Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-04 / 40. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 391 által hangoztatott elvet követve, hogy kinek-kinek anyanyelvén hirdettessék az Isten igéje. B nélkül a prot. egyház nem állhat fenn. Ezt követik külömben ref. atyánkfiai is, midőn a németnek németül, a tótnak tótul prédikáltatnak édes hazánkban is. Tartsuk fenn tehát a nagygeresdi egyez séget, legyünk testvérek, de őszinte egymást szerető, gyámolító testvérek 11 Qálih Mátyás, ev. lelkész. Helyt adtunk ezen aggódó soroknak; e tekintetben elfoglalt álláspontunkat azonban ezek dacára is fenntartjuk, t. i. hogy a nagygeresdi egyezmény mostani alakjában tovább fenn nem tartható, hanem a szabadság elvére alapítandó. Kimondandó az, ami egészen természetes, hogy ahol a két protestáns egyház a saját híveit gondozni képes és gondozni óhajtja azt testvéries támogatás mellett mindenütt megteheti; ahol azonban erre nem képes, ott a hiüeknek szabadsáságukban áll a másik testvéregyházhoz csatlakozni s esetről-esetre kötendő és saját egyházi ; elsőbbségük által jóváhagyandó, jogviszonyaikat szabályozó szerződést kötni, amely bármikor felbontható. — Ezzel megszűnik minden súrlódás és valóban szeretetteljes együttműködés útjára léphetünk mindkét részről. — Szerk. Az őrök béhe eszméje. A tárgy nem tartozik ugyan az egyházi élet égető napi kérdései közé, de felvetését actuálissá teszi az a tény, hogy f. évi augusztus 28-án avattatott fel a Carnegie nagyszerű milliós alapítványából felépített hágai békepalota, midőn a világ minden részéről összegyülekeztek a béke apostolai, hogy a béke fehér zászlaja alatt átadják a nevezett palotát magasztos rendeltetésének. Az a körülmény pedig, hogy a békepalota avatási ünnepélyén Hága összes templomainak harangjai megszólaltak, nem mutatja-e világosan, mily öszszefüggés van a békepalota s az Isten háza, a békemozgalom s az evangelium között ? Indokolttá teszi azonban a kérdés tárgyalását a lezajlott balkán háború vérengzése is, mely minden gondolkodó emberben felveti a kérdést, méltó-e ezen kegyetlen háború az annyira dicsőitett felvilágosodáshoz s különösen a keresztyén eszméhez. Az örök béke alatt már most azon eszményi állapotot értjük, midőn az államok közötti vitás kérdéseket nem az erőszakon alapuló háború, hanem a jogon alapuló nemzetközi békebtróságok döntik el. Ezt az örök béke hivei ugy vélik elérhetőnek, ha az államok a most létező nemzetközi szervezetlenség (desorganisatio, anarchia) helyébe egy egyetemes szervezetet létesítenének, mely a felmerülő peres ügyeket egy nemzetközi eodifiealt jog alapján álló békebiróság által döntené el. Az örök béke hivei ugyanis abból a meggyőződésből indulnak ki, hogy a háború káros, sőt erkölcstelen. A háborúban t. i. nem az a fél nyer, a melyiknek igaza van, hanem a melyik erősebb vagy szerencsésebb. A háború elavult barbarizmus, az ököljog maradványa, mely méltatlan a modernfelvilágosodáshoz és műveltséghez. A háborúban sokszor korlátlanul tombolnak a legnemtelenebb szenvedélyek. Az elbizakodott, vad győzőnek semmi sem szent; átgázol a törvényen, jogon, erkölcsön, becsületen! S a haldoklók sóhajtásai, a nyomorékok szenvedései, a gyászolók könnyei mindmegannyi hangos tiltakozása az emberiségnek a háború réme ellen. A háború a legnagyobb mértékben káros is, mert az óriási hadi felszerelések és katonai kiadások miatt az államok sem a művelődés, sem a jótékonyság feladatait nem teljesíthetik kellőkép. Európa pl. katonai célokra évenként 9—10 milliárd koronát költ, a mi összes kiadásainak 9—10 0 o-a; míg ezzel szemben a közoktatásra csak 56 ,,'Ot fordít, a sociális jótékonyságra pedig a hadi kiadások 5 °/o-át. Azon ellenvetés, hogy az állandó béke ide~ íén az emberiség tespedésbe esnék, tarthatatlan, mert összetévesztheti a háborút a küzdelemmel. A háború csak egyik alakja a küzdelemnek, mely a történet folyamán mindinkább finomul. Küzdelemre, az eszmék harcára szüksége van az emberiségnek mindig, sőt a szellemi harc a növekvő műveltséggel nagyobb, különfélébb lesz. Az sem áll meg, hogy a háború kiküszöbölésével a legszebb polgári erények, a hazaszeretet, önzetlenség, önfeláldozás, veszendőbe mennének. Hát a tudománynak, művészetnek, az emberszeretetnek a kötelességteljesitésére nincsenek önzetlen, önfeláldozó hősei? De ha már általános emberi szempontból jogosult az örök béke eszméje, mennyivel inkább az keresztyén álláspontból 1 Hiszen Üdvőzitőnk a béke fejedelme. Mér születésekor elhangzott a megváltó szózat: „békesség a földön." Jézus az isteni békességet hozta a földre, mely minden emberi értelemnek felette vagyon. Szemben az ótestamentomi elvvel: „szemet, szemért, fogat, fogért", az újtestámentomban azt olvassuk: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok, a kik titeket átkoznak, fí hegyi beszédben: „boldogok a békességre igyekezők, mert azok Isten fiainak mondatnak". Zsid. 12, 4-ben: „Kövessétek a békességet mindenekkel és a szent életet, mely nélkül senki sem látja az Urat". , S az istenfiuság gondolatával, mely az egész emberiséget a mennyei Atya gondozása alatt álló családtagoknak kívánja tekinteni, nem a legszorosabban függ-e össze a békemozgalom, melynek magasztos célja: testvéries megértés, megbecsül lés; a jog és szeretet alapján álló közös szeretet, melyet az írás szavaival igy lehetne jellemezni: törekedjetek a lélek egységére a békesség köteléke által. Nézzük már most, hogy az örök béke jogosult és indokolt eszméje miképen valósulímeg történetileg az u. n. békemozgalomban? fl békemozgalom célja egy nemzetközi alkotmányos szervezet létrehozása, fiz egyes szabad államok ugyanis saját birtokállományuk.