Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-10-04 / 40. szám

390 EVANGELIKUS ORÁLLO Gyurátz és Zelenka örökéből, Geduly püspök pedig, a négy kerület gyámintézeti elnökeihez intézett levelében, bár a legnagyobb hálával gondolt volna a szándékolt megtiszteltetésre, kijelentette, hogy a saját kerületének egyházi és iskolai ügyei vezetése körül jelmerülő számos Jelette fontos, felelőséggel járó teendői miatt nines abban a helyzetben, hogy e diszes Jeladat megoldását vállalhassa, a négy kerületi gyámintézet egyhangú lelkesedéssel Bognár Endrét, az aranytollú, valóban kiválóan érdemes, lelkes eszméitető és buzditó tevékenységet tanúsított jegyzőt ültette a legszebb egyházi munkatér vezérpoleára. A legőszintébb melegséggel, bensőséges szeretettel és bizalommal üdvözöljük őt immár az elsők sorába került vezéreink között. Fakadjon működéséből áldás és erő Jéltve ápolt Gyámintézetünkre s általa evang. egyetemes egyházunkra. Mi — kik a munkamegosztás hivei voltunk és vagyunk .— már e miatt is, de egyéniségének igazán vezéri hivatásra jogositó belső értéke miatt igaz örömmel látjuk őt amaz uj őrálló helyen, a melyből hitünk szerint még gazdagabb sikerek közt lesz módjában tenni, alkotni, áldozni, eszmélíetni és lelkesiteni a Szeretet nagy müvéért, a Jézus igaz szolgálatában. Ad multos annos! fl nagygeresdi egyesség. Tudom, hogy e dologról már sokat és sokan Írtak egyházi lapjainkban pro és contra, nyilatkoztak egyházmegyéink s kerületeink s már csak az utolsó szó, az egyetemes gyűlés határozata hiányzik. Mielőtt ez bekövetkeznék engedelmet kérek e lapok igen tisztelt olvasó közönségétől, hogy ez ügyben szót emelhessek. Bátorságot meritek ehhez az inditványozó jog alapján, mert hisz én voltam az, aki anno dazumahl e lapokban az akkori szerkesztő, a tiszai kerület jelenlegi püspökének azon agitálására, hogy egy u. n. „Protestáns Szövetség". alakittassék, azt válaszoltam, hogy ebből nem kérünk, mert eddigelé a ref. atyafiak, ha nekik abból hasznuk volt, elismertek minket ugyan testvéreknek, ellenkezőleg mint ellenségekkel bántak. Szemükre vetettem azon sérelmeket, melyeket a proselita munkája reuersalis követelés terén elkövettek. Mire „szólj igaaat, betörik a tejedet" elv alapján a Prot. Egyház és Iskola' szük látókörűnek nevezett el. Plmi ellen e lapok akkori nagyszorgalmu szerkesztője megvédelmezett, irván, nem az a fő: ki mondta, hanem hogy mit mond, nem az a fő, debreezeni pap, vagy falusi pap mondja-e, csak az a fő, igazat mond-e, tessék az adatokat megcáfolni. Cáfolat helyett jött több sérelem felsorolása e lapok hasábjain, köztük Czékus László testvér részéről számos eset. Hát hogy a nagyeresdi egyesség fontos s alapjában véve mindkét prot. egyházra üdvös dolog, ezt el kell, hogy ismerje mindenki. Ép azért videant eonsules, mielőtt az utolsó szó elhangzanék. Hogy a szórványban levő hívek gondozása mindkét proí. egyházra életkérdés, azt szükségtelen hosszasan bizonyítgatni, s hogy erre anyagi erőink hiánya folytán mindkét egyház képtelen, mindenki tudja. Mi az oka tehát, hogy egyházunkban számosan vannak, akik annak eltörlését kivánják ? Mondjuk ki őszintén az, hogy ref. részről az nem tartatott be. De hát ez okból eltörlendő? Dobjuk ki a diványt?! Videant eonsules, nehogy a fürösztő vizzel a gyereket is kidobjuk!! Szerény nézetem szerint a nagygeresdi egyesség fenntartandó, de azon pótlással, hogy annak őszinte, egyenes s tiszta betartására mindkét egyház kötelezze papjait s amennyiben valaki ellen ez irányban panasz hangzanék, az illető méltó büntetésben részesüljön. Igaz ugyan, hogy sérelmeinket eddig is átiratban közöltük a testvér ref. egyházzal. Fájdalom hiába való volt. Nos ezután ne a holt betű utján tegyük azt, hanem élő szóval. Ott van a közös prot. bizottság, hiteles adatokkal szemtől szembe mondják oda kiválasztottaink a ref. vezető embereknek, hogy papságuk eljárása nem testvéries, fejtsék ki, hogy mi is viszont mennyi szolgálatot teszünk nekik a szórványokban. Vagy amennyiben a lelkészi teendőkkel foglalkozik, ott vannak a most életbe lépett közöspüspöki értekezletek — melyektől mindkét egyház sokat vár s remél — tárják ki püspökeink őszintén, nyiltan, hogy mi fáj nekünk s én hiszem, hogy ennek meg lesz a kivánt eredménye, sikere s a ref. papság is be fogja látni, hogy nem a testvér evang. egyházból igyekezzék proselytákat keresni s fogdosni. Tudjuk azt jól, hogy ők ezt az egyedül üdvözitő szent magyar hazafiság neüében teszik, de magyarázzák meg nekik püspökeink, hogy e tekintetben 1 1u

0 • rnm.-rel sem vagyunk mögöttük s hogy midőn mi a tót és német anyanyelvüeknek az Isten igéjét anyanyelvükön hirdetjük, tesszük ezt l. Kor. XIV. 19. alapján, azotf reformátorok