Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-11-09 / 45. szám

410 1912 venni magát képesnek nem tartja s ha szabad őszintén és nyíltan kijelenteni: „Most alkotmány válság idején akarunk zsinatot tartani? Most, a mikor a parlamentet szuronyokkal veszik körül?" E kijelentésére egyrészről nagy éljenzés, másrészről megdöbbenés, sőt „nem tartozik ide

u kiáltások volt a válasz. Szentiványi megismétli kérelmét, majd Baltik püspök, egyházi elnök a közgyűlés lelkes hangulatából Ítélve kijelenti, hogy a közgyűlés a lemondást nem fogadja el és a közgyűlés nevében kéri a felügyelőt, hogy vezető állásában maradjon meg. A hullámok lecsendesedtek s a fellegek elvonultak. E lemondásról szerény véleményünket elmondjuk mi is vezércikkünkén. Szelényi dr. megválasztott főjegyző az esküt leteszi s miután a közgyűlés az elnöki egyéb előterjesztéseket elfogadta, áttértünk a napirendre, vagyis a közgyűlés egyik legfontosabb tárgyára, az 1848. XX. végrehajtására vonatkozó jogügyi bizottsági javaslatra, melyet Sztehló Kornél adott elő. A javaslathoz elsőnek Veres József főesperes, az egyetemes lelkészegyesület elnöke, szólott a lelkészek nevében, majd Gyurátz Ferenc püspök pótló inditványt tett, hogy egy bizottságot küldjön ki a gyűlés az egyház szükségleteinek uj megállapítását célzó munkálatokra, illetve azok elkészítésére Dr. Zsilinszky Mihály abban, hogy a püspökök állami fizetéskiegészitését elvetik, következetlenséget lát. Emellett a megoldás mellett ugyanis semmiféle függetlenséget nem lát veszélyeztetve, mert a magyar protestantizmusnak fel kell lépnie a görög katholikus püspökség állami felállításának esetéből kifolyólag és követelnie kell a protestáns püspökök hasonló mértékig való fizetéskiegészitését. A püspöki fizetés emelése az egyház igazgatásának nagy megjavulását vonná maga után. Követelni kell a törvény teljes végrehajtását. Molnár Viktor ny. államtitkár hozzájárult Zsilinszky álláspontjához, de csak bizonyos hozzátevéssel. Az 1848. XX. t.-c.-et tisztán a nem katholikus felekezetek részére hozták azért, hogy a protestantizmus is oly előkelő állást foglaljon el, mint a katholikus egyház. Ezért sürgetni kell, hogy mielőtt katholikus püspökségétéit fel a kormány, rendezze a prot. püspökök fizetését. Hálásak vagyunk — úgymond — a kongruáért, de nem elégedhetünk meg vele. Amig a miniszter állapítja meg, ki mennyi kongruát kap, addig nem vagyunk függetlenek. Meg kell sürgetni a kormánynál, hogy az 1848. XX. szerint a protestáns segélyeket alapitványszerüen adja ki. Gyürky főesperes, Fischer Miklós igazgató, Haviár Dániel, Magyari Miklós, Krupecz István s mások hozzászólása után báró Prónay Dezső elnök összegezte a vita anyagát, majd döntésre bocsátva az előadói javaslatot, azt egyhangúlag elfegadottnak jelentette ki, Gyurátz Ferenc püspök indítványára pedig a jogügyi bizottságot megbízták az egyház szükségleteinek megállapítására szükséges intézkedések megtételével. Az egyhangúlag elfogadott határozat a következő: ,Az egyetemes gyűlés sürgesse meg az 1910. évi közgyűlési határozat alapján a vallásügyi miniszterhez beadott felterjesztését, különösen azt, hogy a miniszter a protestáns közös bizottság által kiküldött albizottsággal végre tárgyaljon és ezen tárgyalások alapján az 1848. XX. t.