Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-06-21 / 25. szám

1913 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 195 Ezek az egyházmegyei, kerületi és egyetemes tanácsok egyúttal véleményező, tanácskozó szervei lehetnének az egyházmegyék, kerületek és az egyetem elnökségének olyan ügyekben, melyeket most az illető elnökségek vagy a saját felelőssegükre intéznek s ekként nem egyszer hatásköri túllépés vádjával illettetnek; vagy a legközelebbi sokszor csak hónapok múlva tartandó közgyűlés elé terjesztenek s ezzel az ügyek kívánatos gyors elintézése szenved hátrányt, A tanácstagok választása a közgyűléseken több évre, például 5 évre terjedő hatálylyal történnék, megfelelő számú póttagok választásával egyidejűleg A közgyűlések az egyházmegyéknél, a kerületnél és az egyetemes közgyűlés nem volnának minden évben megtartandók, hanem például csak két évenként; avagy ha megtartandók lennének is, egy nap alatt befejezhetők volnának. Feleslegessé válnának a közgyűlések különböző bizottságai, — természetesen a törvényszékek kivételével, mert a törvénykezés a közigazgatástól továbbra is elválasztandó volna, — minthogy a közgyűlések elé tartozó és oda kerülő ügyeket is a tanácsok készítenék elő és látnák el határozati javaslatokkal, melyek a közgyűlést megelőzőleg a meghívóval együtt a közgyűlési tagok számára szétküldendők volnának. A tanácsok szervezésével lehetővé tétetnék, hogy az egyházközségek életében felmerülő, felsőbb megerősítést igénylő határozatok, nem ugy mint most, néha évek multán, hanem összehasonlithatatlanul gyorsabban nyernének jogos elintézést. Aktuálissá teszi ezt az egyházunk szervezetének gyökores átalakítását célzó tervet az a körülmény, hogy épen zsinattartás előtt állunk. A zsinati törvénynek módosítására vonatkozó eddig előttünk ismeretes javaslatok alig tartalmaznak érdemleges intézkedést, Ha az igen tisztelt egyházmegyei lelkészegyesület osztozik felfogásomban, ebben az irányban látnám szükségét annak, hogy a zsinattartás előtt ez a kérdés egyházunkban megfontolás és megvitatás tárgyává tétessék. (Folytatása következik.) Belmissziói közlemények. Közzéteszi: Wallrabenstein Jakab evang. lelkész. Ifjúsági Kertek. „Levegő és napfény" a modern gyógypaedogia jelszava. A nagyvárosok pincelakásaiban sínylődő penészvirágoknak, levegőt, napfényt és zöld rétiket kell adni, különben elpusztulnak, pedig a tiszta, fenyöillatos levegőhöz, játszi napsugárhoz s bársonysima réthez nekik is joguk van. A teremtés koronája, hatalma alá hajt mindent, növényt, állatot, vizet, levegőt és napfényt. Helyes, mert hisz ez rendeltetése. Igy megy lassacskán előre, évezredes léptekkel, a tökéletesedés utján. Célja elérésére az emberi elme sok mindent kieszelt, kitalált és feltalált. A belmisszió eszményképe : szeretetet gyakorolni. Ez legmagasztosabb feladata, célja. E magasztos cél elérése érdekében különféle módokhoz, eszközökhöz folyamodott. Igy támadtak, különféle intézmények. Ezen intézményekhez, melyek eddig hivatva voltak, szeretet gyakorolni, 1912. tavasz óta egy uj, eddig nem ismert intézmény, sorozható: az ifjúsági kert! A szeretet találékony s igy kitalálta azt ist, hogy Isten országa kiépítésénél a kerteket is fellehet használni, ha hivő sziv gyakorolja e szeretetet. Lássuk közelebbről az ifjúsági kert keletkezését, mibenlétét. Nürnberg ! E név az olvasók legtöbbje előtt ismerős. Némethon egyik büszkesége. Régi, érdekes, megbecsülhetetlen kincsek, ipari kézimunkák megőrzője. Ma két liberális lelkészo révén említtetik sokszor a theologiai világban. Geyer és Rittelmeyer vaskos predikációs kötete : Lebenaus Lott" úgyszólván közkézen forog. Nürnbergbe egy segédlelkészt hívtak 1911 ben. Nevét nem tudom. Faluról jött a poros, kőszénfüstös g'/árvárosba. Munkatere egy előváros volt, hol többnyire szocialisták és más egyházellenes elemek laktak. A templomlátogató egyszerű falusi nép közt bizony jobban érezte magát a fiatal kezdő, mint itt, az Isten és egyházellenes környezetben. De vájjon az Ur szolgájának szabad-e megrettennie azon akadályoktól, melyek útjába kerülnek? szabad-e neki odahuzni, hol könnyebb a munka, kevesebb az ellenség? A templomkerülő, de korcsmátlátogató gyárimunkások gyermekeit tanította a fiatal segédlelkész naprólnapra. Sápadt arcú, beesett szemű, szomorú, részvéttelen gyermeksereg vette körül naponta. A fiatal gyermekek arcáról lehetett olvasni azt az ezerféle nyomort, mely otthon uralkodik s melynek szülőanyja, a bűn. Hitetlenség, erkölcstelenség, iszákosság, szegénység lakott a gyermekek otthonában. Ez a tapasztalat bizony keserű volt. Vájjon hogyan lehetne ezen eltévedt báránykák szivét megnyerni valami szebb, nemesebb számára? Vájjon hogyan lehetne őket környezetük káros befolyása alol felszabadítani? hogyan megóvni őket, hogy egykor ne merüljenek ők is a bűnnek ezen fer-