Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-01-05 / 1. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 7 < másikig ki tudja váltani a hivatottak érdeklődését, közkincscsé tudja tenni a megérlelődött nézeteket. Iskoláink állapotának s ügyeinek kérdése is mind égetőbbé válik Ma már csaknem ott tartunk, hogy egyházunkban egészen különleges iskolai politika alakul ki. Az államsegélyes iskolák ma már többé nem az egyház veteményes kertjei. E tekintetben csak attól várhatunk orvoslást, ha az Országos Evang. Tanáregyesület, mint maga is őrálló, az egyház és iskola egyetemes érdekeit egyetemes szempontból szolgáló Őrálló mellé áll és bz iskolának az egyházzal való régi benső kapcsolatát feleleveniteni és megerősiteni törekszik. Ezért az iskolai ügyek kivánatos szemmeltartása érdekében uj munkatársakat csatolt az Őrá ló magához. Meggyőződésem, hogy egy egyetemes egyházi iroda valamelyes módon való szervezése s ezzel az egyetemes egyház központi és tervszerű irányításának és ellenőrzésének megteremtése végtelen sok áldást hozna egyhazunkra. Hasonlókép messzemenő üdvös eredményekkel járna az egyetemes és kerületi tanfelügyeletnek az egyetemes és kerületi tanügyi bizottságokkal szerves összefüggésben való létesitése. E tervek propagálása és népszerüsitése az Őrálló kiváló gondját fogja képezni. Az „Egyetemes Evang. Lelkészegyesület" is csak akkor érheti el kitűzött céljait, ha az ország összes lelkészeinek érdekeit elfogulatlanul istápoló s a közönség minden árnyalatát megszólaltató sajtóorgánum áll rendelkezésére. A lelkészi karnak nemcsak anyagi, hanem szellemi és erkölcsi érdekei is vannak. Az anyagi érdekek kivivása mellett különösen a testvéri megértés, az evangeliomi szellem erősitése, az egyháziasság fokozása, a tudományra és buzgóságra való ösztönzés, a belmisszió nagy és fontos feladatainak megszerettetése, az egyház világi elemeivel való testvéries együttműködés szükségének folytonos hangsúlyozása az Őrállónak még az eddiginél is fokozottabb gondját fogja képezni. Hogy pedig lapunk a magyarhoni evang. egyetemes egyház életműködésének középpontjához minél közelebb legyen s a vezetőkkel való érintkezés lehetősége minél nagyobb legyen: az Őrálló ezentúl Budapesten jelenik meg, ahol az egyház több jeles vezére és kipróbált munkása támogatja majd lapunkat. ^ E vázlatos programm alapján bizodalommal és tisztelettel ajánlom magamat az olvasók szives jóságába, az Őrállót pedig hathatós pártfogásába. Őrálló munkánkon pedig legyen Istennek áldása! Budapest, 1913. január 1. Raffay Sándor. Raffay Sándor szerkesztőtársam eme programmjához kevés mondani valóm van, mivel ezen kifejtett elvek és törekvések eddig is hiven követett vezérelveim voltak. A mennyiben mégis ujabb gondolat van benne, azt késeséggel magamévá teszem. Őszinte szeretettel és meleg szívvel üdvözlőn» szerkesztőtársamat s a nagy gondot és munkát igénylő szerkesztői teendőket szívesen osztom meg vele, hiszen azért kértem öt fel, hogy lépjen be a szerkesztőségbe, hogy közös erővel itt egymás mellett élve és dolgozva szeretet egyházunknak javát lapunk által annál inkább szolgálhassuk s hogy ama követelménynek, a melynek a közvélemény nevében „Dunántuli" adott kifejezést utolsó szäiritnklar íként: „nekünk szükségünk volna egy olyan lapia, a mely az ország centrumában jelenik meg, jól értetült és részletesen foglalkozik az összes egyházi mozzanatokkal : stb." eleget tehessünk. Ugyan oly meleg szeretettel üdvözlöm az Őrálló zászlaja alatt két uj főmunkatársunkat: Blatniczí y Pál oki. theol. tanár, czinkotai lelkésztestvért és Qömöry János, felszentelt lelkész, eperjesi főgimnázimunk igazgatóját, akik különösen iskola ügyünk érdekeit leérek hivatva lapunk hasábjain előmozdítani. — A jövő nemzedéknek tiszta evangeliumi szellemben való nevelése, az egyházhoz való szívós ragaszkodásának a megerősítése s ez által egyházunk jövőjének bizlos fundámentummal való megalapozása kiváló s elsőrendű feladata volt evang. egyházunknak a múltban s annak kell lennie a jövőben is. És engedtessék meg nekem az uj év küszöbén, hogy meleg szívvel üdvözöljem azon kedves munkatársainkat is, akiknek nevét nem viszi ugyan szét lakunk homloka minden héten az ország minden részébe, de akik részint eddig is hű Őrálló társaknak bizonyultak be s akik másrészt ezentúl is az Őrálló zászlaja alatt munkálkodni készségesen fognak. Itt első sorban kell megemlítenem nagyon tisztelt és őszintén szeretett nagynevű szerkesztő elődömet: Geduly Henrik püspök urat, aki szakavatott tanácsaival minden fontosabb kérdésben szívesen állott és készséggel fog állani lapunk szerkesztőinek rendelkezésére. Bajosan is todnók Öt nélkülözni s nem is lenne tanácsos egyházunk jövőjét tekintve Őt nélkülöznünk. Hiszen általános a közvélemény róla, hogy ..az ő vállain fog nyugodni egyházunk jövője" már pedig a közegyház objectiv sajtóorgánumának ilyen kiváló vezéralakjával folytonos contactusban kell lennie, ha a közegyház javáért egy uton haladni akarunk. — Világi vezéreink közül fel kell említenem Viador álnév alatt rejtőző igen buzgó s egyházához hiven ragaszkodó ura , azután az önzetlen munkatársak közül különösen a következő testvéreket: Bulczó Lajos ozdini, Beyer Fülöp marosvásárhelyi, Borbély Gyula iharosberényi, Czékus László abaújszántói, Duszik Lajos szatmári, Frenyó Lajos eperjesi vallástanár, Kardos Gyula balassagyarmati másod —, Kiss Béla bácsfalusi, Kirchkgpf Gusztáv kolozsvári, Ifajer Pál íkladi, Mohácsy