Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-08-09 / 32. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 357 adják meg az engedélyt az építkezésre és hogy az ott lévő templomi miiemlékeket is vegyék gondozás alá, azonban még csak választ sem kaptak az Orsz. Bizottságtól. Igy következett tehát be az a szomorú állapot, hogy Etrefalva község lakossága valóságos csapásnak tekinti magára nézve a magyar történet legbecsesebb kincsét, mert egy félesztendei türelmes värakozas után, épen a műemlékek miatt nem bővítheti ki templomát. Több esetből kifolyólag arra a meggyőződésre kell jutnunk a Műemlékek Orsz. Bizottságának késedelmezését illetőleg egy evang. templommal szemben, hogy ezen bizottság elhatározásainál igen gyakran a katholikus szempont dönt, ami annyit jelent, hogy katholikus templom műemlékeivel szemben a Bizottság gyakran szembetűnően gyors és áldozatkész, mig a mi templomainkkal szemben késedelmes és szűkmarkú. Nem csoda a bizottság élén egy igen exponált katholikus báró áll. | Zábrák Dénes f Alig temettük el a jó szivü Brunner Jánost, a soproni gyülekezetet máris ujabb gyászeset érte, amennyiben másik jeles lelkésze Zábrák Dénes is, f. évi aug. 3-án Ábrahámhegyen, Zalamegyében, a szép Balaton partján, ahol üdülést keresett, hirtelen elhunyt. Súlyos természetű szívbajuk miatt f. évi május 1-én együtt vonultak nyugalomba s mintha csak összebeszéltek volna, két egymást követő vasárnapon, tehát csaknem egyszerre távoztak el ebből az árnyék világból ama jobb hazába, melynek dicsőségét oly lelkesen hndették a szószékük körül oly szeretettel gyülekező hivek seregének. Zábrák Dénes épen mint kiváló egyházi szónok s ezzel karöltve mint jeles egyházi énekszerző vívott ki magának általános tiszteletet s elismerést nemcsak tekintélyes gyülekezetében, hanem általában egész hazai egyházunkban s azért neve és emléke ezen müvei révén tovább él közöttünk, noha szeretetteljes, megnyerő egyénisége idő előtt el is távozott körünkből. 1852-ben április 6-án Mencshelyen, Veszprém megyében született, mint egyszerű de mély valiásu földmíves szülők gyermeke. A gimnáziumot Kővágóőrsön és Sopronban, a theologiát Sopronban és Bécsben végezte. 1876 ban avattatott segédlelkésszé s egy évi nevelősködés után 1877-ben a szombathelyi gyülekezetbe került mint segédlelkész. Másfél év múlva Németszentmihályba (Vasmegye) ment mint rendes lelkész, honnan hat évvel később Sopronba hívták s itt működött 29 éven keresztül egészen f. é. május 1-én történt nyugdíjaztatásáig, mit korán bekövetkezett halála miatt nem sokáig élvezett. . . Zábrák Dénes még Szombathelyen nősült meg, felgségül vévén jánosházi Ódor Vilmát. Boldog házasságukból 10 gyermek született, kik közül nyolc életben van. A legfiatalabb épen ezidén maturázott, egy másik meg mint theologus külföldön tartózkodik, — a többi már el van látva s mind tekintélyes állást tölt be, vagy tekintélyes állásban lévő egyénekhez ment férjhez. Hű élettársát két ev előtt ragadta el a halál s ez a veszteség annyira megtörte, hogy tulajdonképeu azzal kezdődött súlyos s/.envedése, mely most, az ö életének is oly gyorsan véget vetett. Az egyházi közügyekből is kivette részét. Sopronban a helyi gyámintézet elnöke, az egyházmegyében főszámvevő, az egyházkerületben pedig népiskolai bizottsági elnök s minden számottevő bizottságnak tagja volt. Azonban Zábrák főképen irodalmi téren fejteti ki buzgó tevékenyseget. Már mint diák a soproni líceum hires „Magyar-Társaság"-ában s annak írott lapjában a „Bimbó-füzérben" kezdte meg írói szárnypróbálgatásait. Mint iel ész hot külön füzetekben, hol homíletikai folyóiratokban nagyszámú egyházi beszedet lett közzé s »Krisztus az én életem" cím alatt két kötet egyházi beszéd is jelent meg tőle. Ö fordította le magyarra Luther hires postilláját, mi egy németországi cég kiadásában jelent meg, gyönyörűen illusztrálva. Mint a dunántuli énekügyi bizottság tagjd is sereny tevékenységet fejtett ki s az oly gyorsan közkedveltségre emelkedett uj énekes könyvben számos eredeti ének és fordítás jelent meg tőlö. Egy történeti tragédiát is irt, melyet az Akadémia főkép szép nyelve miatt dicséretre méltatott. Megemlítjük még Zabrákról, hogy ő, aki mint tősgyökeres magyar fiu került fel Sopronba, anélkül hogy csak egy szót is tudott volna németül, vasszorgalommal annyira elsajátította s oly művésziesen kezelte a német nyelvet, mint magyar anyanyelvét, miáltal német beszédeivel is teljes hatást gyakorolt s mély építő munkát végzett túlnyomóan német anyanyelvű hívei között. Most már békében nyugszik becsülettel végzett munkája után; jutalmazza az Ur hü pásztorának kifejtett buzgó sáfárkodisát az Élet koronájával! Nagy árvízkár. A kölesei (Satmárm.) ág. h. ev. egykázat ez évben is súlyos, most már elviselhetetlen csapás érte. A Túr, Tisza, Szamos és Balár folyók a négy hétig tartó folytonos esőzés miatt kiáradván, hullámtengerrel borították el határunkat, hol minden termény megsemmisült, a belsőségek egy része összedőlt, ugy az épületek nagyon is megrongálódtak. Nagy kart tett a négy hétig tartó árvíz ev. egyházi épületeinkben is, hisz négy hétig voltak vízben. A paplakról ez idő alatt csak csónakon lehetett kimenni. Iszonyú csapás ez. Tavaly az árviz vitte el a szérűről és földekről learatott terményeinket, 1911-ik évben tűzvész pusztította el községünket. ínségre jutottunk. Igy sóhajtunk: elbírjuk e ezt a terhet Istenem!? — Mély részvéttel közöljük e panaszos sorokat azon reményben, hogy akadnak t. olvasóink közül többen, a kik módot és utat fognak találni a szerencsétlen s különben is küzdő kis gyülekezet Ínségbe jutott tagjainak támogatására. Egymásnak terhét hordozzátok s ugy töltsétek be a Krisztus törvényét! Már is akadtak könyörülő lelkek, a kik adomá-