Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-09-06 / 36. szám

358 EVANGELIKUS ORÄLLO jog itt auu artana minekünk, mely alulról es ne mindig t'elülroi irányítana a ini valasztó híveinket. Bizonyos, hogy sok dolga volna a mi zsinatunknak. Egyhazunk egysegét, egyetemessegél és az evangéliumot: a Krisztust nélkülözi. Közönyösség, sói hiuegseg togadja predmalasunkat, mely vagy tul nosszadaimas vagy regi sablónos. Elhagytuk magunkat és mindent az államtól várunk és kérünk. Békesség sincsen az atyaüak között, még azok között sem, íóleg ha valamely egzhazközségben többen vannak, a kik „Mózes szekeben ülnek". 8 hogy világi és egyházi vezereinket is micsoda szellem hatja at politikailag agyongyötört k'jzeletuukben, a legújabb tiszaker. püspökvaiasztás szomorú aktái sajnosan igazolják. — Hat mi: yen a hazai prot. irodalom kepe ' Tnstissima facies ! Prot. írod. Társaságunk s a Luther-Tár aság tengődik, egyházi lapunk volt egy, lett kettő, majd három, sőt négy, öt, hat stb. egyházi egysegünk nagy örömére, s szegény papnak uagy a gondja, ho,y szegényes tizetéseböi melyikre fizessen elő. S a munkások? Egy ket theol. tanár es lelkes irópap kivételével a többi nein ir és alig olvas. S egynemelyik tudományos irodalmi termék niveaujat részben Scuitetus, ujabban Szepesi kritikái igazolják. Dr. Molnár Viktor is szomorú szívvel állapítja meg, hogy ,111a a protestantizmus hazánkban a tehetetlenség Lejtőjére jutott, és nem tudja többé azt. a magaslatot elérni, a melyet a múltban elfoglalt." S hogy fópasztorainkrol is szóljak, azok szegényes fizetésükkei a sok munkával, bizony toltozás foltozással agyon vannak gyötörve, — felügyelőink pedig, tisztelet a kivételeknek — nagytiszteietü állásukat politikai lépcsőnek tekintik. — De hát jubilálni akarunk 1917-ben. Ezt olvassuk minduntalan: „tervünk vari már elég Az egyiknek keii theol. seminárium, a másiknak leánynevelés és árvaház, a harmadiknak „jubiláris nagy emlekalap", s a negyediknek uagy Lutherszobor a tővárosban. Utóbbinak annyi ertetine van minálunk, mint a békéscsabainak vagy a rozsnyói Kossuth szobornak. Élő, és nem ércből való Lutherekre, vagyis a/, evang. lelkészi kar szellemi és anyagi nívójának emelésére van szükségünk a mi egyházainkban. ^ aztán jói mondotta a tiszakerülei fenkölt lelkű es mozgékony, püspöke, hogy mai' meglevő intézményeink jó megalapozásával és jövendö biztosításával kellene készülnünk a jubileumra. Anyagi erőink szétforgacsolása és uj intézmenyek letesitese ismét csak toldozás-foltozásra vezet. Többet kellene törődnünk nem annyira a kük mint. inkább a beimisszióval. Előbbi az anyagilag es vallás-erkölcsileg erősebb prot. nemzeteknek vaió. E b^lmissziónak egyik legerősebb eszköze az Isten igéjének sajtó utján való bevitele a családi életbe, vagy rövidebben: a magan és családi istentiszteletek meghonosítása. Mert az egyház a családi élettel áll vagy esik Itt is, mint az egyházi irodalom terén sok még a gyomlálni, sőt irtani és mindenek fölött épiteni valo. Ezt a benső evang. c^lt szolgálja nagy buzgósággal és irói táborkarral és még nagyobb áldozatkészséggel Masznyik-ék vIsten igeje", a melyet hazai nyelvünkön fönt és alant, gyűléseinken és házainkban százezrenként kellene terjesztenünk. Ez erősítené a lelkészek és a hivek között is a inegcsökkent bizalmat és szeretetet, és utat találna a hivek és a családok szivébe. Gondolkozzunk felette s igy készüljünk a reformáció jubileumára Sok reformálni valónk van minden téren, de ennek legelső feltétele és leghathatósabb eszköze az Isten igéje templomainkban, házainkban és közéletünkben. Veri'

as. 1913 BELÉIiET. A bányakerületi közgyűlés alkalmából a kerület lelkészei és érdeklődő világi férfiai szept. 10-én d. u. 6 órakor, a kerületi előértekezlet után a deáktéri iskolák nagytermeben összejövetelt tartanak. Ez összejövetel tárgya első sorban a kerület lelkészeinek tömörítése, esetleg egy kerületi evangeliomi szövetség alakitása, továbbá sorrend szerint a következő előadások Raffay Sándor, Földvary Elemér, Sztehló Kornél, Jahn Jakab és mint vendég Megyercsy Béla, a ker. ifjúsági világszövetség utazó titkárának az ifjúsági mozgalmakat ismertető előadása. Lelkészavatás. Szép és a résztvevőkre minden esetre maradandó hata.su ünnepség keretében ment végbe augusztus hó 31 én Körmenden a jelen tanévvel lelkészi képesítést, nyert hitjelöltek felavatása, — névszerint: Káldos István Pécsre, Schermann Sándor Györkönybe, Odor Lajos Paksra szóló kápláni hiványuk alapján, továbbá püspöki rendelkezésre: Grósz János és Sikos Gy. Lelkésziktatás. A felsöesztergályi (Nógrád rn.) egyház új lelkészét: Janc-i Jánost, volt budapesti (kerepesi uti) segédlelkészt aug. 24-én iktatták be hivatalába. Az iktatást Maliarik P. alsóesztergaiyi lelkész, a szószeki beszédet pedig Kardos B. nagykürtösi lelkész végezte. Legyen áldott bemenetele. Eljegyzés. Hoffmann Károly gölniczbányai lelkésztestvérünk eljegyezte Koller Erzsike kisasszonyt Budapestről. Őszintén gratulálunk. f Porkoláb Gyula id. Széles körben a legnagyobb részvétet váltotta, ki id. Porkoláb Gyula batyándi lelkésznek tragikus halála. Vakbélgyuladás miatt operációnak kellett, magát alávetnie, amely ugyan jól sikerült de — a közbejött compl.katiók halálát okozták. 42 évet élt, — tevékeny, közszeretettől övezett lelkész volt. Halálát ifjú neje, hét kicsi árvája — széleskörű lelkész rokonság siratja. Tanárválasztás. A bonyhádi ev. főgimn. nagybizottsaga az aug. 14 én tartott ülésén a megüresedett latin történet tanszékre egyhangúlag Eőzsa Sándor selmeczbányai' tanitóképzőirtézeti ok.eveles középiskolai tanári választotta meg rendes tanárrá. A szerkesztésen felelős: NOSZKÓ ISTVÁN laptulajdonos. Szerkesztői üzenetek. J. S. Nagyszokoly. Előfizetése julius 1 ig rendben volt. Üdv.