Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-15 / 11. szám

66 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1913: készletet, ha mindjárt csak öt árpakenyéréskót halacska volt is, s bölcs előrelátással, okos gazdálkodással Isten segítségével megalakították és tovább fejlesztették volna az evang. bankot, bezzeg, nem kellene most egyházunknak, mint elvettetett, nyomorult Lázárnak rimánkodva várni az állam asztaláról lehulló kegyelmi morzsát. Az életnek tanitó mestere a történelem!? Tanuljunk hát a történelemből! Az 1567, 1569 és 1572-iki országgyűléseken az ország rendjei, akik pedig túlnyomó részben protestánsok voltak, ama meglepő kéréssel fordulnak Miksa királyhoz, hogy az egyházi törvényszékeket állítsa helyre, az üresedésben levő püspökségeket, prepostságokat stb. töltse be. Miért ? Azért, mert bár az ország lakosainak SU része protestáns volt, de neoi volt protestáns egyház, mely gondoskodott volna oly intézmények felállításáról, melyek hivatva lettek volna mindama szerepek betöltésére, melyeket hazai alkotmányunk értelmében a római egyház intézményei az állami gépezet szolgálatában betöltöttek. Bizony, ez a mulasztás többet ártott egyházunknak, mint tiz Pázmány és harmincz Kolonics. Oh, ha ezek a mulasztások nem történtek volna, hol volnánk akkor ma ? Ha bekövetkezik az egyháznak és államnak teljes különválása, ami pedig okvetlen bekövetkezik, mert be kell következnie, gondoltunk-e arra, hogy miből él meg akkor egyházunk? Avagy talán arról ábrádozunk, hogy akkorra az állam kifizet nekünk 300,000,000 koronát s minden baj Nélkül hátat fordíthatunk egymásnak. ? Ábrándozás ha élet megrontója ! Vigyázzunk, hogy ez az ábrándozás sirunkat meg ne ássa! Elég alkalmunk volt tapasztalni, hogy mi Istenen kivül csak önmagunkban bizhatunk. Kivált ha nem sopánkodunk, hanem cselekszünk is. A reformáció 400 éves jubileuma tettre ösztönöz. Cselekedjünk hát, hogy a kolduló és szavaló protestantizmust a maga lábán megállni tudó, független protestantizmussá tegyük. Jubileumi alkotásul teremtsük meg az egyházi bankot. Egyházközségeink, egyházmegyéink, egyházkerületeink és egyházegyetemünk s minden egyházi intézményünk pénzét kezeljük mink magunk. A betétek és részvények után adjuk meg a tisztességes polgári percentet, a hasznot fordítsuk közegyházi célokra. A haszon nagyon jól esnék nekünk is, nem szükséges azt idegeneknek adnunk. Ne mondja azt senki, hogy az ilyen önkezelés ellen tiltakoznak szabályrendeleteink. Akik hozták a szabályrendeleteket, azok meg is változtathatják. Azt se mondja senki, hogy esetleges súlyosabb pénzügyi [helyzet katasztrófával fenyegethetne. Elég súlyos a pénzügyi helyzet ma is és mégis tetemes nyereséggel zárta le mult évi mérlegét még a legkisebb vidéki bank is, ha kerülte a vakmerő spekulációt és reálisan dolgozott. Egyházi vagyonunk tetemes részben takarék betétekben van. Idegenek sem nyújthatnak nekünk nagyobb biztosítékot, mint magunk nyújthatnánk önmagunknak. Folytonosan azt hangoztatjuk, hogy tanuljunk ellenfeleinktől. Hát tanuljunk tőlük; Rómának legnagyobb ellensége a szocializmus s ime még ez is szolgálatában áll. Szövetséges társa a keresztyén szocializmus. Ellensége a mi egyházunknak a materialisztiku8 világfelfogás ? Hajtsuk azt birodalmunk alá ! Alakítsuk meg az egyházi bankot. Használni fogunk vele közegyházunknak, használni fogunk vele egyházunk minden egyes tagjának. Az egyházi bank felállítására a minta meg van a hitelszövetkezetekben. Legyen minden lelkészi hivatal a felállítandó központi egyházi pénztárnak fiókja, a mely egyes hiveink betéteit s hitel igényeit a központtal közvetíti. Eddig az egyház az, a mely az anyagi érdek szálaival van az egyes egyháztagokhoz kötve; fordittiik meg a dolgot; kössük az egyes egyháztagot az anyagi érdek szálaival az egyházhoz. Az ilyen munkának jótékony hatása érezhetővé válik majd egyházi és vallási téren is. Kérdezzék csak meg azokat a lelkészeket, akik gyülekezetükben, községükben, fogyasztási- és hiteiszövetkezeteket alakítottak ós eredményesen vezetnek, milyen viszony van a lelkész ós az