e zsinati javaslatban. Tompa Mihály. — Adminisztráció és bel^ misszió. Dr. Hazslinszky Rezső. — Belélet. — Pálgázatok és hirdetések. Üdu a zsinatnak. ) fllkotmányozó egyetemes zsinatunkat s annak minden egyes tagját melegen köszöntjük 1 Teljes bizalommal, de egyszersmind jogos várakozással is nézünk a zsinat munkája elél Törvényhozó testületünk oly ritkán ül össze, hogy méltán tartjuk ünnepélyesnek a pillanatot, amelyben egyházépitő szent hivatásának teljesitését megkezdi. ] ól esik hinnünk, hogy zsinatunknak valamennyi tagja át van hatva e szent hivatás tudatával s a legnemesebb elhatározással és erős egyházszeretettel veszi ki részét az istenes munkából. Előbbi és mostani zsinatunk között rövid két évtized folyt csak le s evangéliumi enyaszentegyházunk helyzete és képe ma mégis egészen más, mint volt az előbbi zsinat idején. Egyházunknak az államhoz, a többi egyházakhoz, a társadalomhoz, de sőt saját híveihez való viszonya gyökérig ható átalakuláson ment át. Szomorúan valljuk be, hogy nem előnyére. Az államhatalom a maga különben sem dúsan teritett és sok éhes szájtól lesett asztaláról adott minden egyes falatért uzsorabért követel autonómiánkból. Az egyházak egymás ellen viselt nyilt és leplezett harcában a testvér is az ostromlók közé szegődött. A vallástalanság jelszavával kérkedő jogkövetelők és áltudósok nyilai másokra lövöldöznek, de közöttünk okoznak legnagyobb kárt, sőt előharcosaikat is sokszor közülünk toborozzák. A mind léhábbá való társadalom a szabadelvűség köpenye alatt a babona és bigottéria démonainak áldoz. Saját hiveink lelki szomjuságát a mai igényeknek megfelelő módon kielégiteni akár a gyülekezetek, akár az iskolák körében nem vagyunk elég erősek, buzgók és leleményesek. Mindez, valamint a kornak megváltozott szelleme, a társadalom fokozott igénye, egyházunk jövendőjének ezerágú kérdése, a teendők oly halmazát, a bölcseség oly mértékét, a buzgóság oly nagyságát, az egyházszeretet olyan erejét kivánja zsinatunktól, amilyenre csak az első szervezkedés komoly időszakában volt szükség. Szeretnénk, ha ennek tudata ott élne a zsinat valamennyi tagjának lelkében! Teljes bizalommal tekintünk a zsinat elé, bár ugy összetételében, mint előkészítésében éppenséggel nem biztató, sok aggasztó jelentőséget észleltünk. Összetételében azért, mert befolyást kezükben tartók történeti nevü és munkálkodásukkal érdemeket szerző embereknek a zsinatba való beviteléről, ők tudják, miért, nem gondoskodtak. Az előkészítés pedig, amint azt a zsinati javaslatok birálatai mutatják, olyan gyarló volt, a nyilvános-