Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-09-06 / 36. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 357 Minden tételhez hárman szóltak hozzá s igy alkalmat nyújtottak a hallgatóknak a bibliába való elmerülésre. Konferenciánk fénypontja a vasárnap esti evangelizáció volt, mely alkalommal alkoholellenes piopagandát fejtettünk ki. Perényi József tudományos előadás alapján, Makay ref. lelkesz, Monshy luth. leikész és én .pedig Isten igéjével igyekeztünk hatni a 300 főnyi hallgatóságra, melynek sorából nyolcan fogadtak abst.inenciát s igy helyi kek kereszt egyletünk tagjainak száma 22-re szaporodott. Mivel az egyházi közösség és a belmissziói élet ápolása képezi főcélunkat, vasárnap délután az ujpazuai árvaházra gyüjtöttünk 58 koronát. De mivel az igazi belmissziói mozgalom nemcsak önmagára néz és gondol, hanem szeretetét kifelé is érezteti, hétfőn délután a pogánymisszióra adtuk Össze filléreinket, ami 48 kor.-t tett ki. Konferenciánk befelé az Igével erösiti tagjait, a mai egyház- es Isten ellenes világban; tagjait hithű lutheránusoknak és buzgó hívőknek akarja megtartani, kik nem szégyenlik a Krisztus evangélumat. Kifelé pedig a síereíet gyakorlása által akarja dokumentálni, hogy Krisztus nyomdokain halad. E kettős célnak szolgálhattunk az Or kegyelméből az idén, most már negyedízben. Azelőtt négy évvel egy kicsinyke mustármaghoz lehetett hasonlítani a homokosi beimissziói koferenciát, ma, négy évi csendes imádságos munka és buzgólkodás után, már szabad észlelnünk, mint nő, fejlődik, gyarapodik a mustármag. Sőt a jövőbe nézve, buzgó kiilmisszioi elnökünkkel, nyugodt lélekkel mondhatjuk, mert a bizonyíték meg van rá: „Ezen konferencia még gazdag áldás kutforrásává válhat egyházunkra nézve." Akarjuk is, hogy azzá váljék. Mindennapi imánkba foglaljuk s gyermeki hittel, bizalommal várjuk imiánk teljesedését. Eddig csendben dolgozgattunk, öntözgettük a jó földbe vetett magot, mert nem akartunk vásári lármával, üres frázisokkal önmagunknak reklámot csinálni. Inkább a tettekre, mint tetszetős jelszavakra fektettük a fősúlyt. Igy szándékozunk cselekedni ezután is. Az első keresztyének is keveset beszéltek a szeretetről, de annál többet tettek'. E tettek győzték meg a hitetlen pogány világot. Nemcsak mondták, hogy hisznek a Jézus Krisztusban, Istennek egyszülött fiában, és hisznek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, hanem életükkel bizonyították hitüket. E hit kell hogy meggyőzze a világot. Fenntnevezett összegeket csupa szegény földmives és iparos ember adta, ki maga is küzd a mindennapiért, de szeretettel áldoz, mert tudja, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten; tudja, hogy az árva házban 12 árva várva várja az emberbarátok segitő kezét; tudja, hogy messze Afrikában, hazánk fia Roth Henrik, fáradozik a hittérítés nemes munkájában az Űr Jézushoz akarván vezetni a sötétben bolyongó pogány lelkeket. A misszió, ugy a kül- mint a belmisszió barátainak vélek szolgálatot tenni, azaz inkább csak az ügynek, nem személyeknek, ha még megmondom miképpen lehet a külmisszióra és belmisszióra adakozni és gyűjteni. Scholtz Ödön küldött nekem missziói perselyeket. Ezek egyikébe egész éven át minden funkczióm stólájának egy részét teszem külmissziói célra. Az idén az kitett 17'70 koronát. Nem azért irom ki az összeget, hogy fényljék, hanem hogy kimutassam, ir.ennyire szaporodhatik sok időn át a krajcáronként félre tett missziói adomány, s mennyivel könnyebben lehet igy nagyobb összeget juttatni a szent célra, mintha egyszerre kellene ezt letenni. S ha egyszerre kell nagyobb összeget adni, akkor az ember kezd magával alkudozni s azt mondja, elég a tagsági dij is, minek azonkívül még adakozni, adakozzanak a gazdagok, a tehetősebbek. Krajcáronként, minden funkció után, a. stóla egy kis részét adva, az ember észre sem veszi, c^ak a persely kinyitása után, hogy mily szép nagyra szaporodott a missziói adomány. S hogy (>rül akkor az ember, hogy íme, ami luth. papi szegénységünkből mégis telik pogány misszióra is. Tessek csak megkísérelni! A másik módja gyűjtésemnek ez: A missió perselyeket szétosztottam a konferenczia tagjai közt, avval a kéréssel, hogy vigyék magukkai s gyűjtsenek otíhon; ha itt ott egy pár krajcár az asszfalon hever, vagy a gyermek ajándékba kapja cukorkára, tegyék fé re a missziói perselybe: keresztelés, eslüvő, vagy temetés, névnap, vagy más alkalom:: al is me^emleke/hetnek a pogányokról, igy lassan, fillérenként g^ üjtve, a jövő évi homokosi konferenciára hozzak magukkal a perselyeket. Égy sem fog üresen vissza jönni! Tessék megkísérelni i Ennyiben akartam beszámolni konferenciánkról. A jelen sivár egyházi élet homokpusztajaba, ily módon vélünk az Úr segedelmével, az Ö mindent megújító igéjének erejével, egy oázist létesíteni, hol az éhes, szomjas és megfáradt vándor megelégíttetik s megpihenhet. Legyen velünk az Úr ! Áldja meg munkánkat az áldások áldásával ! Amen. IRODALOM. „Isten igéje." Ez alkalommal annak nem evangéliumi — vigasztaló, hanem törvényszerű — büntető erejére és hatására gondolunk. Zsinatolni akarunk s a reformáció jubileumára készülünk. Pedig mindkettő magyarhoni evang. egyházunkat in capite et membris betegnek találja. Ha valamikor, ugy ma annak az Isten igéje által áthatott családból kiinduló vallásos erkölcsi megujnlására kell törekednünk. Van is már zsinati előmunkálatunk s meg vannak a zsinati képviselők. Előbbiről azt mondták, hogy rosz, mert jogászi s hiányzik annak külső kereteiből a Krisztus, az evang. lekk és élet. U óbbiak pedig — a megszokott sablónt követve — nagyobbára („fő"-) esperesekből és felügyelőkből állanak. Valami modern demokratikus, az egyetemes papság s a protestantizmus alapelveiből folyó választó-