Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-04 / 40. szám

EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1913 függetlenségük és közös emlékük megvédése és a vitás ügyek békés elintézése céljából egy nem­zetközi egyetemes organisatiót létesitenének. Ez nem lesz világállam a részek elnyomására szol­gáló központi hatalommal, hanem a nemzeti ér­zéssel és hazaszeretettel nagyon is összeegyez­tethető szerves közössége az önálló államalaku­latoknak, a melyek suverénitásukat önként fogják korlátozni a közösség javára. B nemzetközi szervezet fokozatos megvaló­sulása kifejezésre jut a nemzetek között kötött szerződésekben, melyeknek száma ujabb időben rohamosan emelkedik s melyeknek sajátságos vonása, hogy az egyezmények nem \—2 hanem sok állam között s nem kényszerűségből, hanem önként köttetnek, fí nemzetközi organisatio kiala­kulását meggyőzően igazolja továbbá a nemzet­közi közigazgatás szabályozása, fíz államok ugyanis közös ügyeik és érdekeik szabályozására u. n. közigazgatási szerződéseket kötöttek és központi irodákat állítottak fel. Ezen egyezménye­ket eleinte csak néhány állam irta alá, de lassan­ként a többiek is csatlakoztak. , , . , , Jahn Jakab. (Folytatjuk) Belmissziói közlemények. IV. Külön kell megemlékeznem arról a munká­ról, amit a szekták végeznek. fíz ősapostoli egyház sokban hasonlít az ókatholikus egyházhoz, de vele mégsem azono­sítható. Az ujapostoli közösség hite szerint a Krisztus második megtestesülése már megtörtént s most Jézus az ő egyik vezetőjükben él, de nem tartja az időt elérkezettnek arra, hogy nyíltan fellépjen. A szombatosok és az adventisták szin­tén csak kis kört tudtak maguk számára meghó­dítani. Az Üdv hadserege sem képes erősebben terjeszkedni. Még a methodisták és a baptisták fejtenek ki legszélesebb körű munkát, amennyiben diakonisszáik is vannak s különösen gyermekis­tentisztelettel igyekeznek maguknak propagandát csinálni. A baptistákat felkerestem s egy egész dél­utánt töltöttem el közöttük. Meglehetős hossza­dalmas istentiszteletet tartottak, melynek folyamán háromszor gyülekezeti, kétszer karének is volt. Egy uj dolgot itt is tanultam. A pap a vasárnapi iskola jelentőségéről és mai állapotáról akarván gyülekezetét tájékoztatni, nem egyszerű előadást tartott, hanem a segédjével aki mellette az emel­vényen ült, kérdéseket tétetett fel, amelyekre azu­tán részletes, sokszor nagyon is hosszadalmas feleletet adott. így akarta a tárgyat élvezetesebbé tenni. Nagyon feltűnt nekem, hogy az istentiszte­leten nem annyira idősebb emberek mint inkább fiatal leányok vettek részt. Ha ebből következte­tést lehet venni a jövendőre nézve, akkor a bap­tistáknak szép jövőjük van, Ezek a baptisták azonban nem veszedelme­sek. Sokkal több gondot okoz a lelkészeknek az a másik baptista irányzat, amelyet dr. Arnold vezet. Ez egyszerűen a Gemeinsehaft (— Kojno­nia — közösség) nevet használja. A hivők ille­tőleg az újjászülettek közössége ez. Ennek az irányzatnak már nálunk is vannak hivei. Ezek veszedelmesek, mert önmagukkal eltelt s igy ámitó emberek. Mert aki azt hiszi, hogy ő már újjászületett s igy igaz, tökéletes, az az ember önmagát is, a könnyenhiuőket is ámitja. Ezek sem a közönséges néprétegekre, hanem az in­telligenciára vetik rá magukat, s abból akarnak egy különleges közösséget alakítani. Egy estét velük töltöttem el. Oly különös volt az előadó beszéde, hogy érdemesnek tartom főbb vonásaiban bemutatni. Mert hiszen csak az számithat diadalra, aki az ellenfél harcmodorát ismeri s igy kivédeni is képes. Mózes l. könyvének a genealógiáját olvasta fel a szürke ruhában meglehetős fesztelenül mozgó előadó, különösen kiemelve minden névnél, hogy „miután X. esztendeig élt, meghalt." Szóval min­denki meghalt, — mert mindenki Ádám gyermeke volt s igy bűnben született s bűnben él. Az uj testamentum elején is van egy családfa: Jézusé. Abban négy asszony is van, s mind a legbünö­sebbek. Azért, hogy nyilvánvaló legyen, hogy Jézusig mindenütt e bűn az uralkodó. Még Jézus­ban is ez volt a fő: az emberiség bűne volt rajta, azért kellett meghalnia és meg is halt. De a Je­lenések könyve szerint ő már uj könyvet kezd. A mi hivatásunk oda törekedik, hogy a Bárány könyvében legyen a nevünk feljegyezve, mert különben mi is az örök halál részesei leszünk. Ezért komolyan felhívott mindenkit, hogy ne tö­rődjék azzal, mit mondanak a családja tagjai, mit az egyházak, amelyekbe eddig tartozott, tö­rültessék a nevüket a bűnösök lajstromából és Írassák fel az igazak lajstromába. Ő pl. bizonyos benne, hogy az ő neve fel van jegyezve az üd­vözulendők lajstromába s igy mit sem törődik vele, ha bárhol másutt kitörlik is a nevét. Hoszúra, egy teljes órára nyúlt' ez a lázitó beszéd. A uégén, ha nem járt volna már tiz után az idő, kedvem lett volna dispűtába bocsátkozni e modern önigazgatókkal, hogy Jézus nem kivánta a régi viszonyok felbolygatását, hanem uj lelket akart az emberekbe palántálni s maga Pál apos­tol is meghagyja a szolgát szolgának, az urat urnák, de a fiúság öntudatának a lelkét akarja mindenkiben felébreszteni. Nálunk is helytelenül okoskodnak, akik azt hiszik, hogy a történeti egyházak keretein belül nem lehet a Krisztus

Next

/
Thumbnails
Contents