Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-22 / 12. szám

66 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913: lelkészi karban felhalmozódva él, egyháznak, hazának, közművelődésnek ós a társadalom kiépítésének hatalmas gyümölcsöket hozhat. Szeretjük hinni, hogy a két lelkészegylet a magyar Protestantismus uj és diadalmas jövendőjét készíti elő és munkálja karöltve. Talán uj korszak felvirradását jelzi azoknak a hullámoknak elsimulása ic, amelyek egyházunk egyetemes vezetése körül legutóbb felverődtek. Talán itt is a jézusi megértés szelleme van feléledő ben. Fájdalmas volt látni, hogy évtizedek óta buzgón, bölcsen, igaz egyházszeretettel kormányzó egyetemes felügyelőnk elvi és személyi természetű ellentétek miatt éppen most akart bennünket elhagyni, amikor politikai, társadalmi, egyházi viszonyaink egyaránt a vezetés állandóságát teszik kívánatossá. Az ellentéteket sikerült eloszlatni. A kölcsönös megértés szelleme diadalmaskodott, az egyetemes egyház nem tartja meg tavaszi rendkívüli közgyűlését, amelynek hangulata a jelek szerint nem lett volna egészen méltóságos. A közgyűléssel együtt elmarad az egyetemes felügyelő visszalépése is, a mit a közegyház nyugalma érdekében mindenképpen örvendetesnek tartunk. Most csak arra kell még kérnünk a feltámadás mennyei Urát, hogy az apák alkotásra készto !>uzgóságának nemes szellemét is ujitsa fel bennünk. Hogy az igazi evangeliumi hit, az apostoli lelkesedés, a megértő testvérszeretet hassa át ás vezesse egyházunk egész közszellemét s legyen köztünk a Krisztus evangéliumának uj feltámadása! Iskoláinknak jellege. Régi evangelikus elv : templom iskola nélkül el nem képzelhető. Ez elvet a gyakorlat isigazolja. Ahol erősek voltunk és vagyunk, ott az általános miveltség is feltalálható. Az észak európai aliamok népe evangélikus és náluk az írni-olvasni tudás általános. A magyar reformációnak is halhatatlan érdeme a műveltség terjesztése. Nem coda tehát, ha ma is nagy bulyt helyezünk iskoláinkra. Őseink iskoláinkért vagyont, ha kellett életet is áldoztak. Még nem is olyan régen a népnevelés terén vezettünk; közép és felsőfoka iskoláink pedig saját koruknak színvonalát elérték. Ám a reformáció szellemenek méltó versenytársává lett az újkor szelleme, a mely népek szabadságát hangoztatva azoknak kulturális haladását is programmjába vette. Ma már a nemzetnek fenmaradását kulturájuk emelésében látják. Az államférfiak az iskolaügyet állami feladatnak tekintik. Igy történhetett aztán, hogy nálunk — mint mindenütt — az állam versenyre kelt a régi iskola fenntartókkal: az egyházakkal iskolák felállításában ós fejlesztésében. E versengés örvendetes volt, a míveltség terjesztésének szempontjából; ám előre látható volt, hogy kicsiny egyházunk az állam és a korszellem fokozott igényeinek kielégítésében a versenyt nem lesz képes önerejéből megállani. Igy fogadtuk el iskoláink részére az államsegitséget. Az utolsó tiz esztendőnek nagy gazdasági változása (a pénz vásárló erejének csökkenése stb.) az állami- és magán tisztviselőknek, alkalmazottaknak fizetósrendezését vonta maga után. A lelkészi — tanári —tanítói személyzet fizetésrendezése is igy vált egyházunk egyik legfontosabb feladatává. E feladatát az egyház ma sem oldotta meg teljesen. A mint a tények már is igazolják, nem is fogja megoldani — önerejéből. Az állam segítségét elfogadtuk nemcsak középiskoláink részére, de minden más iskolánk tanszemélyzetének fizetéskiegészitésére is. Az állam először önkér.t nyújtotta segitő kezét iskoláink felé. (1883. évi XXX. t.-c.) E segitő kezet akkor félve fogadtuk el. Sirattuk középiskoláinkat, amelyek reánk nézve elvesztek. Ma mi kérjük, sőt az 1848. XX. t.-c. alapján követeljük az állam támogatását, még a kizárólag egyházi érdeket szolgáló theológiák számára is. S az állam, ha lassú tempóban is, de igyekszik az egyház ez irányú ós más igényéit ki is elégíteni. Hogy más egyházakat fokozottabb mértékben támogat, hogy a mi egyházunk kívánságai törvényen alapulnak, hogy iskoláink első sorban állami érdeket szolgálnak : mind igaz. De hogy ez állami támogatás nem történik ellenerték nélkül, azt ma már a tények is igazolják. Az államnak hova tovább nagyobb lesz a befolyása iskoláinkra. Az állami tanterv már is kötelező. Még a vallástanitásra szánt tankönyv is állami cenzúra alákerül s mint olvastuk, legfelsőbb egyházi tanügyi főhatóságunk jóváhagyása ellenére is elvethető. Eljöhet az idő, hogy önrendelkezési jogunk iskoláink felett idővel csak papiroson lesz meg. S e miatt mást nem is vádolhatunk. Hiszen az állam támogatása tizenkettedik órában jött meg. Sőt jó magunk várva-vártuk ; e támogatástól ruméltük iskolaügyünk bajainak megszüntetését. Akárhogyan Ítéljük meg azonban iskoláink jelenét és jövendőjét: iskoláinkról lenem mondhatunk. Micsoda sivár, kicsinyes lélekre vall azoknak álláspontja, akik már ma is hirdetik, hogy ha a régi alapon nem vagyunk képesek iskoláinkat fenntartani, inkább szüntessük meg azokat. Micsoda lelketlenség volt eddig iá sok, egyházi szempontból kényes ponton, iskoláinknak feladasa. Az iskolák mai mivoltukban is uz egyháznak legnagyobb eiössegei. bői ha odaig fejlődnek az áhapotok,