Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-11-01 / 44. szám

444 EVANGELIKüS ORALLO 913 szerveztessék. Nem támasztható aggály történeti szempontból sem. Kétségtelen ugyanis, hogy egy történeti alapon kifejlődött alkotmány, mint a milyen a magyarországi ág. hitv. ev. egyház alkotmánya isi — nem alapulhat valamely merev, dogmailag érinthetetlennek minősithető, egyetlen elven. Sőt éppen ellenkezőleg, a koronkénti lehetőség és szükségesség szerint olykor mélyreható változáson megy át, a mint azt akár a református, akár az ág. hitv. evangelikus hazai egyházak alkotmányának története igazolja. Bizonyos, a hitvallás szelleméből fakadó elvek jelleget adhatnak ugyan az egyház alkotmányának, anélkül azonban, hogy minden egyes intézmény minden részletét ezen elvekhez kellene szükségképen idomítanunk. Eltekintve attól, hogy maga Luther az egyházjogra, az egyházi alkotmányra különös súlyt nem helyezett, köztudomásu, hogy a reformáto g k az ev. egyház alkotmányának az egyes államokban való kialakulásánál önként értetődőnek tartották azt, hogy az alkotmány kiépítése az adott állami és rendi viszonyok figyelembevételével, tehát a lehetőség szerint más- és más jelleggel történjék. Ha az evangelium szelleme által adott korlátról, avagy elvről egyáltalán beszélni lehet, ugy az alig lehet más, mint a magyarországi ág. hitv. ev. egyház alkotmányában ma is domináló képviseleti elv. Már pedig ez az elv nem szenved csorbát, ha az egyházközségen kivül a magasabb önkormányzati tagozatok szervezetében is egyháztanács alakjában kifejezésre jut. Hogy pedig történeti szempontból sem lenne kifogásolható az, ha a zsinat egyházszervezetünket, a felvetett eszme értelmében reformálná : annak illustrálására utalok arra, hogy volt idő, a mikor az esperességek kormányzatában ugyancsak nagy szerepet s előkelő hatáskört töltöttek be, az u. n. „consistoriumok," amennyiben házassági és felmentési ügyekben is döntés jogával voltak felruházva. A „consistorium" kifejezés pedig ne tévesszen meg senkit s ne tekintessék egy értelműnek s ennélfogva népszerűtlennek, a consistoriális egyházkormányzati rendszerrel amely ugyanis végeredményben egy embernek és pedig esetleg egy más vallású államfőnek — kezébe adja az egyházkormányzati hatalom kezelését. Ilyen reformtól elvi alapon is — méltán idegenkedhetnénk; azonban a mi hazai ev. egyházunk történetében szerepelt „consistorium" avagy manapság a magasabb egyházkormányzati fokozatokon kontemplált egyháztanács intézménye ezzel merőben ellentétben áll, s éppen az evangelium szellemének megfelelő képviseleti elv megvalósulásának mondható. Ma már az egyházközségi egyháztanács (presbitérium) intézménye annyira megszokott, mintha mindig ott szerepelt volna a magyar evang. egyház alkotmányos életében. Pedig jól tudjuk, hogy századokon keresztül nyoma sem volt, annyira, hogy a XV1L században akárhány sz. kir. városi egyházközségben a „városi tanács" töltötte be a presbuterium mai szerepét. Sőt az is köztudomásu, hogy az 1891 94-iki zsinatot megelőző időben egyházi alkotmányunk kötelezőleg elő sem irta a presbyterium alakítását és sok helyen nem is volt. Ma pedig már kötelezuleg szervezni rendeli az E. A. mindenütt, sőt önálló hatósági jelleggel való felruházása elől sem zárkózik el. íme a szükségesség mennyire átalakító befolyást gyakorolt az idők folyamán egyházi alkotmányunkra! S éppen ezért rejtélyes előttem, hogy a mikor az 1891 94-iki zsiriaí teljesen azonos elvi alapon álló intézményt akart létesíteni a magasabb önkormányzati fokozatokon, avagy a mikor Dr. Héler Zoltán zsinati albizoítsági előadó hasonló és alaposan átgondolt indítvánnyal lépett elő — legalább a vonatkozó jegyzőkönyvek tanulsága szerint - a limine elutasittatotí, mintha csak az alkotmányos szabadságra veszélyes, vagy legalább isteljesen felesleges intézményekről lenne szó. Meg tudom érteni azt, hogy a lö. és 17. században az egyházi kormányzatban miudmtiább érvényesülni kívánó gondnok, jelügyelő és világiak fellépése a még hierarchikus gondolkozású papság féltékenykedését s az egyházkormányzat! hatalom kizárólagos gyakorlásához való ragaszkodást váltotta ki s ennélfogva ugy az egyházközségi presbyterium, valamint a közgyűlés intézményének kialakulását megakadályozni törekedett. Ez a korszak azonban régen elmúlt. A 17. század gyászévtizede ke-