Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-04-19 / 16. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 123 Spanyolország mögött. A napilapokat bejárta az a hír, hogy Spanyolországban végre kimondották a teljes vallásés lelkiismereti szabadságot és megszüntették ama kényszerintézkedést, melynélfogva a protestáns katonák kötelezve voltak a katholikus miséken részt venni. Mikor ezt olvastam, bizony szégyenpír öntötte el arcomat! Szégyenkeztem gyatra voltunk, gyengeségünk és tehetetlenségünk: miatt. Spanyolország mögött! Nem szégyen ez egy államra ? Még Spanyolország is leckét ád nekünk a szabadelvűségből, még ebben a sötét, klerikális, inquisitiós országban is több jogot élveznek ev. testvéreink, mint a „modern szabadelvű" Magyarországon. Nem tudom, min csodálkozzunk inkább, azon-e, hogy a maroknyi evang. spanyol képes volt bigott és évszázadok óta tervszerűen fanatizált hazájában kikényszeríteni emberi jogainak elismerését és a vallásszabadság nagy eszméjének proklamálását, vagy a magyar protestánsok gyengeségén, kik elernyedten vergődnek a jelenben és csak panaszkodni tudnak a jezsuita aknamunka ellen, de küzdeni nem. Roosevelt, a hires amerikai exelnök Ausztriáról szólván azt mondotta, hogy ez az ország minden haladásnak legconsequensebb ellenzője és a reakciónak igazi hazája. Ezt az igazságot mi magyarok már régen tudjuk, mert évszázadokon át rajtunk próbálták ki a reakciónak ezerféle eszközét és különösen mi protestánsok sokat tudunk regélni az osztrák reakció gaz cselszövényeiről. De utóvégre is mi nem lakunk Ausztriában, a klastromok hazájában, (ősterreichKlősterreich) hanem Magyarországon ; már pedig nálunk irott törvények vannak, hogy mindenkinek szabad vallásgyakorlat biztosíttatik, hogy senkit sem lehet kényszeríteni, hogy a másik felekezet kultuszcselekményén részt vegyen. Mégis katonáinkat mindenféle ünnep és nem ünnepnapon misére kényszeritik, kath. körmenetekre kivezénylik, sőt mint legutóbb Rajner főherceg halálakor az elhunyt lelkiüdvéért bemutatandó misére is kivezényelték evang. katonáinkat: mindezt azért, mert az uralkodócsalád katholikus. Ugyanilyen jogcímen még áttérésre is kényszerithetnék őket, akárcsak Mária Theresia idejében. Es ilyen arculütés után ugyan mit teszünk? Tavaly ment egy felterjesztés a kultuszminisztériumba ezen kérelem reparálása ügyébe». Végig ment ezen indítvány az összes forumokon és most ott pihen a minisztériumban valamelyik polcon várva — nem a feltámadást —, hanem a következő, hasontartalmu felterjesztéseket, melyek majd 5 vagy 10 év múlva fognak jönni. Miniszterek jönnek és mennek, sérelmes panaszaink elhangzanak, de választ hiába várunk. Pedig ki lehetne kényszeríteni panaszaink orvoslását, ha alkalmas időben nyomatékos módon tudnók előterjeszteni. Ott volt tavaly a képviselőházban a nagy harc a véderőtörvény körül, a mikor a hadseregnek sok-sok milliót szavaztak meg. Megszavazták a mi protestáns vezéreink is ugy a képviselőházban, mint a főrendiházban. A főrendiházban ott ültek püspökeink, felügyelőink ós pedig azért van ott helyük, hogy egyházuknak legyenek szószólói; ők is megszavazták a törvényt, még pedig nagy sietséggel felkínálták a mi pénzünket és vérünket egy olyan hadseregnek, a melyben minden nem katholikust negligálnak, elnyomnak, sőt üldöznek. Egyikük sem mondta, hogy mindaddig nem járulhat hozzá a törvényhez, mig a protestánsok ott rövidséget szenvednek, ebben a mi pénzünkön is fentartott hadseregben. Ha ilyen szó ott a fórumon elhangzott volna, bizonyára messzebbre hallatszott volna és tudomásul vették volna felsőbb helyen is. Igy azonban legnagyobb sérelmeink egy-egy csendes felterjesztés formájában a kultuszminisztériumba jutnak, ahol sem jóindulat, sem érzék nincs sérelmeink igazságos és méltányos elintézésére. Erről — azt hiszem — mindenki meggyőződhetett már eddig is. Azért mindenféle gyűléseinken hagyjunk fel papiros tiltakozásainkkal és tompított hangú felterjesztéseinkkel, hanem ha bajunk, sérelmünk, sebünk van, nyissuk ki szánkat és álljunk ki a fórumra; menjünk oda, a hol kénytelenek meghallgatni, ne pedig oda, a hol nem akarnak bennünket meghallgatni. Eddig, ha minket protestánsokat valami