Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-04-19 / 16. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 123 nagy igazságtalanság vagy sérelem ért e hazá­ban, ha nagyon is középkori módon bántak velünk a kultusztuszminiszteriumban, akkor bosz­szu8an szoktuk mondani: Hát Spanyolországban vagyunk ? Sajnos ezentúl már nem lehet az ultramontan szellem klasszikus hazájára hivat­kozui, mert ma Spanyolország felvilágosodtság tekintetében nem mögöttünk, hanem előttünk van. Sch. S. még egyszer árvanagyfalusi esetről. Ev. Őrálló 1912. évi 49. számában Mohácsy Lajos igen szép világos és szakértelemmel megirt cikkére bátor vagyok a következő kommentárt hozzáfűzni, annál is inkább, mert ugy látszik, hogy az egész ügy, az egyetemes ügyész referádája és igy az egyettmes köz­gyűlés határozata is téves információkon alapszik, en­nélfogva igazságos aligha lehet. Az egyetemes ügyész „Evang. Lapjában" következőleg ismerteti az ügyet: „Klein Mihály még az 1907. évi XXVII. t.-c. életbe­lépte elölt megállapodott az egyházközséggel hiványban, hogy jelentéktelen fizetése 1800 koronára felemeltetett azzal, hogy ebben a korpótlékigény is bennfoglaltatik. Klein mindamellett korpótlékigényót egyházi törvény­kezési uton érvényesíteni akarta, de az egyetemes egy­házi törvényszék őt igényével még 1907. előtt itéletileg elutasította. Klein most a miniszterhez fordult, aki az egyházi törvényszék ítéletét megsemmisítette és az árvanagyfalusi egyházközséget kötelezte az 1907. évi XXVII. t.-c. szerint járó korpótléknak visszamenőleg megfizetésére. Az egyetemes egyház mult évi közgyű­lése ebben a protestáns egyház autonómiájának meg­sértését látván, felterjesztést intézett a vallás- és köz­oktatásügyi miniszterhez, a ki azonban a sérelem orvoslását megtagadta. A közgyűlés az ügyész indítvá­nyára megkeresi a protestáns közös bizottságot, hogy a sérelmet magáévá tevén, annak orvoslását sürgesse." E szerint az árvanagyfalusi egyház Klein Mihály jelentéktelen fizetését még 1907. előtt 1800 koronára emelte. Éppen ezen állítás nem felel meg a valóság­nak, a főügyész urat rosszul informálták ! Vagy talán csak nem akarta az egyház az igazságot szándékosan el­hallgatni ? A tényállás a következő : Klein Mihály árva­nagyfalusi mostani kántor-tanitó 1899. évi február 12. kiállított hiványa a fizetés tekintetében teljes megegye­zik elődjének 1890. nov. 30. kiállított hiványával, (ez pedig olyan volt mint 50 évvel ezelőtt,) azon különb­séggel, hogy Klein hiványába minden indokolás nélkül becsusszott az a törvényellenes záradék, hogy „ezen fizetésben már az összes korpótlékok benn foglal­tatnak." A pályázat kihirdetésekor 716 frt-ra volt a hivány becsülve. Ebből a minisztérium tiszta lanitói, nyugdíjba beszámítható összegnek csakis 511 frt ot vett a többi 205 frt. kántori fizetésnek vétetett. Tehát Klein Mihály tanítónak 40 évi szolgálat után, az egyetemes főügyész ur jogi véleménye szerint csakis 1022 koronára lehet igénye akkor, mikor Magyarország valamennyi tanítója al előbbi törvény szerint 2000, mostani javaslat sze­rint pedig 3200 K nyugdíj igénnyel bir. Klein tanito látva hogy az egyház őt és a tör­vényt is kijátszotta, beperelte az egyházat. Az esperesség ismerve legjobban és legközelebbről a viszonyokat; igazat adott Klein követelésének. A tiszakerületi és egyetemes törvényszék Klein panaszat elutasította. Jött az 1907 évi törvény, melynek megörült Magyarország valamennyi tanítója s élvezte annak jótéteményét. Csak Klein Mihályra nem virradt jobb fizetés napja, — mintha Árvanigyfalu igazán exterrítoriális jogokkal rendelkeznék. Klein Mihály látva hogy az 1907. évi törvény dacára munkaképtelenség esetere jövője bizto­sítva nincs, halál esetén pedig családja voiósággal kol­dusbotra jut, mivel nyugdija mindig ugyanaz (1020 K) marad, fizetését pedig nem emelték egy fillérrec sem, korpotlékot adni nem akartak, sem államtól kérni nem engedték ; *) fordult és pedig jogosan az 1907. évi tör­vény által megjelölt fórumhoz t. i. a közigazgatási bizottsághoz, a mely törvény értelmében oda itelte nek a korpótlékot. Az egyház fellebezett, de a minisztérium a fel­lebezést elutasította és a tanító követelését az egyhá­zon végrehajtatta. Az egyház a minisztérium jogerős véghatározata ellen panasszal élt, a közigazgatási bí­rósághoz és egyúttal a ker. gyűléshez fordult, sugge­rálni akarván, hogy autonomia sérelem történt, hivat­kozván 1907. év előtti egyetemes Ítéletre; ott nem sikerülévén a dolog, miután canonica visitáció alkal­mával a korpótlék ügy a tanító javára jogerősen eldön­tetett,lazegyház mégisjellebezett az egyetemes gyűléshez és ennek eredménye lett az egyetemes gyűlés j egyzökönyvé­nek 32. pontja alatt hozott határozat, melyben a nagyfalvi „circulus vitiósus" korona/.va lett azzal, hogy a tanító „jogszerint megtéríteni tartozik egyházának azon ősz­szeget, melyet a korpótlék igényéről való lemondása fejében kapott." Hol van ez az összeg? mikor emelte az egyház Klein tanítónak a fizetesét? mikor és hol milyen összeggel kárpótolta a tanítót korpétlékokert ? Hiszen a mi azon állítást illeti, hogy az egyház Klein Mihály jelentéktelen fizetését 1800 K emelte s a mely oly nagy szerepet játszik az egyetemes ügyész ur jogi véleményeben, bátor vagyok megjegyezni, hogy az egy­ház a hiványt egy fillérrel, egy burgonyával, egy zabbal sem emelte, hanem a naturáliák időleges ár emelke­dését a tanítónak fizetésében egyszerűen beszámította, vagyis a hiványt 1907. év után, a javadalmi jegyző­könyv uj felvétele alkalmával nem ténylegesen, hanem mesterségesen emelte. Mily joggal informálhatta az egyház az egyetemes gyűlést, hogy 1800 K-ra emelték a tanító fizetését, mikor ez nem igaz, hiszen 1800 K. ba

Next

/
Thumbnails
Contents