Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)
1913-05-10 / 19. szám
1913 EVANG ELIKUS ŐRÁLLÓ 123 dése Ezt a dolgot szintén ismételten visszük egyházi főhatóságunk elé, mert itt is teljes a niegnemertés a kérelem és a meghallgatás területén. Magát az eszmét az a körülmény vetette föl, hogy a hol a felekezeti iskolát államosították, az eddigi kántortanító azonnal megkapta az 1907. évi törvényes teljes 1000 korona tanitóifizetést az államtól, a tanitói munkáért és ezen felül 300—600 koronát a volt hitközségtől, hogy mint állami tanitó ezentúl is végezze hitközsége kántori teendőit, mig, ha az iskolát nem államosítják, akkor tovább is csak 1000 korona maradt volna az alapfizetése mindkét munkáért. Lehet-e kívánni ilyen 1000 koronás alapfizetésű szegény embertől, hogy ne nézze vágyó és irigy szemmel államosított kartársának 300 — 600 koronás évi többletét, a miből háromnégy hónapig enni és ruházkodni lehet ? Miért nem kapja ugyanezt az 1000 korona tanitói és 300 — 600 korona külön kántori fizetést a nem államosított államsegélyes felekezeti iskola tanítója is? A nem állami tanítók 1913. évi fizetésrendezési törvényjavaslatának 24. § sa már valamennyire figyelemre méltatta ezt a helyzetet és a következőket tartalmazza : „Ha a hitfelekezeti elemi népiskolai tanitó az 1868. évi 38-ik t.-c. 141. §-sának harmadik bekezdése értelmében kántori teendőket is végez és ha az iskolafenntartó által részére biztosított tanitói fizetés 1000 koronánál kevesebb, a tanitói és kántori járandóságok egyezer korona erejéig együttvéve tanítói fizetésnek számitandók." Ezen 24. § indoklása pedig a következőképen szól: A javaslat 24. §-sa a kántortanítók javára azon móltányos rendelkezést tartalmazza, hogy a kántori illetmény a helyi forrásból eredő tanitói javadalomhoz legfeljebb 1000 korona erejéig számíttatik tanitói fizetésnek és igy a kántori javadalomnak az a része, a mely a tanitói fizetéskiegészitésre föl nem használtatott, mint tisztán kántori jövedelem a fizetéseinelkedéssel járó többletekre befolyással nincs. Ezen rendelkezés egyébként az 1907. évi 27. t.-c. 11. §-sának arra való tekintettel módosított, átvétele, hogy az alapfizetés és korpótlékok helyébe az egységes fizetés lépett, E rendelkezés hatását a következő példa világosítja meg: Egy tanítónak a javaslat szerinti szolgálati ideje után, 18 évi szolgálat esetén 2000 korona fizetésre van igénye- Helyi javadalma : Taniói fizetés 800 korona, kántori 600 korona, vagyis összesen 1400 kor. Fenti kántori járandóságból csupán 200 korona számitattik be, vagyis összesen 1000 korona és 1000 korona államsegélyenként adható meg. A fenmaradó 400 korona tehát a kántori teendők külön díjazásként szerepel. (Idáig a néptanítók lapja, mely a vallás és közoktatásügyi minisztérium hivatalos organuma, — 1913. jan. 23-iki számából idéztem.) Az egyetemes egyház elnökségének már is sürgősen utasítani kellene az egyházközségeket, hogy a hol az idézett példához hasonló esetek vannak, használják fel a törvény ezen kedvezményét kántortanitóink javára és a fenti esethez hasonlóan ne valahogy csak 600 korona fizetéskiegészítést kérjenek, hanem 1000 koronát s ekkor kántor-tanitójuknak 2400 korona lesz az évi jövedelme. Nagy szűkkeblűség a fizetésrendezési törvénytől, hogy a mindőn megfosztotta a tanítóságot a korpótlék további folyósításától és nem adta meg a felekezeti tanítóknak ugyanazon lakbérosztályozást, mint az államiaknak, hogy nem kárpótolta az egész vonalon a felekezeti tanitók kántorkodásra is kötelezett tagjait, ezért a kántori külön munkáért csak legalább 400 — 600 koronával. Evangelikus tanítóságunk, mely majdnem kivétel nélkül kántori teendőket is végez, csatlakozva az ország egyéb felekezetű kántortanitóihoz, a törvénynek ezt a sérelmét akarja a maga javára megváltoztattatni s erre nézve kérjük majd szakosztályi gyűlésünkből, az idén ismételten egyetemes egyházunk, tehát elsősorban az egyetemes tanügyi bizottság támogatását. Megjegyzem azonban, hogy ez az egész kérdés még nincsen kiforrva a tanítóságban magában sem. Szakosztályi gyűlésünknek lesz egyik főtárgya, hogy ezt a dolgot formulázza. Méltóságodat azért most csak arra kérem, hogy bennünket annak idején, ugy az idézett 24. § helyesebb értelmezésének kivivására benyújtandó felterjesztéseinkkel az egyetemes egyház fórumain, valamint ezen felterjesztéseinknek az egyetemes egyház ajánlásával, a miniszter elé juttatásában erélyesen támogatni kegyeskedjék. Azzal vádolják némely aggodalmaskodó egyházi férfiaink ezen kérelem elbírálásánál a tanítóságot, hogy majd ott is külön 400—600 korona kántori fizetésemelést igényelnek egyesek, ahol ez 2000—3000 koronás tanitói fizetések által meg van fizetve és ilyen kapzsiságnak nem akarnak utat nyitni. Ez tényleg kapzsiság volna, és erről szó sem lehet. Csak az állami fizetéskiegészítést élvező, szegényesen dotált tanitói állások jövedelmének méltányos jobbulását ós nem az egyháznak terhére, hanem az államsegély fölemelésének kérésével célozza és reményli elérni ez az ujabb tanitói mozgalom.