-c. 2. és 3. §§-ai régrehajtását célzó törvényjavaslatot az országgyűléshez beterjessze. írjon fel egyúttal újból az iránt, hogy a m. kir. kormány ismételve tett igéretót, a mely a trónbeszédben is kifejezést nyert, hogy a lelkészek fizetését 2400 korona minimumra és megfelelő korpótlékra felemelni fogja, végre-valahára beváltsa. Adjon kifejezést annak is, hogy az egyház érdekében kívánatosnak tartja, hogy a lelkészi fizetésrendezés a kongrua rendszer elejtésével aképen törtéujek, hogy az áliam ezen kötelezettséget egy, az egyháznak adandó dotációval váltsa meg. Addig is azonban, mig ez megtörténhetik, a tőkének megfelelő kamatokat az egyház pénztárába fizesse be. Magáévá teszi az evang. elemi tanitók fizetésének az államiak fizetésével való egyenlővé tételét és a tanítóképzők állami segélyezésére, valamint az elvesztett st.óla-illetmények és anyakönyvi kivonatok kárpótlása iránti indítványokat is. Ahhoz, hogy az evang. püspökök részére abból az alkalomból, hogy az újonnan felállított görög-püspökség teljes dotációja az állampénztárból fedeztetik, fizetésemelés kéressék az államtól, hozzá nem járul, mert az egyház az 1848. XX. szellemébe ütköző kormányintézkedésből kifolyólag saját egyháza javára anyagi előnyt követelni nem akar. Tekintettel azonban arra, hogy az egyetemes gyűlés szükségesnek tartja a püspöki fizetések javitását, kimondja egyszersmind, hogy ezen cél elérése végett a közigazgatási segélyek felemelése végett az államkormányhoz felir, azzal a kérelemmel, hogy a fizetésemelésre adandó összeg nem az, egyes püspököknek, hanem az egyetemes egyháznak adassék ki. Kimondja egyszersmind, hogy az uj görög-katholikus püspökségnek állami pénzen való felállítása és fentartása az 1848. XX. t.-c. 1. §-ába ütköző sérelem és ennek orvoslása céljából a protestáns közös bizottsághoz átír. A dunántuli kerületnek azt az indítványát, hogy az egyházi szükségletnek megállapítása végett az uj összeírás fognatosittassék, elfogadja, az összeírást elrendeli és annak foganatosításával a kerületi elnökségeket bizza meg azzal az utasítással, hogy az adatok 1913 junius 30 ig szolgáltassanak be az egyetemes felügyelőnek, hogy ezen adatok alapján a jövő évi egyetemes közgyűlésen az 1848. XX. t.-c. 3. § ának mikénti végrehajtása tárgyában egy ujabb, a jelen szükségleteit részletesen feltáró emlékirat legyen szerkeszthető és felterjeszthető az államkormányhoz.* Az első nap utolsó tárgya volt azon körülmény megvitatása, a mely a református testvér egyházzal oly ferde helyzetbe hozott minket, t. i. a jövő évi költségvetésben felvett 400.000 kor. államsegély emelés, mely csak a reformátusoknak van az indokolásban szánva. Erről, valamint a közgyűlés további lefolyásáról a jövő heti számunkban adunk számot. N. IRODALO M. Sántha Károly: Őrangyal, imakönyv a protestáns ifjúság, kölönösen a konfirmáltak számára. Budapest, Hornyánszky. Ára csinos vászonkötésben 2 korona. Jóleső igaz örömmel — bár egy kissé megkésve — üdvözöljük a könyvpiacon Sántha Károly kitűnő imakönyvét: az Őrangyalt II kiadása alkalmából. Mindenki tudatában van annak, mennyit köszönhet szűktermésü vallásos irodalmunk Sántha Károlynak. Mig a Buzgóság könyve, a melyet a Luther-társaság tagjai a folyó évre könyvilletményül kaptak, a nagykorú keresztyénekhez van intézve, addig az Őrangyalt az ifjúság lelki szükségleteinek kielégítésére irta jeles szerzője. Mi csak szépet és jót mondhatunk róla. A köznapi reggeli és estéli imák, az ünnepnapi buzgólkodások, a keresztvi-