Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-07-19 / 29. szám
300 EVANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 benyújtása előtt a róm. kath. egyház főpapjait mindig előzetes tanácskozásra hivják össze ! Mikor alkottak nekünk püspökségeket! Nem ott tartunk-e még, hogy püspökeink maguk is szinte kongruás papok ? Mikor épitettek nekünk templomokat! Nem ott tartunk-e még, hogy csak a fővárosban is tornatermekben buzgólkodunk ! Mikor viseltek velünk szemben kegyúri terheket? Nem ott tartunk-e még, hogy a róm. kath. pappal szemben a párbér kötelezés alól sem merik mentesíteni az ezerfelé adóztatott szegény protestánst? Mikor állítottak számuukra középiskolákat ? Nem ott tartunk-e még, hogy minden alamizsna-falatért egy hatalmas darabot hasítanak ki autonomiánk folyton vérző eleven testéből! A protestáns egyhazaknak maholnap nem lesznek lelkészei. Ki is menne arra a pályára lelkesedéssel, amelyen anyagi nyomorúság, társadalmi lebecsülés s mindenfelől mostoha elbánás fogadja ? Az egyházpolitikai törvények a hivek elcsábításának legbiztosabb s valóban siralmasan eredményes útját készítették el. Az állami anyakönyvek behozatala óriási anyagi vesztességet okozott lelkészeinknek. De azért mikor kongruát sürgettek, — első sorban a gazdag pápás egy_ ház papjainak igényeit nézték. Mikor korpótlékról tett a miniszter előterjesztést, elsősorban a plébánosok szükségletét vetették latba. Családi pótlékot pedig talán azért nem kapunk, mert e tekintetben a plébánosok igényeket támasztani nem képesek. Oly szomorú jelenségek ezek, hogy szinte belekeseredik az ember. S a legszomorúbb az, hogy a legkatholikusabbnak dicsőitett munkapárti kormány protestáns vezetői, hívei és harcosai között hiába keressük, hiába várjuk azokat, akik nemcsak az egyházi gyűlések termeiben, hanem ott is, ahol annak súlya lehetne, protestáns öntudatuknak és protestáns egyházuk szeretetének tanúbizonyságát szolgáltatnák. Egyházközigazgatási botrány. Egyik lelkésztársunk kongruájának leszállításáról s az azt követő érdekes eseményekről a következő sorokat kaptuk: A tényállás ez: „Egy lelkésznek, ki egy kicsiny falusi ág. h. evang. gyülekezetünkben körülbelül 5 év óta működik, az elmúlt évben a vall. és közokt. miniszter egy rövid rendelettel hirtelen, szinte meglepetésszerű gyorsasággal leszállította a kongruáját circa évi 300 koronával s ráadásul „kongrua tulélvezett" cimén tőle visszamenőleg 1000 koronán felüli összeget követel vissza s azt most valószínűleg a korpótlékból fogja az állampénztárnak megtéríteni. A minis/.ter ur e kongrua leszállítást jogosarve, vagy jogtalanul eszközölte-e, s egyáltalában a kongrua-reviziónak helye volt e, v. nem, épen oly időben, midőn a különböző kormányok tudvalevőleg többszörösen kijelentették, hogy irántunk táplált jóindulatuk legfényesebb jeléül elállnak a lelkészi jövedelem felülvizsgálatától, — az nem tartozik ide. A tény az, hogy a lelkész az emiitett min. rendelet folytán évi 800 koronás fizeLéstő! elesett s hozzá ínég egy hatalmas összeg visszatérítésére köteleztetett. A lelkész ezek után arra az állaspontra helyezkedett, hogy ámbár neki a kongrua hiványilag külön biztosítva nincs, lévéu a hivány egy száz éves hivány mintának egyszerű, hű másolata, melybe semmi ujabb változás nem került bele, de a kiirt pályáé útban, igenis biztosíttatott, ő az állás elfogadásánál evvel a biztos jövedelemmel is számolt; az igy biztosított kongrua őt teljes egészében megilleti, akár a miniszter leszállította azt, akár nem ; consequenter az egyház, mint szerződő fél, köteles neki a hiányzó jövedelmet megtéríteni, ha máskép nem. a saját pénztárából. Az egyháztagok azonban nem mutatnak nagy hajlandóságot, a lelkésznek ebbeli kívánságát teljesíteni, pedig könnyen tehetnék, m-rt az adóaiapi segélyből bőven kitelnék. Kérdés már most: Jogos-e a lelkész ebbeli kívánsága? Köteles-e az egyház neki a leszállított kongruát a sajat pénztárából megtéríteni, lévén végeredményben jövedelmi csökkenésről szó?* A lelkészi dijlevelek rendezetlensége evang. egyházunkban lassankint valóságos közigazgatási botrányt provokál. Mert miről van szó ? Egyházi hatóságaink nem gondoskodtak arról, hogy a midőn az egyes kisebb jövedelmű, vagyis kongruás lelkészségek javadalma a konrua által ki lett egészítve, ezen törvényen alapuló javadalmi kiegészítést nem vezeték keresztül az egyes lelkészek dijlevelén sem akkor, midőn a kongruát megkapták, sem később, a midőn ezen lelkészi állásokban esetleg személyváltozás történt, a mely utóbbi esetben ezt okrt-tlbnül kellett volna megteni. Ezen mulasztás folytán keletkeznek a fenti esethez hasonló botrányos esetek ! Meit a pályázati hirdetményekben a hivány egyes pontjai összértékükben vannak feltüntetve s hozzá van hirdetve azon összeg, a melyet az illető lelkészi javadalom az államtól kongrua cimén fog kapni. A kongruáról azonban a dijlevélben egyetlen szó sincs ! Hogy miért ? ! Erre a kérdésre bajos lenne feleletet adni!
