Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-06 / 1. szám

48. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1912 tion"-nak nevezni, hanem inkább csak a hamupipőke helyzetével összehasonlítani, a mely talán nem egy törekvő ifjat, aki a theologiára és egyházunkra nézve nyereség volna, visszatart attól, hogy a theologiai pályára lépjen. A theologiai fakultás felállítása az egész közvélemény előtt tényleges elismerését jelenti annak, hogy egyházunk theologiája egyenlőrangú a többi egyetemi tudományokkal, a theologiai pálya teljesen egyenlőrangú a többi akadémiai életpályákkal. Gondoljuk csak meg, milyen nagy apologetikus értéke és jetentősége van az evangéliumi keresztyénség és egyház szempontjából már pusztán annak, hogy ennek az evangeliumi keresztyénségnek hivatásszerű tudományos képviselői mint egyenlőrangú tényezők jelenhetnek meg a tudományos élet Areopágusán és ott személyes meggyőződésük erejével képviselhetik azt a szent ügyet, amelynek szolgálatában áll evangeliumi egyházunk ! Alig van valami, ami a jelenkori viszonyok között annyira hozzájárulhatna egyházunk kifelé való tekintélyének emeléséhez, mint épen ez. Ehhez járul a mélyebb és szélesebb körű tudományos művelődés lehetősége a theologiai tanárokra és hallgatókra nézve egyaránt. Ott, az egye temen, vannak a nagyobb könyvtárak, az olvasó és dolgozó termek, a tudományos munkának ipari műhelyei. Ott a lehetősége a tudomány ujabb és ujabb vívmányaival, eredményeivel, a világnézet ujabb és ujabb áram lataival való közvetlen megismerkedésnek, a különböző tudományok képviselői és tanítványai között az eszméitető személyes érintkezésnek, annak a sajátszerű szellemi adás-vevésnek, amely csak az univerzitás falain belül valósulhat meg s amely a maga múlhatatlan értékeinek tudatában levő evangéliumi keresztyén theologiának is csak javára válhatik, de jóltevő visszahatással van a többi fakultásoknak különösen evangelikus tagjaira is. A Iheologiának az egyetem szervezetébe való beillesztése emeli a theologiai tanárok társadalmi állását, tekintélyét, anyagi helyzetét, igen, de ez nem lehet botor irigység tárgya, ha meggondoljuk, hogy a mint az már a föntebbiekből következik, ez az emelkedésük javára válik annak az ügynek is, a melyet képviselnek, tehát egyházunk ügyének is, és ha meggondoljuk továbbá, hogy ezzel együtt emelkedik a theologiai fakultáson átment lelkészi karnak a színvonala és tekintélye is. A theologiai fakultásból kerülnek ki a lelkészek, a többiekből a „világi urak", orvosok, ügyvédek, birók, a közigazgatás vezetői, a középiskolai tanárok stb. Bármilyen különbségek álljanak is elő közöttük az életben, ahhoz, hogy tudományos képzettségük egyenlő értékű, majd nem férhet szó. Ea közelebb hozza őket egymáshoz. Ha Pozsonyban is csakugyan teljes egyetem lesz, nem csupán orvosi, természettudományi és jogi, hanem egyszersmind bölcsészeti-nyelv- és történettudományi valamint evangelikus theologiai fakultással, akkor azt lehet várni, hogy evangelikus ifjúságunknak jó része épen a pozsonyi egyetemet fogja felkeresni A jövendőbeli lelkészek és „világi urak" tehát jó részt egy helyen, egy alma mater falain belül nyerik tudományos képzésüket; közöttük már ifjuságuk legszebb idejében ismeretség, sőt barátság is fejlődhetik ki, oly viszony, amely egyházi közéletünk szempontjából csakis kívánatosnak mondható. A világi életpályákra készülő evangelikus ifjúság szeme elől egyházunk most zsinte eltűnik ; akkor folytonosan előtte lesz egyházunknak legalább tudományos képviselete a theologiai fakultásban s már