Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-24 / 21. szám

1913 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 195 volna a miniszter nrnak ; nézd uram, ^zeket az adatokai, melyek engemet, mint egyházat s nemcsak bennünket lutheránusokat, hanem valamenyi felekezetet közvetlenül érdekelne/t, a központi statisztikai hivatalban községenkint részletesen megvannak, nem keletkezik azoknak közreadásából egy uj 1712. oldalra terjedő helységnévtárszeiű kötet, miután nem valamennyi községben fordulnak elő ezen esetek s csak azon községeket kell feltüntetni, a hol ezen esetek előfordulnak, tehát azok egy nem nagyobb költségű füzetbe beleférnek s a mi költség e téren felmerül, miután jól tudom, mondhatnám tovább a pénzügy minisztertől függő kereskedelemügyi miniszternek, az állam pénze első sorban katonára és a rakoncátlan Szerbia és Montenegró megrendszabályozására kell, nem kivánom azt, hogy a költséget te, vagy az állam kassza fedezze, a költség cimén a lutheránus egyháztól füzetét 50 filléren adva, 926 anyaegyház részéről 463 koronáról biztositlak, légy nyugodt s miniszteri kegyes, tapintatos eljárással megkapod a református 2063, a róm. kath 3'866, a gör. kath. 2*139, a gör. kel. 2'508, az unitárius 115 anyaegyház és az izraelita 563 hitközség után is az 50 fillért. Íme látod miniszter uram, nemcsak a költség megtérül, hanem, ha 30—25 fillérjével is adod füzetjét, még haszon is marad belőle. A kézzel fogható, megdönthetetlen számadatokkal meggyőzött, mindenki felé, ki az alkotmany sokat fogyasztó konyhájára hoz valami pozitív eredményt, kegyes, jóindulattal hajló miniszter annak tudatában és érdemében, hogy ő találta fel a velencei tajték pipát, illetőleg a nem remélt hadügyi budgettet fedező uj jövedelmi forrást önelégülten, másoktól dics hymnusokat zengedezve, alairja nagy kegyesen a már készen lévő: elrendelem, meghagyom, utasítást. Mondja meg nekem bárki is, nem természetes és célravezető eljárás-e ez nálunk s lehetett-e az egyetemes gyűlés aktaszerii átiratának más eredménye, mint a mit a jegyzőkönyvből idézve fentebb láttunk, az aktaszerü tagadó válasz ? S mind ebből levonhatjuk azt a tényt és tanulságot, hogy elvileg ugyan demokratikus szervezésű, de a valóságban ugyan is az egyes kiváltságosok által kormányzott egyházunkban nem használjuk ki a legkissebb embereinket is arra valóságuk szerint. Én ugyan végtelen csekélységnek és jelentéktelenségnek tartom magamat, arra nézve, hogy bárkinek is s igy a nagy tekintélyű magyar országos központi statisztikai hivatalnak tanácsokat osztogassak, de minden csekélységem és jelentéktelenségem mellett is, dicsekvés nélkül joggal hivatkozhatom arra, mint a fent közölt levélből is látható, hogy a magyar központi statisztikai hivatal adatainak, kiadványainak teljessége s áttekinthetése szempontjából, két javaslatomat is a legnagyobb készséggel akceptálta és megvalósította. Végtelenül sajnálom, hogy midőn az egyetemes gyűlés egy fontos, szükséges ügyben komoly lépést tett, eljárása ily eredménytelenül járt, és nagyon csodálkozom azon, hogy a midőn erről jelentés tétetett, nem találkozott senki, ki ezen eredménytelenség okaira ott rámutatott volna. Kassa. Homola István ev. lelkész. Egyházmegyei lelfcészegyesiilefi közgyűlés. A tiszavidéki egyházmegyei lelkészegyesület május 14-én tartotta évi közgyűlését Debrecenben. A lelkészeken kivül megjelent dr. Meskó László egyházmegyei felügyelő és Balla Jenő, a nyíregyházi egyház felügyelője. Miután a megjelent lelkészek urvacsorához járultak? melyet a helyi lelkész, Materny Lajos főesperes szolgáltatott ki. Paulik János egyesületi elnök reggel 9 órakor nyitotta meg a közgyűlést. Elnöki megnyitójában rámutat azokra az ellenmondásokra, melyek korunk szellemi világában jelentkeznek ; pl. mig a vallásos kérdések iránt édes kevés fogékonyságot tanúsít társadalmunk, addig egyesek a közvetlenebb vallásos élet után törekedve, rajongva vetik magukat a szekták karjaiba; továbbá mig korunk tele van humanitárius jelszavakkal, melyek mindenek számára emberséges ellátást követelnek, addig az egyház szolgái számára még sem igyekszik hivatásukhoz méltó s nagy feladataik teljesitésérfek megfelelő életfeltételeket teremteni. Majd felveti a kérdést: mik ezeknek az okai? S ezek keresésében látja a lelkészegyesületi közgyűlések egyik feladatát. Majd a magyarhoni evangelikus lelkészi kar egységes testületi szellemében, együttérzésében és együttes fellépésében látja a közös bajok elleni küzdelem főfegyverét. Ujabban — ugy mond — mi is megpróbálkoztunk tömörölni a Magyarhoni Evangelikus Lelkész Egyesület zászlaja alatt, hogy igy a szétszórtan, esperességenként kigyulladt tüzek időnként egygyé tömörítve nagyobb, áthatóbb lánggal lobogjanak; bárcsak mielőbb elküldené az Ur azt a Zorobábelt, vagy Nehemiást, akinek sikerülne az egész magyarhoni evang. papi kart egy táborba sorakoztatni s kivezetni ebből a mai babyloni fogságból. Kívánatosnak tartanám, hogy mai gyűlésünkön mi mindnyájan testületileg csatlakozzunk ezen uj, nagy hivatásu egyesülethez." (Komoly szavak . . . Szívleljük meg!) Az elnöki megnyitó s az üdvözlések elhangzása után Duszik Lajos, szatmári lelkész, egyházmegyei jegyző olvasta fel nagyobb szabású tanulmányát az evangelium lényegéről. Miután megállapítja, hogy az evangelium lényegét abban a központi eszmében kell keresnünk, mely elég vonzó és meleg lehetett ahhoz, hogy vele lelkeket lehessen toborozni a Krisztushoz s miután exegetikai vizsgálat alá veszi a hegyi beszédet — „az evangelium evangéliumát" —

1 arra a következtetésre jut, hogy az evangelium lényege annak a szent viszonynak megállapításában keresendő, melyet Krisztus • . -