Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-05-10 / 19. szám

J 82 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913 Ez a mozgalom pedig a mai lehetetlen drágasági viszonyok között nagyon indokolt és bizony megérthető, ha a szegény tanitó belekapaszkodik minden kutforrásba, amely előnyére magyarázható és módositható. Támogatásban részesítette a reformátusok conventje is kántortanitóit ezen kérelmével a minisztériumban. A római katholikus klérus 600 koronában állapította meg a legkisebb kántorfizetést és megígérte tanítóinak ezen minimális díjazás kieszközlését. Az evangelikus tanítóság is csak támogatást kér főhatóságaitól, hogy ebben a mozgalmában ne maradjon ő sem árván és elhagyottan. Nagv sérelme kántortanitóinknak ezen kántori fizetésük körül még az is, hogy az állami tanítói nyugdíjintézet a kántori díjazást nem számítja be nyugdijalapul a tanítónak. Viszont az evangelikus tanítóságot a kerületi gvámoldákból kitiltották, arravaló hivatkozással, hogy ugy is van az országo3 állami nyugdijalapból teljes nyugdijuk. De nincsen ugy, mert a kántori jövedelmet nem számítják be nyugdíjalapul. Ujabban sikerült állami támogatással ugy szervezni az egyetemes lelkészi nyugdijalapot, hogy a lelkészeknek nem csak teljes fizetésük, hanem még stoláris jövedelmeik után is biztosítva van a nyugdíj (4800 K-ig) és ezenfelöl még vannak régi alapitványaikkal a kerületi gyámoldák, sőt még az esperességi segély egyesületek is. Nem találná-e méltányosnak az egyetemes egyház, hogy a tanítóknak kántorfizetésük erejéig, számukra külön befizetésük ellenében, némi nyugdíj kárpótlást nyújtana ? Itt van most az 1848.éviXX t.-c. végrehajtása iránt folyamatba lett tárgyalások idején az alkalom. Kérjen ezen méltányos kántori nyugdíj igények kielégithetésére szintén segélyösszeget egyetemes egyházunk ! Bizony fájó érzéseket hegesztene, ha oly sok mostoha idők után kérés és könyörgést megelőzve egy kis atyai gondoskodást látna maga iránt egyházunk tanítósága! Méltóságos Elnök Urunk! Gyűlésünknek ezen második számú tárgyáról is részletesen kívántam téjékoztatni Méltóságodat. Többi pontja tárgysorozatunknak, nem egyházi, hanem a nyáron lefolyt budapesti VII-ik egyetemes tanítói gyűlés által fórumra vetett ügyei a tanítóságnak. Ezek inkább csak ad referandum foglalkoztatják majd szakosztályunkat, azért ezekről nem kívánom ugy is tul igénybevett türelmét Méltóságodnak fárasztani. Szabadjon végül még azon kedves kötelességemnek eleget tennem, hogy Méltóságodat szakosztályi ülésünkre tisztelettel meghívjam már ez alkalommal is. Megköszönöm továbbá azt a nagybecsű érdeklődést, a melyen ezen hosszura nyúlt közléseimnek kénytelen volt Méltóságod áldozni és azon reményben, hogy szerencsések leszünk szakosztályi gyűlésünkön, ha csak rövid időre is, Méltóságodat, ami igaz jóakarónkat üdvözölhetni, ismételten hathatós támogatásába és nagybecsű figyelmébe ajánlón ügyeinket. . Alexy Lajos. elemi isk. szakosztály elnöke. Belmissziói közlemények. Közzéteszi: Wallrabenstein Jakab evang. lelkész. 3. Ifjúsági egyletek Amerikában. Amerika, mely sajnos oly sok magyar Eldorádója, a nagy, úgyszólván a lehetetlenséggel határos számok hazája. Nemcsak ami a pénzt, vagy a gyorsaságot illeti, hanem igy van ez egyházi téren is. Tudvalevő dolog, hogy sehol a világon annyi szekta, mint éppen Amerikában. De most dicsérőleg kell nyilatkoznunk arról az igazán óriási és imponáló munkásságról, melyet az amerikaiak ifjuságuk, hazájuk jövendő oszlopai és polgárai érdekében kifejtenek. Az 1912 évi jelentés szerint Északamerikában 2192 ifjúsági egyesület van 566.101 taggal. Az egyesület házainak értéke 91,671.775 frankot tesz ki. Az egyesült államok területén 3633 hivatásos titkár dolgozik. Ezen számok láttára bizony el kell ismernünk, hogy tul az oceánon megértették valláskülöinbségnélkül azt, hogy „akié az ifjúság, azé a jövő" ! De más érzés is támad sziveinkbe ezen számok láttára: vajha hazai ev. egyházunkban is volna már vagy egynehány ijfusági egyesület egynehány hivatásos titkárral ! A ref. egyházakban évröl-evre szaporodnak az ifjúsági egyletek. Sokat tesz az, hogy szövetséggé alakultak, s egy utazó titkárt tartanak, ki teljesen az ifjúságnak szenteli magát — s az ifjúsági egyletek ügyét a kitűnően szerkesztett „Ébresztő" c. lapjával is szolgálja. 4. Züllött ifjak otthona Stuttgartban. Ezt Megyercsy Béla az Ébresztőben igy irja le : „Részegesség, kártya, paráznaélet és egyébb bűnök által tönkretett fiatal émberek találnak itt menhelyet, szeretetet és munkát. Vannak közöttük a társadalom minden osztályából lezüllöttek, akik még nem is olyan régen tisztességes földmives munkát, ipart, kereskedelmet űztek, kik hivatalnokok, katonatisztek stb. voltak, de most mind egyformák: a társadalom megvetettjei. Hány korcsmáros, orfeum és büntanya tulajdonos gazdagodott meg ezeknek a pénzéből. Bizonyára sok. De most egy sem néz rájuk, mind megveti őket: s azok, kik régebben oda se néztek egy rongyos bankónak, miből élnek? Rongyokból! Vannak Stuttgartban házak, melyeknek lakói, a rossz ruhákat, bádog és vasedényeket, hulladékpapirost, használt parafadugókat, rozsdás vas-