Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-09-20 / 38. szám

374 l Vi I A mely szerint a folyó tanévben 38 növendékkel ez intézetünkkel kapcsolatosan a kereskedelmi szaktanfolyam is megnyílt. Hováes Andor kivánja, hogy e tanfolyam 3 évre terjedő felső kereskedelmi iskolává fejlesztessék. Kovács indokolása élénk visszhangot keltett s megnyugtatással vétetett tudomásul Scholtz püspök azon kijelentése, hogy jövőre a 2-ik tanfolyam is megnyílik. Az intézet kormányzó bizottsága megtette kötelességét, de anyagi eszközök hiányában a fejlesztés a jövő föladata. A szarvasi tanítóképzőnek szorgalmas, szegény tanulók ingyenes ellátására 3000 kor. szavaztatott meg. Az amerikai evang. hivek azon óhaja, hogy magyarhoni egyházunkhoz csatoltassanak, Zsigmondy ]enő véleménye szerint csak ugy oldható meg közmegnyugvásra, ha az ottani viszonyok a helyszínén vizsgáltatnak meg. E célból javasolja, hogy a kerület az ügy szanálására Räffay Sándor lelkész, theol. tanárt küldje ki. Tekintettel arra, hogy az ezzel járó költség fedezve van a közgyűlés a javaslatot elfogadja azzal, hogy amennyiben tulköltség állana elő, azt a ker. pénztárból utalványozza. Esti 5 órakor Zsigmondy Jenő köszönetet mond a tanúsított érdeklődésért s a gyűlés Scholtz Gusztáv püspök buzgó imájával véget ért. Sokan perhorreskálták a délutáni üléseket. Az eredmény azonban igazolja, hogy az újítás nagyon helyes volt. Tagadhatatlan, hogy a folytonos ülésezés kissé fárasztó volt, de az érdeklődés mindvégig igen élénk maradt, sőt határozottan mondhatjuk, hogy a berekesztésnél jóval többen voltunk együtt, mint egyébkor a gyűlés harmadik, sőt talán második napján. B. Délász Nt. Miholás Hálmán eu. lelkész úr nyilt levelére. Nagy örömmel és — nagy keserűséggel olvastam nt. Kartárs ur levelét az Evang. Lelkészek Háza ügyeben; kötelességemnek tartom, hogy őszintén válaszoljak reá. Örömmel olvastam, mert annak jeléül vettem javaslatát, hogy mégis vannak, akik a mindennapi kenyér, kötelesség, élet gondján kivül a jövőre is gondolnak, a lelkészi kar ügyeivel is foglalkoznak, egymás terhét hordozni készeknek nyilatkoznak. De másrészt mégis keserűséggel olvastam, mert megint azt tapasztaltam, hogy milyen kevesen vannak az ilyenek! fí javaslat általános és nagy szükségnek felelelne meg, mert sok evang. lelkész fia tanul és fog tanulni Pozsonyban; csakhogy én tovább megyek: kellene ilyen intézet Budapesten is, Kolozsvárott is az egyetem mellett! A javaslatot meg is lehetne valósitani azon föltételek mellett, amiket fölsorol a nyilt levél. Előttünk a biztató példa is, a tanítóké; azoknak összetartása (pedig nyelv, vallás stb. ugyancsak szétszakgatja őket!), áldozatkészsége (pedig ők még szegényebbek, mint mi,) kollegialitása (pedig ők még kevésbbé érintkeznek egymással, mint mi) meg tudta teremteni az Eötvösalapot, a budapesti Ferenc József tanitókházát, a kolozsvári Hunyadi házat stb. Hát mi lelkészek ne tudnánk valamit alkotni?! Ki koldul össze többet jótékony célra, mint a lelkész? Kinek van nagyobb oka a helyzete javitására törekedni, mint a lelkésznek? Az állami, megyei tisztviselő, a biró, a tanár, a tanitó kap ma már családi pótlékot is, pedig törzsfizetésök is nagyobb, mint a lelkészé ; kapnak mindenféle kedvezményt utazásnál, ösztöndíjban; az evang. lelkész még az evang. iskolákban is alig élvez előnyt gyermekei nevelésében. 0 csak buzditson adakozásra, gyűjtse az adományokat, fizessen tagdijakat stb, költekezzék a gyűléseken és gyűjtéseken, fáradozzék nagyjaink fölemelésében. Azután pedig hallgasson; maga és testületete érdekében ne zúgolódjék, ne kunyoráljon, mert az szerénytelenség és önzés volna már. Uárja meg, mig mások fölkarolják ügyét! De mikor hiába várja, még sok panasz és sürgetés után is! Törjön össze bizalma, kedve, ereje, lelke annak a nehéz kérdésnek a megoldásában: hogyan lehet a mostani drágaság mellett egyetemet végzett emberhez és állásához méltóan 1600 K.ból megélni, ruházkodni, cselédet tartani, gyermekeket nevelni, más városban gyermekeket iskoláztatni, és az egyházat képviselni?! Még ha valamelyikünk panaszkodik, sürget, zörget, tervez a kartársak érdekében: szép csöndesen nyugodtan szemléljük erőlködését; szó sincs arról, hogy komolyan segitségére sietnénk! Rettenetes közöny, nemtörődömség ülte meg az evang. lelkészek lelkét! Nincs bennük lélek, akarat, elszántság, összetartás, nincs bennük — mondjuk ki — érzék hivatásuk minden irányú követelményei iránt, nincs bennük erős kötelességérzet ! fí pártolás, az érdeklődés hiánya miatt csak tengődik a Luther-Társaság, a prot. irodalom, a gyámintézet stb. Minden foglalkozású osztály siet szervezkedni érdekei védelmére, és a szövetkezés hatványozó erejét érvényesiti; az evang. lelkészeknek azonban csak egyharmada jelentkezett a lelkészek egyesületébe tagul, sok nógatás, buzditás, esdeklés, felhivás után!