Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-21 / 51. szám

464 EVANGE LIK US _ŐRÁLLÓ__ ^ 1912 nyitják Simonides János fáradhatatlan buzgalmát és szervező képességét; e mellett ő mint apostoli lelkületű pásztor hiveinek igazi lelki atyja volt. Az elszórtan élő evang. hiveket megerősítette és megtartotta az evange­liom egyházának, lelkes s tartalmas prédikátióival sok vigaszt csöpögtetett a csüggedt szivekbe, a szenvedők leikébe. Szigorú, puritán, papi jellem volt, mellyet azon­ban a szeretet és a szelídség patinája vont be. Szép papi készültsége meg átszik azokból az irodalmi termé­kekből,. melyek egyes egyházi lapokban láttak napvilá­got, egyes jelesebb alkalmakra irt prédikátióból, melyek a »Protestáns Pap'-ban az „Igehirdetőben megjelentek. Nemcsak egyházában, de az esperességben s egy­házkerületben is vezető ember volt, amennyiben a nóg­rádi esperességnek hosszabb időn át főjegyzője s h. alperese, a dunáninneni egyházkerületnek törvényszéki bírája volt. — A közéletben mint megyebizoitsági, vá­rosi képviselőtestületi t ig, takarékpénztári igazg , kaszi­nói választmányi tag oly tevékeny részt vett, hogy e téren kifejtett munkássága Szécsényben vallásfelekezeti különbség nélkül köztiszteletet, közmegbecsülést és ál­talános szeretetet biztositot számára. Ez az általános szeretet nyert kifejezést dec. 12 én délután végbemont temetése alkalmából, mikor is egy­házhivein kivül a város minden számottevő tagja eljött leróni kiváló papja s jóltevője iránt a végső tiszteletet. A temetési szertartás megható volt! A honnan ő oly sokszor áldotta a gyülekezetét, ott : a szép kis temp­ban, mely teljes gyászban állott, áldotta meg őt gyü­lekezetének minden tagja. A gyászbeszédet Frenyó fő­esperes akadályoztatása miatt Huszágh Uvula, az el­hunyt utódja a szécséni parochián, tartotfa rrng s a simeoní textus alapján — híveink könnyei között — méltatta az elhunyt több mint négy évtizedre terjedő papi működését, mig Kardos Gyula bgyarmati miss, lelkész a családtól.-bucsuztta el. Sárkány Emil alsózel­lői lelkész a sirnál mondotta el a kartársak meleg­hangú bucsuszózalát. Simmides .1 inasban a ré^i kip-óbált gárdának egyik kiv.í'ó tagjn t in k le közegyházunk mezejéről s ha széttekintünk a nógrádi esperesség területén működő 47 pap körében, ugylátjuk. hogy ezen régi gárdának immár alig maradt é'etbe egy-ket tagja. Fialalok lép­tek az előzők nyomába, vájjon képesek lesznek-e a régiek erős hitét, lelkesedését, kitartó, fáradhatatlan működését pótolni, a vett örökséget hasonló ambícióval gyarapítani, növelni, mert a napok . . . gonosszak ! ! Az Úr ezen kifáradt szolgájának, a szelidlelkü, kiváló papnak, hü hitves társnak, és gondos e-a'ád apának, az egy­házi és társadalmi közélet lelkes bajnokának emlékezete egyen áldott!! B E ü É ü E T. Karácsonyi üdvözlet. Lapunk minden kedves olvasójának és tisztelt pártfogójának az Irtól megáldott békeséges és boldog karácsonyi ünnepeket kivánunk. Szerkesztőség. Evangélikus sajtótudósitói kötelességemet 1913 jan. 1-én kezdem meg, ez időponttól kezdvo Szól megbízatásom.: Tisztelettel kérem egyházunk vezé­rei!, az esperes urakat és a lelkésztestvéreket, hogy a napi sajtóban közzéteendő közleményeiket szíveskedje­nek hozzám (Rákoskeresztúr, Pest m.) küldeni. Noszkó