Evangélikus Őrálló, 1913 (9. évfolyam)

1913-03-15 / 11. szám

1913 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 103 egyes tag, az egyßs és gyülekezet s a lelkész és a gyülekezet között ? A.z egyházi bank felállítása híveinknek és egyházunknak közös érdeke. Távol van tőlem még a gondonlata is annak, hogy püspökeinknek direktívákkal szolgálják, de kérve-kérem őket: méltóztassanak az evang. bank kérdését a lelkészértekezletek kérdőpontjai közzé felvenni. Talán nem lesz felesleges. Egyet minden esetre elérükn, aztt, i., hogy az ügy tisztázódni fog. Sőt hiszem, hogy testet ólt a gondolat. Mikolás Kálmán ev. lelkész. Kalászok az élet kenyeréhez. Gyűjti: S. Ö. 12. Jézus vére. Egy hittérítő felkeresett egy öreg, megtért pogányt, a ki vak és beteg volt. Épen Istennel beszélgettem, mikor bejöttél' szólt a beteg. „S miről beszéltetek?" kérdezte a hitlérilő. „Imádkoztam, hogy elköltözhessem és a Krisztussal lehessek; mert ez sokkal inkább jobb." A hittérítő megmondta neki, hogy betegsége valószínűleg halálos kimenetelű lesz s megkérdezte, hogy miképen vélekedik Isten szine előtt önmagáról s mire építi reménységét? Emberünk igy felelt: 'Ó, reggel nagyon izgatott voltam ; de most már örülök, Egy óriási hegyet láttam meredek sziklafalakkal, a melyre fel akartam mászni. Mikor már meglehetősen felkapaszkodtam, megcsúsztam, elvesztettem lábam alól a talajt s lezuhantam a mélységbe. A bánattól és megerőltetéstől kimerülve leültem és sirtam. Sirás közben egyszer csak egy véres cseppet láttam az útra esni és a hegy egy pillanat alatt eltűnt'. A hittérítő kíváncsi volt, hogy hogyan értelmezi embere ezen példaszerű álmot, azért megkérdezte s a következő magyarázatot kapta: 'A he»y bűneimnek sokasápa, a vércsepp egy csepp üdvözítőm véréből, mely a hegyre esett s azt egészen megolvasztotta'. Ez az ember vak volt s a Krisztus által a mi vétkeinkért s az egész világért szerzett engesztelő áldozatot mégis milyen tisztán látta. De hányan vannak napjainkban olyanok, a kik látván nem látnak s kivált Krisztus vérének engesztelő erejét el nem ismerik. A félrevezetett s megvakított zsidó nép egykor igy kiáltott: „Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon!" s azért az a szent vér, amely az ő megváltásukra is kiontatott, átokká lett rájuk nézve. Mi azonban a közelgő nagypénteken gyermekeinkkel a Megfeszített szine elé járulunk s igy szólunk : „Urunk Jézus, a Te véred mi rajtunk é? a mi magzatainkon bűneinknek bocsánatjára!" B E Ii É Li E T. Protestáns pöspökök közös konferenciája. A maga nemében nagy horderejű s a magyar protestáns egyház történetében talán egy uj kor kezdetét jelentő esemény történt Geduly H. püspök kezdeményezésére Budapesten, március 13-an, a Deáktéri kisteremben, a mikor is századok óta először jöttek össze a két testvér-egyház, a mi egyházunk é< a református egyház püspökei hogy közös konferencián beszéljek meg azokat a fontos s mindkét egyház létkérdését érintő ügyeket, a melyek érdekében e két testület eddig külön-külön, de nem sok eredménynyel munkálkodott, sőt talán itt-ott a külön való utakon egymás cirkuíusait is zavarta ha akaratlanul is. Mi, a kik nem vagyunk az uniónak barátai, a kiket sokszor értett félre és bántott meg egyes panaszos cikkeink miatt a református közvélemény sőt a miénknek is egy része, nem tudjuk e percben kellő hanggal méltányolni e tényt s igazi belső örömünknek kifejezést adni. Hiszen ezt sürgettük mi Zsilinszky Mihálylyal együtt mindig, ezt. hogy a püspöki karok és a lelkészi karok értsék meg egymást s közös erővel egyuton munkálkodjanak, ha kell harcoljanak egyrészt ama közös ellenség ellen, másrészt a két protestáns egyház közös jobb sorsa és előmenetele érdekében. Sajnos a világi vezérek egy nagy részére nagyon nem számithatunk, azokat a politika hullámai annyira magokkal ragadták, hogy azokon tul nem látnak semmit többé tisztán, egymást az egyházi téren is ellenségnek tekintik a más-más politikai párthoz tartozók s eszerint ugy gyűlölik egymást teljes szívből s oly odaadó hűséggel, hogy ha igy tudnák egyházunk iránti szeretetüknek bizonyságát adni, mint a hogyan egymást ez idő szerint gyűlölik, akkor protestáns egyházaink egész más uton haladhatnának. No de ne rontsuk el örömünket, a mely az ebő közös konferencia után támadt és közöljük annak rövid lefolyását a következőkben. Dr. Baltik Frigyes mint legidősebb püspök meleg szavakkal üdvözli h megjelent testvéreKet 6 őszinte örömmel eltelve nyitja meg ezen, századok óta első közös prot. püspöki konferenciát, indítványozza, hogy a konferencia elnöki tisztét Antal Gábor-ra, ruházzák. Antal G-ábor elfoglalja az elnöki széket, rövid beszédben reflektál a megtisztelő bizalom nyilvánításra, majd a Geduiy által javasolt értekezloti programm figyelemben tartásával elsősorban ezen értekezlet hatáskörét korvonalozta, ehhez képest az értekezlet a politikai és confissionális külömbségekkel foglalkozni nem kiván, de idő-