Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-07-19 / 29. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 301 A fenti e-etet megbeszélés tárgyává tettem egyházunk egy néhány világi vezetője előtt, a kik leginkább jogászok voltak s akik egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a lelkésznek akkor, a midőn az állam által időközben megvont kongruát az egyházon követeli, teljesen igaza van, mert a pályázati hirdetményben benne volt, már pedig ő arra a hirdetményre pályázott s a pályázati hirdetmény Magyarországon akár az állimnál, akár a vármegyei közigazgatásnál mindenütt a döntő, sőt a tanitő választásoknál is egyházunk körén belül nem egyszer volt már reá eset, hogy a vitás javadalmi tételek elbírálásánál a pályázati hirdetmény lett. az irányadő és döntő tényező. Ezzel szemben egyházi férfiaink, akik az egyházi közigazgatás élén állanak s a kikkel alkalmunk volt e kérdést megbeszélni, ugy nyilatkoztak, hogy e kérdés elbírálásánál mást figyelembe venni nem lehet, egyedül a dijlevelet vagy hiványt, mert ha a kézbesített hivány a pályázati hirdetménynyel nem egyezett meg, akkor azt az illető lelkésznek nem lett volna szabad elfogadni. A pályázati hirdetménynek tartalmaznia kellene ugyan a hivány összes pontjait, de ha a hivány szövege a pályázati hirdetmény szövegétől lényegben eltérő is, ugy azért a tényért, hogy ezen a pályázati hirdetmény feltételeitől lényegesen eltérő hiváuyt valaki elfogadott, soha sem a hiváuytadó, hanem a hiváuyt elfogadó felelős. Mert al'ípvetö egyházjogi rendelkezés, a melynek a lelkészválasztási szabályrendeleteken keresztül kell vonulnia az, hogy a lelkész és a gyülekezet közötti jog viszony megállapításában jogforrásul a lelkész hiványa, mint két oldalú szerződéses jellegű okmány tekintendő. Tekintve, hogy akár az állami kinevezési okmányban, akár a közigazgatási választási jegyzőkönyvekben, vagy dijlevelekben is precise meg van állapítva az illető kinevezett, vagy megválasztott illetménye, vagy javadalma, tehát nem a lapokban kibocsátott pályázati hirdetmény az, a mit az illető tisztviselő kézhez kap hivatalosan, hanem a kinevezési vagy választási okmány s ez képezi az ő jogának alapját, mi a magunk részéről szintén az utóbbi nézethez csatlakozunk s bár sajnáljuk lelkésztestvérünket, hogy hibáján kívül, de mégis elnézéséből-és mások mulasztásából sérelmet kell elszenvednie, de nézetünk szerint egyháza az elveszett kongruáért nem szavatolhat. A pályázati hirdetmények szintén döntő jellegűek az ilyen kérdések elbírálásánál, de leginkább csak akkor, ha valami toll hibából eredő tévedés csúszott bele az okmányba; különben mindenütt másutt a pályázati hirdetmény teljesen egyezik a kinevezési okmánnyal vagy dijlevéllel, csak egyházunk lelkészi állásainak pályázati hirdetésénél és a lelkészi hiványoknál nem. A miért talán inkább a conzulokat lehetne felelőssé tenni, akik a hirdetményt kibocsátják s a hiványt megerősítik, mint az egyes, a hirdetmény kibocsátásától teljesen távol álló gyülekezeteket. Uj közoktatásügyi szerv. Junius hó 16-án dr. Jankovich Béla vk. min. az országházbin igen nagy jelentőségű kijelentést tett a népiskolai közoktatás ellenőrzésére, illetőleg az állami tanitók kineveztetése tárgyában. A napi lapok e kijelentéseket,, melyekkel a min. mintegy programmját jelezte, a legkülönbözőbb szempontból bírálták : kifogásolták. helyeselték. Mi minden politikai vonatkozástól menten Jankovich szavainak tartalmát óhajtjuk szemügyre venni és amikor ezt tesszük, nem tudjuk eléggé dicsérni a min. ama szándékát, hogy a túltengő kir. tanfelügyelői mindenhatóságot korlátozni kívánja s oly szervet óhajt létesíteni, mely az iskolaszék és közigazgatási bizottság között közvetítő, javaslattevő, sőt bizonyos tekintetben intézkedő helyet foglalna el. Aki a mai hélyzetet ismeri, jól tudja, hogy iskoláink élete-halála fölött a tanfelügyelőség Ítélkezik. Az ő javaslata és a közig, bizottság határozata csak a legkivételesebb esetben tér el egymástól. Ha Jankovich tervét megvalósítja, ez megszűnik, mert az iskolák működésének, épületeinek stb. ellenőrzése a viszonyokkal ismerős s a tanügy iránt érdeklődő járási intelligenciára lesz bizva, a tanfelügyelők pedig — bár a bizottság tagjai sorában hivatalból vesznek részt, — kizárólag a közig, teendőket fogják végezni. Alig hiszem, hogy a testvérek között csak egy is akadna, akinek iskolája érdekében ne kellett volna harcolnia és aki, ha nem voltak bizonyos összeköttetései, célt ért volna. És a harc rendszerint a tantermek elhelyezése s fölszerelése körül folyt. Tisztelet a kivételnek, de a tanfelügyelők legnagyobb része a tantermeket palotákban kivánja elhelyezni. Elegendő, hogy^ajmenynyezőt magassága 1 cm. alacsonyabb legyen s kezdetét veszi az államsegély megvonása, a megintések s tekintet nélkül arra, lesz-e a gyermekeknek hovámenekülniök, az iskola bezáratása. Ha mindezeknek megállapítása iskolafenntartó adófizetőkből, lelkészekből stb. álló járási bizottságnak hatáskörébe fog tartozni, a közig, bizottság elé oly javaslatok kerülnek majd, melyek sok tekintetben méltányosabban fogják a viszonyokat megítélni. Jankovich programmjának ezt a részét a mi egyházunk csak örömmel üdvözölheti. Más kérdés, helyes-e a tanitók kinevezésének jogát a főispánokra bizni ? Én közvetlen veszélyt ebben sem látok, mert a főispán a járási bizottság javaslatának figyelembe vételével fog dönteni. Nem történik itt semmi más, mint a mit az áll. iskolai gondnokságok szervezéséről szóló szab. rend. már régen kivánt, csak azzal a különbséggel, hogy az ajánlást nem a gondnokság, hanem a járási bizottság fogja eszközölni. Az már igazán nem fontos, hogy a kinevezés*jogát a min. személyesen vagy megbízottja által fogja e gyakorolni. Hiszen a min. a kinevezési okiratot a valóságban addig is csak aláirta, a többit helyette az illetékes szakosztály végezte el.