Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-15 / 46. szám

470 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 egyháztag [nines. De ha volna is, akkor sem lehetne őt a IX. vagy X. osztályba sorozni, hanem csak a IV-be, mert „az osztályba sorozás ... a közbeneső osztályok átugrása nélkül eszközlendő". Viszont jómódú, sőt gazdag egyháztagokkal biró egyházközségek az összes 20 osztályt lennének kénytelenek alkalmazni, mert ilyen egyházakban is vannak szegénysorsu tagok, kik miatt nem lehetne a XI. osztálynál (36 K), — de még az V-nél (12 K) sem — kezdeni a dolgot, hanem le kellene szállani az l-ig (2—4 K). Mivel pedig közbeeső osztályokat átugrani nem szabad, jóformán minden városi gyülekezet mind a 20 adótétellel volna kénytelen dolgozni és nehogy az igazán jómódúak túlságosan keveset fizessenek, esetleg igazságtalan megadóztatás utján is kénytelen lenne gondoskodni arról, hogy a közbeneső osztályokra is jusson mindig 1—2 adófizető. De nem tartjuk indokoltnak, sőt az igazságosság elvével homlokegyenest ellenkezőnek, — hogy a közbenesö osztályok át nem ugorhatók. Ha egy szegény faluban gazdag gyáros, vagy földbirtokos lakik, miért fizessen az csak 10 koronát, holott 100 korona is sokkal kevesebb neki, mint a szegénysorsu egyháztagnak a 4 korona. Már pedig őt 100 koronával a javaslat szerint csak akkor lehet megróvni, ha az I XIX osztályok valamennyiében van adózó Vájj on mi köze ahhoz a kérdéshez hogy a jómodu egyháztag mennyi adót fizessen, — q többieknek a szegénysége? Ez az intézkedés egyenesen antisoeiális. Szó fér a WO H maximumhoz is. Talán indokolt lenne a felső határnak 200 koronában való megállapítása. Hiszen mindenki tudja, hogy például a zsidó hitközségeknél 200 korona egyházi adót akármelyik középjövedelmü, kereskedő vagy ügyvéd is fizet. Az állami adó alapján kivetett százalékos adónál kivánatos annak preeizirozása, hogy milyen állami adók szolgálnak alapul. Nézetünk szerint ki kellene mondani, hogy alapul szolgálnak : az állami hozadéki adók és a jövedelmi adó. Eddig a százalékos adó maximális százaléka megállapitva nem volt. Ugy, hogy tényleg igen magas százalékú, sőt 100 százalékos, néha pedig még ennél is magasabb adókivetések is fordultak elő. A maximum fixirozása szükséges, azonban az 5 százalékot igen alacsonynak látjuk. Azok a nagy vagyonok ugyanis, melyeknél az 5 százalék is tekintélyes összeg, felette ritkák. Sárosvármegyében például az első virilista mindössze 8000 korona adót fizet, az utána következő pedig már csak félannyit. De ez is ritka kivétel. Az egyházközségek u. n. jómódú tagjainak állami adója 700—400 korona között ingadozik. (Sárosvármegyében az, aki 500 korona adót fizet, már virilista.) Itt tehát az 5 százalék 10—20 korona. Miután még összegszerű fixirozás is van, ugy — nézetünk szerint — az adó százalékának maximumát nem lehet kisebb százalékban megállapítani annál, melynél az adóalapi segély kezdődik. Ez tehát 45 százalék. Mondjuk kereken 50 százalék, összegben pedig az 500 korona helyett 1000 korona. Az eddigiek folyománya, hogy a 303. §-ból -csak annyi szükséges : „Első sorban osztályadó alkalmazandó. A mennyiben ebből a szükséglet nem volna fedezhető, százalékos adó is kirovandó". Végül pedig azt hisszük, hogy megfelelőbb lenne, ha eddig nézetünk helyeslésre talál — az osztályadót: személyes adónak nevezni, a százalékos adót pedig egyházi pótadónak.