Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-21 / 51. szám

463 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1012 KÜLFÖLD. A jezsuita törvény Németországban. A német birodalmi gyűlésen a belügyi költségvetés tárgyalásánál újból szóba jött a jezsuita törvények, mely Németországból kitiltja őket, illetve korlátozza működésüket — eltörlése. Ez a kérdés, mint a hazajáró kisértet ott kisért minden évben a birodalmi gyűlésen A napokban dr. Spahn centrum párti képviselő támadta hevesen a szövets^gtanácsot a jezsuita törvény miatt, a mely sérti a katholikus egyházat és a német birodalomban élő katholikusok állampolgári jogait. S mivel a szövetségtanács még jobban szigorította e kivételes törvénynek beavatkozását a polgári és egyházi szabadságba, a legnagyobb bizalmatlanságát fejezte ki a birod. kancellár és a szövetségianács iránt, mert a német birodalom katholikusainak szükséglete náluk igazságos elbírálásban részesülnek. Magatartásukat ehhez fogják alkalmazni. Ismerjük a centrum pártnak, ennek a speciell katholikus pártnak elhatalmasodását Németországban, valamint az állami életre gyakorolt befolyását, melyet most már — sajnos — numerikus súlyán íl fogva is igényel — mindenki nagy várakozással és érdeklődéssel várta a birodalmi kancellárnak e tárgyban elfoglalt álláspontját. Bjthmann-Hollwag a következő, határozott liberális s protestáns érzéstől áthatott beszédet mondotta: T. uraim ! A katholikusok köréből sűrűn elhangzó kívánságom, melyek a jezsuiták visszahívását követelik, legalább is olyan számú nyilatkozattal állnak szemben evangelikus részről, a melyek komolyan aggódnak a jezsuita-rend visszatérése miatt. Szükségesnek taitom, hogy annak megítélésénél, ami történt, lehetőleg távoltartsuk magunkat a kedélyek izgalmától. Ha a centrumpárti képviselő urak abból az eljárásból, melyet a szövetségtanács a jezsuita kérdésnél tanúsított s a mely nem változtatott meg semmit, — azt következtelik, hogy az egész kath. lakosság úgy érzi. hogy a -szövetségtanács nem bánt el vele igazságosan, s ha önök ezért fölmondják a bizalmat s a szerint akarják politikai magatartásukat szabályozni, mi mást jelent ez, mint hogy önök a jezsuita kérdést akarják politikai programmjuk alapkőjévé tenni? Ha. önök, mint a kath. egyház tagjai a jezsuita törvény eltörlését várják, ki venné azt önöktől rossz néven ? De a 24 millió katholikus mellett 40 millió protestáns él Németországban, mindketten egy nép fiai, és a nemzeti élet minden sorsfordulatában jó és balsorsban összeforrva egymással. Uraim ! Történelmi tény, hogy az evangelikus népérzület mindenkor erős ellenérzéssel viseltetett a jezsuiták iránt. Ezt a tényt sem okokkal, sem diatektikával nem fogják elhomályosítani. Ebben a tényben nem is láthatnak fantomkergertés vagy idiosynkrasiát az evangélikusok részéről A milliós tevékenység, melyet a jezsuiták elmúlt időkben minden téren, egyházban, politikában és iskolákban kifejtettek, nemzetközi karakterük, ellenszenvük a modern állameszme fejlődése iránt s ezt a rendet ismételten nemcsak protestáns de tisztán kath. országokban is összeütközésbe hozták az államkormánynyal sőt magával a római egyházzal is. Ezért uraim tel kell emelnem szavamat az ellen, ha most Németország katholikus részében a szövetségtanácsi határozatot a kulturharcz visszatérésének tüntetik fel. Szükségesnek tartottuk ennek a beszédnek főbb gondolataiban való leközlését, mert egyrészt olyan embernek ajkáról hangzott el, a kinek a szava nyomós, má-részt reánk nézve igen tanulságos. Hol állunk Magyarországon a jezsuitákkal, mikor fogják nálunk a vezető emberek ezt a kérdést oly objective és oly helyesen megítélni? Magyarországon a a jezsuiták kérdésével retrográd irányban haladunk. — A német birodalmi kancellár szavait annál inkább kell értékelnünk !! K Gy NEKROLOG. f Simonidea János. 1835 nov. 5-1912 dec. 10. Csendes visszavonultságában, szeretteinek körében hunyt el az Urban dec. 10-én 78 éves korában Simonides János nyug. szécsényi lelkésztestvérünk. Halála mély gyászba borította szeretett családját, gyermekeit és unokáit, de a fájdalom érzésével töitötte el egykori gyülekezetének : a szécsényi evang. egyháznak minden tagját, a kiknek körében 44-évig működött kiváló papi készültséggel, apostoli lelkülettel. Visszatekintve erre a több mint négy évtizedie terjedő, egy gyülekezetben teljesített papi működésre, elismeréssel kell adóznunk annak a fáradthat lim, lelkes, küzdelmes, kegyelemben és tettekben gazdag papi működésnek, mellyel bold, emlékű Simonides János a szécsényi evang. egyházat nemcsak szervezte, hanem a virágzás utján templommal, iskolával, tanítóval, tanítói lakkal s egyéb ingatlanokkal látta el, mi által az egyháznak további anyagi fejlődését biztositolta, szellemi téren pe lig kiváló készültségével, lelkes szónoklataival a nagy területen elszórtan élő híveket az evang. hitben megtartotta s megerősítette Fiatal korban, az ifjúi lélek lelkesedéssel és ainbitiójával jött 1867 jul. 24-én Szécsénybe segédlelkész-tanitónak, egykori jeles püspökünk Székács ajánlatára. Habozva cserélte fel eddigi jövedelmezőbb orosházi tanári állását, a kol bel és külföldi tanulmányainak befejezése után 2 évig működött, de Szécsénybe való meghívását inkább gondviselésszerűnek tekintette, a hová őt Székács és a Szécsényben lakó jeles Pulszky család utján vezérelte. Szécsény akkor az alsózellői anyaegyháznak volt fii iája. Simonides, mikor elfoglalta ezen állomását, látta, hogy az anyásitás kérdése a Szécsény és környékén lakó híveknek létérdeke, azért csakhamar a gazdag Pulszky családot megnyerte az eszmének, e család igen nagy anyagi áldozatai révén 1S69 bev mái a szécsényi ev. gyülekezetet, mint önálló anyaegyházat szeivezte, a melynek megalapítója s első rendes lelkésze let

L. Az istentiszteleteket eleinte, a — templom hiányában a— Pulszky k; stély melletti kis rondellában tartották, s már 1875 ben gyűjtést indit meg egy építendő templomra. A Pulszky család bőkezűségéből egy szép telekhez jutván, melynek mai értéke az 50.000 kort. meghaladja, sorban létesiti: a tanitói állást, tanitói lakkal és iskolával, felépiti a szép kis templomot, azt igen szép berendezéssel látja el, az iskola és templom szomszédságában egy házat vásárol az egyház részére, s ezenkívül mintegy 20000 korona alapítványhoz juttatta az egyházat az által, hogy a Pulszky családot s egyes buzgóbb egyházhivet rá vett arra, hogy alapítványokkal igyekezzenek az egyház anyagi jövendőjét biztosítani. Ezek az alkotások bizo-