ennek puszta megléte figyelmezteti őt, az evangelikus ifjúságot, arra, hogy hová tartozik, sőt a theologiai tanárok gondoskodhatnak arról is, hogy a többi fakultások evangelikus ifjúsága se érezze magát egyházától elhagyatottnak. A „világi elemnek* egyházunkhoz való viszonya szempontjából tehát az evangelikus theol. fakultás felállításának szintén nem csekély fontossága van. A lelkészi kar szempontjából kiemelhetjük még azt is, hogy ha egyszer jövendőbeli lelkészeink az állami egyetem keretében nyerik tudományos képzésüket, akkor annyival több ioggal fogják követelhetni azt is, hogy a többi akadémiai pályákéval egyenlő minő sitésüknek megfelelő anyagi javadalmazásban részesüljenek. Végül megemlítjük a theologiai fakultásnak egy oly előnyét, a melyet már akadémiáink egyesítésével is lehetne biztosítani. Akár ha theol. fakultásunk lesz, akár ha theol. akadémiáinkat egyesitjük, elérjük azt, hogy egész hazai evangelikus egyházunk lelkészei 3—4 évig együtt tanulnak, egy szervezetet alkotnak, megismerkednek, barátkoznak. Akkor lesz csak lehetséges, hogy egyházunkban megszűnjék a közvélemény lanyhasága, szétszakadozottsága, a széthúzás; akkor válnak csak egyetemes intézményeink igazán erős középponti szervekké úgy az egyházi közigazgatás és törvényhozás, mint az egyházi irodalom és szeretet munkásság terén. Ez ismét oly következmény, a melyet semmiképen kicsinyelnünk nem lehet. — Ha ehhez még hozzá vesszük azt, hogy a theologiai fakultás felállítása lehetővé teszi eddigi theologiai akadémiáinknak gyakorlati lelkészképző semináriumokká átalakítását s ily módon jövendőbeli lelkészeinknek, úgy tudományos, mint gyakorlati kiképzéséről az eddiginél sokkal nagyobb mértékben gondoskodhatunk, úgy felsoroltuk a legfontosabb érdekeket, a melyek azt követelik, hogy a pozsonyi egyetemen evangelikus theologiai fakultás felállítását sürgessük. Egyebekről ez alkalommal nem szólunk A mit eddig elmondottunk, azt elegendőnek tartjuk arra, hogy legyőzze a fakultás ellenzőinek aggályait. Mindössze két szempontból lehetne az evangelikus theologiai fakultás felállítása ellen aggályokat támasztani. Az egyik a tanfegyelem érdeke, melynek az egyház szempontjából kétségkívül van fontossága De ennek a pontnak a megítélésénél ne feledjük, hogy a tanfegyelem érdekét túlcsigázni nem lehet már csak azért sem, mert meglevő theologiai akadémiáink is egyházi alkotmányunk értelmében a tanszabadság elvén alapulnak s másrészt az egyház vitális érdekeit ezen a téren, ha kell, a theologiai fakultással szemben is meg lehet védeni olyan forma módozatok között, a melyeket a debreczeni református fakultásra vonatkozólag már megállapítottak. L. lapunk 1911. évi 48. számát. — A másik aggály pénzügyi természetű. Hátha a theol. fakultás nagyon sokba kerül, a minthogy tényleg a reformátusok nem csekély anyagi áldozatot hoznak a debreczeni theol. fakultásért. De reméljük, hogy kisebb anyagi áldozatokkal is célt érhetünk. Azon felül pedig nagyon egyszerű számítás alapján ki lehet mutatni, hogy a mit egyetemes egyházunk egyetemes forrásokból ez időszerint a három akadémiára költ, abból fedezhetjük a theologiai fakultás reánk eső költségeit is; sőt, a helyi és alapítványi természetű jövedelmek érintetlenül maradván, minden tehertöbblet nélkül gyakorlati lelkészképző semináriumokat is állithatnak fel; ha pedig az átmeneti állapot megszűntével a tanárok létszáma a normális fokra száll le, lelkészképzésünk ügyének ez az átalakulása még megtakarítással is fog járni, mert a theol. fakultáson elég 7 tanár, a lelkészképző seminá-