Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-01-06 / 1. szám

48. EVANGEL

IKUS ŐRÁLLÓ 1912 is és eszünkben sincs előnyeinket az egyházzal való kapcsolaton kivül vagy azzal ellentétben keresni. Tehát a tárgyra! Követeljük az evangelikus theologiai fakultás felállítását mindenekelőtt az 1848. XX. törvénycikkben kifejezett „jogegyenlőség és viszonosság" elvéből kifolyólag. A hazai két protestáns egyház hoszszú időn keresztül ennek gz elvnek súlyos sérelmét látta abban, hogy mindeddig csupán a római katholikus theologia élvezett fakultási jogokat, mig a protestáns theologia az egyetemi szervezet köréből ki volt zárva. Évek hosszú során át sürgették mindakét protestáns egyház részéről kerületi és egyetemes gyűlési határozatok protestáns theologiai fakultás felállítását. Most a reformátusok végre elérték azt, a mit követeltek, és pedig sokkal kedvezőbb módon, mint ahogy valaha gondolták : tisztán református theologiai fakultást kapnak a hazai reformátusság ősi fellegvárában, Debreczenben. Vájjon mi lemondhatnánk-e a theologiai fakultás követeléséről épen most, amikor a pozsonyi egyetemmel kapcsolatban tisztán evangelikus fakultás felállítására nyílik kilátás és amikor a helyzet abban a tekintetben is kevezőbbé vált reánk nézve, hogy a jogegyenlőség és viszonosság elvének megvalósítását immár nem csupán a katholikus, hanem a református példára is hivatkozva követelhetjük? Nagyobb következetlenséget képzelni is alig lehetne, mint azt, ha egyházunk épen most nem akarná érvényesíteni törvényes jogait. Milyennek kellene nevezni az olyan embernek az eljárását! a ki hosszú időn át hangosan követelt valamit és épen akkor, amikor követeléseinek kielégítésére kerülne a sor, félreáll és hallgat, mintha attól félne, hátha meg adják azt, amit követelt? Hogyan állanánk a katholiku sok és reformátusok mellett ezután, ha most sem tudnánk vagy nem akarnánk keresztül vinni az evangelikus theologiai fakultás követelését ? Az eddiginél ís nagyobb és bizonyára más téren is érezhető lenézés és semmibevétel volna megérdemelt osztályrészünk. De a pusztán formai jogot és a jogkövetelés formai következetességét csupán: a?ért hangsúlyozzuk olyan határozottan, mert tudjuk, hogy mögötte igen fontos tartalmi érdekek rejlenek. Nem pusztán a formai jog kedvéért, hanem elsősorban és legfőképen ezen tartalmi érdekek szempontjából követeljük evangelikus theologiai fakultás felállítását. Ezen tartalmi érdekek lelkészképzésünk érdekei. Egyházunk csak addig marad hű eredetéhez, hagyományaihoz, szelleméhez, a folyton előre haladó közművelődés folytán előálló új meg új korviszonyok, eszmeáramlatok és törekvések közepette csak úgy töltheti be a társadalomnak minden rétegére kiterjedő magasztos nagy feladatát, ha lelkészeitől nem csupán mesteremberekhez illő technikai készséget kiván a szekták módjára, hanem, ha megköveteli, hogy lelké szei igazán a kor színvonalán álló tudományos képzett ségű férfiak legjenek, a kik nem csupán a „tudatlanok" között (ma már a »népet* sem lehet egyszerűen .tudatlannak" mondani), hanem a szellemi műveltség legmagasabb köreiben is alapos tudással, tiszta, határozott meggyőződéssel tudják képviselni a keresztyénség örök igazságait, mert bennük az ezekről való meggyőződés a legmagasabb szellemi, tudományos műveltséggel párosul. Lel''észképzésünknek valójában udományos jellege olyan követelés, a melyrőlsemmiképen le nem mondhatunk, ha csak egyházunkat a kisebb szekták színvonalára leszállítani nem akarjuk. Ezt a tudományos képzést lelkészeinknek megadni voltak hivatva eddig theologiai akadémiáink. Igazságtalanok