Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-22 / 47. szám

IX. év. 47. szám EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HETILAP. A lapot szellemi és anyagi ekintetben illető minöennemű postai küldemény, a hirdetések szövege és ára, valamint az esetleges reklamáció is a lap tulajdonosához: Noszkó István lelkészhez Rákoskeresztúrra Pest megye) külöenöö. i9 H9 SZERKESZTIK: RAFFAYSÁNDOR NOSZKÓ ISTVÁN budapesti lelkész. rákoskeresztúri lelkész. FŐMŰNKATA HSAK: SCHOLTZ ÖDÖN BLATNICZKY PÁL ágtalvi esperes-lelkész. cinkotai lelkész. GÖ/^ÖRY JÁNOS ALEXY LAJOS eperjesi iogym. igazgató. czeglédi nyűg. ig. tanitó. Megjelenik hetenként egy iven A lap ára : Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre .. .. 3 K Egyes szám ára 40 f Hirdetések és palyázatok ám: Egész oldal 40 K Állandó hirdetése* rnege yezés szerint TARTAEaOM]EGyJSÉM : VEZÉRCIKK: Viszkang a hatholibus nagygyűlés megnyitójára. Zsilinszky Mihály. Cikkek: A zsinati jauasiat birálata. Dr. Mikler Károly. — Vallomások, buzdítások* Sipos András. — Beüélet. — Pályázatok és hirdetések. Uiszhüiig a katholikus nagy gyűlés megngitójára. Qr. Zichy ]ános, volt vallás- és közoktatásügyi miriiszíer és mosí az országos kath. szövetség elnöke; az 1913-dik évi Xll-diki kath. nagygyűlést megnyitó beszédében azon általános veszedelemre figyelmeztet bennünket, mely a kereszténységet az internationalis hitetlenek részéről fenyegeti. E mellett azon hideg keresztényekről is megemlékezik, akik legfeljebb szigorú kritikájukkal illetik a katholieizmust; de annak önzetlen és nemes törekvéseit nem méltányolják. Szól azokhoz, akik fagyasztó mosolyukkal dermesztően hatnak a verőfényes lelkek működésére; kik rideg kritikájukkal csak ártanak, mivel lefokozzák a lelkesedést s megnehezitik az arany középúton haladni akaróknak tevékenységét. Ezen beszédből kiváló figyelmet érdemelnek azok a szavak, melyekkel a positiv hitű protestánsokat közös munkára hiúja fel. Elismeri, hogy a kereszténységnek egységes erőre uan szüksége. Azt is kivánja, hogy önvédelmi szempontból még az állami életben is együtt kellene dolgoznunk. Hitrokonait óvja a türelmetlenségtől és felhivja, hogy a felekezeti érdekeket közösen ápolják a protestánsokkal. Igaz, hogy a protestánsokat hizelgőleg ugy tünteti fel, mint akik felekezeti érdekeiket mindenütt, tehát az állami élet terén, a parlamentben, a magánéletben, a társadalomban, a községi és megyei gyűléseken, az iskolában és tűzhelyeken, sőt a sajtóban is hiven szolgálják. De ezt nem szabad szószerint érteni; mert bizony nálunk is sok a baj és kevés az öntudatos törekvés. A jó akaratú elismerést esak olyan dicséretnek kell vennünk, mellyel csak saját hiveit akarja nagyobb tevékenységre buzdítani. Mi megforditva ugy látjuk a helyzetet, hogy a protestánsok nem képesek saját vallásfelekezeti jogaikat érvényesíteni, mivel nem tudnak összetartani. Ahány felekezetük, ahány egyházkerületük és gyülekezetük van, annyifelé húznak szét. Ez azt mutatja, hogy nem veszik észre a veszedelmet, mely őket és általában a positiv vallásuk ügyét fenyegeti. Nem veszik észre milyen rombolást visz végbe hiveik között az atheisták és materialisták, a nihilisták és szélső socialisták lármája. Az a régi testvéri érzület, mely a mult századokban a két fő protestáns vallásfelekezet között, sőt ezek és az unitáriusok között is fennállott, ma erősen megfogyatkozott. Mintha teljesen kialudt volna a rokoni szeretetnek az a melegsége, mely a régi századokban, az üldözések korában összetartotta őket. Ebben áll a protestáns felekezeteknek