Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-01 / 44. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 41 7 egyházi közigazgatási hatóságoknak eme nagyfontosságú törvényelőkészítő munkálataiba s ennek alapján aggodalommal látom, hogy a zsinati bizottság javaslattervezete nem részesült oly mérvű és olyan szempontokból kiinduló bírálatban, amint azt az ügy fontossága megérdemelte volna. Nemcsak hogy az egyházközségek zöme tartózkodott az érdemleges bírálattól, hanem az egyházmegyék és egyházkerületek a törvényelőkészités eme legfontosabb mozzanatában nagyobbrészt csak a közvetítő szerepére vállalkoztak s az egyházközségektől beérkezeti észrevételeket az egyházmegyék leglöbbje egyszerűen felterjesztette az egyházkerületekhez, az egyházkerület pedig az egyetemes gyűlés utján a zsinati bizottsághoz. Az egyházmegyék közül csak néhány, így például a tiszai kerületben csak három fogta fel hivatását akként, hogy a maga részéről — jóllehet bár az egyházközségek észrevételeinek figyelembevételével — magasabb, elvi szempontokból bírálja a tervezetet. Pedig, ha valamennyi egyházmegye és az egyházkerületek is, ugyanilyen álláspontra helyezkedve, az egyházközségek és illetve az egyházmegyék bírálatai alapján leszűrték volna a tervezettel szemben elfoglalt elvi álláspontjukat, ma már a zsinati bizottság előtt olyan anyag feküdnék, a mely nem csupán az egyházközségeknek szinte elképzelhetetlenül divergáló, szétfolyó álláspontját, hanem a nagyobb látókörű egyházmegyék és egyházkerületek összefoglaló s lehetőleg elvi alapokra helyezkedő rejormeszméit is kifejezésre juttatná. Ebből a szempontból kiindulva örvendetesnek tartom, hogy a tiszai kerületben mégis három egyházmegye akadt, a mely a törvényelőkészités technikáját a fennti értelemben fogta fel; valamint nagy jelentőséget tulajdonitok az egyházkerület ama határozatának, hogy a beérkezett nyersanyagnak egyszerű felterje sztésén kivül a kerületbeli zsinati képviselők külön értekezleten állapodjanak meg a tervezet elvi jelentőségű szakas zainak birálatát illetőleg s ezt a munkálatot, mint a tiszai kerület észrevételét, terjesszék fel a zsinati bizottsághoz. Ma mar — az igénytelen nézetem szerinti mulasztást — alig lehet pótolni, legfeljebb ha a megnyitandó zsinat elnapoltatván, a zsinati bizottság uj tervezet elkészítésére nyer megbízatást. Minthogy azonban az ellenkezővel is számot kell vetnünk, nagy súlyt helyezek az egyházi sajtó pótoló bírálatára s ez okból elismeréssel adózom az „Evangélikus Őrálló" szerkesztőségének, hogy a jelentékeny áldozattól vissza nem riadva, a zsinati bizottság javaslat-tervezetének nyilvános bírálata céljából készségét korlátlan terjedelemben felajánlotta. „Mit tárgyaljon a zsinat?" címen, már a múlt számban felette gondolatébresztő és eszmetermelő vezető cikk jelent meg, a melynek ezúttal csak egyik nagyjelentőségű eszméjével „egyházi szervezetünk gyökeres, mélyreható reformja" — kívánok foglalkozni. fí hivatkozott cikk széles látókörű írója szerint „alig halasztható tovább, éppen a közegyház, a népegyház jól felfogott érdekében bizonyos meghatározott közigazgatási kérdésekben az egyes testületi kormányzati fokokon döntés jogávaX felruházott egyháztanácsi intézmény szervezése" s ennek megfelelően „a jelenlegi egyházalkotmányban a kormányzó testületek közgyűlési hatáskörére vonatkozó rendelkezéseknek . . . elvi jelentőségű kérdésekre vonatkozó korlátozása." Nem „jelszóról" van'itt szó az illustris cikkíró szerint. „Nincs itt szó arról, mintha valaki anyaszentegyházunk demokratikus, népegyházi jellegét akarná felborítani. Sőt inkább arról van szó, hogy ez a népegyház, ez a demokratikus szervezet életképessé váljék ott és abban, a mi az egész közösséget, az egész démoszt, az egész egyház népét érinti." Mélyen járó, emelkedett gondolkozásra valló s egyszersmind a célszerűségi követelményekre rámutató kijelentések! Méltók arra, hogy egyháztársadalmunk, főként pedig a zsinati képviselők figyelmükre méltassák! Elvi akadálya — szerintem egyáltalán nincs annak, hogy az egyházi közigazgatás magasabb fokozatain (egyházmegye, egyházkerület, egyházegyetem) szükség esetén, igy különösen a közigazgatás gyors, alapos és olcsóbb voltára való tekintettel, az egyházközségi presbyterium mintájára egyházmegyei, egyházkerületi, egyházegyetemes tanács