volnánk irántuk, ha nem akarnánk elismérni, hogy eddig is megtették ebben az irányban azt, a mi tőlük telt. De ki tagadhatná, hogy egy a maga saját körében elzárt szakfőiskola sohasem felelhet meg teljesen az igazi tudományos képzés követelményeinek, sohasem fejtheti ki azt a „tudományos légkört", a melynek áramlatai szabadon járnak a tudomány egyik magaslatáról a másikra, a szellemet tisztítva, emelve, tágítva, a lélekzetvételt élénkítve s az eszmék termékeny csiramagvait hordva idestova. Ez áll a szakiskolára mint ilyenre. De még kevésbbé felelhet meg a szakiskola a tudományos képzés követelményeinek akkor, ha nem állanak kielégítő mértékben rendel* kezésére a tudományos művelődés céljából szükséges anyagi eszközök. És ebben a helyzetben vannak theologiai akadémiáink különösen azért is, mert igazán fényűző módon hármat tartunk fenn, de az erők szétforgácsolása miatt egyiket sem tudjuk úgy ellátni mint kellene. — Hogy minden egyes szakiskola tudományos szempontból tekintve mennyire rudimentum csupán, annak egyik legfeltűnőbb elismerését latjuk abban, hogy nevezetesen Németországban pl. a technikai főiskolákon természettudományi és technikai tanszékeket is állítottak fel, mintegy a filozofiai fakultástól vett kölcsönképen. Ezáltal a szakfőiskola is egy kis fiókegyetemmé válik. De vájjon egyházunk birtokában van e azoknak az anyagi eszközöknek, melyekkel theologiai akadémiáit ilyen kis fiókegyetemekké alakithatná át? Hogy lelkészi karunknak átlagos tudományos képzettsége különösen a németországi evangelikus lelkészi karánál jóval alacsonyabban áll, annak egyik főokát kétségkívül ebben a mi szegényes szakiskolai rendszereinkben kell keresnünk, amelynek hiányait csak részben és csak esetleg pótolja a külföldi egyetemek látogatása. Minden tudomány nemcsupán intenzitásra törekszik, hanem extenzitásra is, és ezen utóbbi irányban a tudományok mindegyikét megszámlálhatatlan szálak kötik össze a többi tudományokkal, sőt a bölcseleti okoskodást az a meggyőződés vezérli, hogy végre intenzív irányban is az összes tudományok egy pontban találkoznak. A tudományoknak ezen reális egybeszövődéséből ós ideális bölcseleti felfogásából természetszerűleg születik meg a tudománynak mint egységes szellemi univerzumnakfogalma. Az egyetemes tudománynak mint szellemi univerzummnak eszméje pedig, mihelyt a tudománynak az életbe való átviteléről, a következő nemzedékre való átplántálásáról van szó épp oly természetszerűleg szüli meg az „univerzitást", az egyetemet. „Csonka egyetem" oiyan contradictió in adjecto, a melynél különbet keresve sem lehetne találni logikai például. Minden tudomány, a mennyiben igazán az, a minek lennie kell, az egyetemre tartozik ; oda tartozik a theologia is, annyival inkább, mert a filozofián kivül az egyes szaktudományok között alig van még egy, a melynek oly sok és oly sokféle érintkezése volna a többi tudományágakkal, mint épen a theologiának, a mely ebben a tekintetben magának a filozófiának mint egyetemes világnézeti tudománynak versenytársa és szövetségese. A theologiának a többi tudományokkal való ezen szerves kapcsolatánál fogva a tudományos lelkészképzés követelményeinek teljesen csak az egyetem szervezetébe bekebelezett theologia vagyis a theologiai fakultás felelhet meg. Ezért követeljük legfőképen evangelikus theologiai fakultás felállítását. Theologiánknak a tudományegyetem szervezetébe való beillesztése — igyekezzünk ennek jelentőségét néhány vonással szemünk elé állítani. Ezzel egy csapásra megszűnik egyházunk theologiájának az az elszigeteltsége, a melyet egyáltalában nem lehet „splendid isola-