Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-11-09 / 45. szám
1912. EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. delmek vannak, kárpótolni kell, mert jogot veszítettek el, tehát ezt kártalanítani kell. Az akkori miniszterelnök — állítólag — ezt megígérte, ez az ígéret nem történt meg, hanem a főrendiházban azt mondta a miniszterelnök, hogy majd másképen fogja a lelkészeket kárpótolni s jött a kongrua. A dunántuli kerület felterjesztése alapján tehát erre kell fektetni a súlyt s ezt kell hangoztatni a felterjesztésben, ez fog megfelelni az általános igazság törvényének, hogy a jog elvesztését kártalanítani kell. Zsigmondy ker. felügyelő a lelkészi alap létesítése tárgyában beadott Sztehló Kornél indítványát ismerteti, hogy a mult évi határozat alapján az államsegely 10 % (120.000 kor.) a theol. tanaroknak adott, de a jövő évben felszabaduló 37 000 kor. és a 26.000 kor. megtakarított kamat a lelkészi alapba beutaltassék s ennek fele tőkésitessék s a másik fele- kiosztassék gyermeknevelési segélyként a leikészek között. Az összegek tudvalevőleg három célra vannak adva, hogy a három céltól eltérőleg használtassák fel az államsegély egy része, erre miniszteri engedélyre lenne szükség. E kérdés tanulmányozására bizottság kiküldését javasolja a jogügyi bizottság. Sztehló Kornél ezzel szemben vitatja az egyetemes egyház ebbeli jogát. — Szerinte — a lelkészi kar nívójának emelése, a közegyház érdeke Helytelen, hogy adócsökkentésre forgácsoljuk el az erőket (ellentmondások) mint uj eszmét hozza fel, hogy a lelkészi kar fizetésének rendezése közigazgatási tényező. Ha tehát közigazgatási segélyként számoljuk el ezen összegeket, akkor a kormánynak ahhoz szava nem lesz. Az előterjesztett javaslat az ügyet ad graceas celendás teszi el. Guurátz püspök az alap létesítését a legmelegebben üdvözli. Tüzzük ki célul, hogy 4 millió koronát gyűjtsünk, de ne kössük ki acélt; nem tudjuk, milyen lesz ekkor az egyház állapota s mire lesz szüksége. Ne osztozkodáson kezdjük. A lelkészek szánalmas helyzetét javítani a törvény alapján kell. Gyengiti álláspontunkatezen indítvány elfogadása. A ref.-ok egyházi adójukat 10°/o ig csökkentik Nem bírjuk a versenyt, az izgatók ezt felhasználják. A tanitói karban is felkeltjük azt a kérdést, hogy — hát csak a lelkészek kapnak ? A tanitói kart sem lehet tehát kizárni. Geduly püspök csatlakozik Gyurátz és Zsigmondy fejtegetéséhez. Azok az élet talajából vannak merítve, de az egyetemes ügyész nem számol az élet nehézségeivel és következményeivel. Mindenki ugy gondolkozik, mint az ügyész, mindenki kiván fundációkat; ebben egyet értünk s csak honorálni tudjuk az egyetemes ügyész javaslatát, de elfogadni azt nem lehet, arra hivatkozott, hogy nem szükséges egyenlő részben az államsegélyt felosztani. Hiszen még a három célt sem tudjuk kellőképen honorálni, folytonos aggodalommal kell az egyház szükségleteit látnunk. A nyugdíj intézet, az adóalap csökkentése mind többet szükségeinek. Ha a segélyből alapokat gyüjtünk, akkor azzal bebizonyítottuk azt, hogy nekünk a segély ily összegére szükségünk nincs. Kritikus helyzetbe kerül az egyház, ha a kellő törvényes biztosítékokat nem szerezzük meg. Sztehló reflectál Geduly nyilatkozatára, ha az aggály meg van — ugy mond — akkor azt két hét alatt meg lehet szüntetni, akadálya nincs tehát, hogy az engedélytől feltételezve lehet e kérdést eldönteni. Kéri tehát, hogy ez a közgyűlésen most határoztassék el. Mi csak azt vagyunk kénytelenek szerényen megjegyezni, hogy a mult évi egyetemes közgyűlés is