Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-09-13 / 37. szám
362 EVANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 lépést teend, habár tudatában vagyok annak, hogy igen nyomós elvi nehézséggel, vagy talán helyesebben mondva, bizonyos elvi aggályokkal kell megküzdeniink. De meg vagyok róla győződve, hogy az ez ügyben javaslattételre kiküldött bizottságnak sikerülni fog a felmerülő aggályokat eloszlatni és a kérdésnek oly ernyős megoldását javaslatba hozni, amilyen az adott viszonyok között egyáltalán lehetségessé válik. Sajnos, hogy az a sérelem, mely egyházunkat kétségtelenül érte, amikor az 1848. XX. t.-c. végrehajtása cimón a folyó évi állami költségvetésben 400,000 koronával felemelt állami javadalmazásból ami egyházunk egy fillért sem kapott, dacára a volt vall. és közoktatásügyi miniszter ur ama kijelentésének, hogy igyekezni fog a rajtunk esett sérelmet szanálni, mindezideig orvosolva nem lett. De nem tartom még ma sem kizártnak, hogy az egyházaknak lélekszám arányban járó 172,000 korona, még az egyete temes közgyűlés megtartása előtt részünkre ki fog utalványoztatni, és pedig minien utasitás vagy megszorítás nélkül, amely esetben a lelkészfizetési kiegészítési alapnak ügye is könnyebben ós alaposabban lesz elintézhető. Minden más irányban régóta hangoztatott követeléseink még ott tartanak, ahol évek előtt voltak, és nincsen semmi tudomásom arról, hogy a kormány részéről a függőben levő fontos kérdések megoldására bármiféle előkészitő lépések történtek volna. Habár a magam részéről is rendkivül fájlalom, hogy ezt a tényt konstatálnom kell és azért teljesen indokoltnak tartom a püspök ur ő Méltóságának évi jelentésében e részben tett határozati javaslatát, mégis eléggé elfogulatlan gondolkozású vagyok ahhoz, hogy belássam, miszerint a lefolyt évnek eseményei a kormánynak ezt a mulasztását és késedelmeskedését érthetővé és némileg menthetővé teszik. Egyrészről a belpolitikai áldatlan viszonyok, másrészről a külpolitikai zavarok valóban nem voltak alkalmasak arra, hogy mindazok a nagy kérdések, amelyek az 1848. XX. t.-c. végrehajtásával összefüggnek, amelyek a dolog természete szerint az államra nagy anyagi terhet rónak, és amelyeknek törvény utján való rendezését követeljük, kellő nyugodtsággal és körültekintéssel akár az egyik, akár a másik részről letárgyalhatok óg előkészithetók lettek volna. Az egyik gátló akadály, háború veszedelme, immár megszűntnek tekinthető. Ellenben a másik gátló akadály még ma is megvan és a jövő titka, hogy miként fognak a belpolitikai viszonyok tisztázódni! Adja Isten, hogy ez mielőbb következzék be! De mi ne csüggedjünk, de mi ne adjuk fel küzdelmünket jogainkért és végre is a siker el nem maradhat, a kilátások e részben biztatók is, mert hiszen a kormány élén ismét a református testvéregyháznak az a vezérférfia áll, aki eleitől fogva az 1848. XX. t.-c. végrehajtásáért szóval és tettel küzdött, aki első miniszterelnökségének ideje alatt, az 1848. XX. t.-c. 3 §-nak végrehajtásához az első lépést tette meg, és aki bármiként vélekedjenek egyébként felőle politikai ellenfelei, — szilárd elvhüségénél fogva, a miniszteri székben sem tagadhatja meg azokat az elveket, amelyeket a kormánytól távol állva, egyháza körében vallott. Megvagyok róla győződve, hogy amint a belpolitikai béke helyreáll, de talán a nélkül is, ez a függőben levő fontos kérdés ismét mozgásba fog jönni és remélhetőleg kielégitő megoldást is fog nyerni. Tisztelt Közgyűlés! Az imént mondottakkal még koránt sincs kimerítve aktuális és fontosabb kérdéseink sorozata, de ezúttal nem kívánok azokkal foglalkozni, mert nem akarok saját magammal ellentmondásba kerülni, és egy hosszabbra nyújtott besiéddel, nemcsak a t. közgyűlést kifárasztani, hanem az érdemleges tárgyalásaink rendelkezésére álló időt megrövidíteni. Ezért a közgyűlés összes tagjait ujabban melegen üdvözölve a közgyűlést ezennel megnyitom.