elhatározta, hogy az államsegélynek felemelt részére szabad kezet kért. S imé kérésé meghallgatva nem lett s a miniszter újból a három régi célt jelölte meg. Ezen általános tájékozódás után az egyetemes felügyelő felemlít még néhány fontos tárgyat, ugy mint a theol. fakultás, a nagygeresdi egyezség kérdését, de ezek megbeszélésére idő már nem jutott. November 6-án a közgyűlés tagjai az Úr házában gyülekeztek össze, a hol Raffay Sándor oltári szolgálata után Schmidt K. Jenő pozsonyi főesperes mondott classikus evangelikus egyházi beszédet s az ő hite, meggyőződése magával ragadta, hittel töltötte meg a hallgatók szivét. Szinte válasz volt e beszéd a lelkészi értekezleten elhangzott felolvasásra és észrevételekre, a melyekről lapunk más helyén foglalkozunk. Kár hogy az ország minden lutheránus papja nem épülhetett rajta. Az isteni tisztelet után felvonultunk a díszterembe, a hol az egyetemes közgyűlést báró Prónay egyet, felügyelő nyitotta meg. Szívélyesen és hitrokoni szerettei üdvözli a megjelenteket — de tekintettel arra, hogy az ügyek száma folyton emelkedik s az idővel takarékoskodnunk kell, beszédet nem mond. Felügyelői jelentését olvastatja fel, a melyben a ker. és esperesi felügyelői karban történt változásokat említi meg. Händel és Csengey jubileumáról emlékezik meg s bejelenti, hogy a mult évi jegyzőkönyv a kormányhoz felterjesztetett s viszont külömböző ügyekben érkeztek kormány leiratokat s jelenti, hogy az államsegély összegeit felvette. Válasz nem érkezett az alapító levelek tárgyában történt felterjesztésünkre, valamint a lókuti plébános által elkövetett sérelemre sem, sem a, 48. XX. végrehajtására vonatkozó felterjesztésünkre, a melyet annak idején küldöttség adott át. A jegyzők lemondó leveleik felolvasása után Dr. Zsigmondynak valamint Korbélynak hálás köszönetet mond a közgyűlés. Majd a választást ejtette meg s világi főjegyzővé Dr. Szele'nyi Aladár bányai ker. főjegyzőt, egyházi jegyzővé pedig: Révész János nagybányai lelkészt választotta meg egyhangúlag. Dr Győry István pedig tiszteletbeli egyetemes főjegyző lett. Ezen választások megejtése után nagy meglepetésben volt a közgyűlésnek része. Ugyanis Ráró Prónay a maga részére kért szót s az élénk halljuk-ha.\Y}uk elhangzása után, nagy csendben azzal kezdte az egyet, felügyelő beszédjét, hogy több, mint 41 esztendeje, a mióta az egyház terén működik mint egyházközségi, majd kerületi s 29 év óta pedig, mint egyetemes felügyelő Elérte azt a kort, a mikor az ember érzi erejének fogyatékosságát. Uj alkotásokra már kevés volna az az erő, a mivel ő rendelkezik. Az embernek nem akkor kell a közpályáról visszavonulni, a mikor erőinek fogyatékossága átment a köztudatba, hanem a mikor ő azt maga kezdi éresni. Érzi, hogy a mikor most egyházunk zsinatra készül, uj alkotások állnak előtte, ezekre erőt már nem érez s azért bejelenti, hogy egyetemes felügyelői állásáról lemond. Kéri a köagyülést, hogy az uj választás iránt a közgyűlés rendelkezzék. Szentiványi Árpád indítványára, a mely szerint a közgyűlés ne fogadja el e lemondást s kérje Ráró Prónayt tisztének megtartására, a közgyűlés viharos éljenzéssel felelt. Ráró Prónay azonban — bármennyire megtisztelő reá nézve e viszhang, megmarad szándéka mellett. Ekkor az ősz báró Podmaniczky Géza emelkedett szólásra s elérzékenyülve sőt megindulva kéri a felügyelőt, hogy az áldozatot ép a zsinat szempontjából hozza meg. Prónay «zintén alig bírja könnyeit visszatartani s nagy belse küzdelmek után kijelenti, hogy ő az időt nem tartja alkalmasnak a zsinat tartására, ezen részt