I. Vallásos estély. A pozsonyi ág. hitv. evangelikus liceum „Bél Mátyás Köre" 1912. évi dec. hó 16-án délután 5 órakor a liceum tornatermében jólsikerült vallásos estét rendezett. A Lőw Fülöp temetéséről lapunk 48. számában közölt tudósításomban kiemeltem, hogy nyilt szavakban is kifejezett feltűnést keltett, hogy az egyházkerületi gyámintézet hivatalosan nem képviseltette magát a te­metésen. Ezt a megjegyzést pedig a temetésen részt vett esperességbeli lelkésztársak egyenes kívánságára tettem, akik felkértek, hogy nyomjam meg kissé a tol­lat, mivel mindnyájunkat fájdalmasan érintett, hogy ezen kiváló férfiú temetésére az egyháznak s egyházi intézeteinknek egyetlen számottevő tényezője sem jött el gyülekezetébe, ahonnan pedig ő minden nehézséggel dacolva hány nehéz utat tett meg ugy a közegyház mint az egyes gyülekezetek érdekében. Most — illeté­kes helyről — arról értesültem, hogy az egyházkerületi gyámintézet nagyérdemű pénztárosa Kiss János szom­bathelyi lelkész maga is súlyos beteg volt a temetés alkalmával, s azért a kerületi gyámintézet számvevőjét kérte fel, hogy képviselje a gyámintézetet, aki azonban rosszul létté miatt szintén nem mehetett el. Koszorút azonban küldött a ravatalra az egyházk. gyámintézet nevében. Az újonnan választott világi elnök pedig még nincsen hivatalába beiktatva. — Készséggel közlöm ezt a helyre igazítást, annyival inkább, mivel nem akartam senkinek sem keserűséget okozni. Másrészt azonban újra kiemelem, hogy becsüljük meg egyházi nagyjain­kat nem csak életükben, hanem még halálukban is, mert ezzel önmagunkat is megbecsüljük. Scholtz Ödön. A dunántuli egyházk. gyámintézet világi el­nöke, báró Solymossy Ödön még nincsen hivatalába beiktatva, mivel az egyházkerületi közgyűléssé kapcso­latos kerületi gyámintézeti közgyűlésen annak idején gyengélkedése miatt részt nem vehetett. Igy ezen két­fejű intézményünknek most nincsen egyetlen beiktatott elnöke sem. Több oldalról nyilvánított óhajra felvetjük a kérdést, hogy nem lehetne-e az egyházkerület vala­mely előkelőbb gyülekezetében rendezendő gyámintézeti ünnep keretében a világi elnököt beiktatni, s ugyan­ezen alkalommal az egyházi elnökség betöltése iránt is megtenni a szükséges intézkedéseket? Magát az ün­nepet Lőw Fülöp emlékének lehetne szentelni. Lelkészi korpótlék kiutalványozása. A vallás és közoktatásügyi minisztérium a lelkészi korpótlék kiutalványozása tárgyában az alábbi leiratot intézte az egyházkerületek püspökeihez: ,171032/1912 szám. Méltóságos és Főtiszteletü Püspök ur ! Van szerencsém Méltóságodat tisztelettel értesíteni, hogy addig is, mig a lelkészi illetményeknek korpótlék utján való emelésére vonatkozólag a törvény megalkotható lesz, ennek szell­emében az 1913 évi állami költségvetésben e célra felvett fedezet terhére kivánnék jövő évi január elején a lelkészek részére folyósításokat eszközölni. Hogy ezen folyósítások iránt a szükséges intézkedési kft n ég jövő évi január első napjaiban meglehessem, van szerencsém Méltóságodat tisztelettel felkérni, méltóztassék velem sürgősen azon lelkészeknek nevét és szo'gálati idejét közölni, a kik rendes lelkészi minőségben legalááb 5 éve szolgálnak. A kimutatást kérem ugy készíteni, amint a lelkészségek helyének neyei n b c sorban következ­nek. Ha valamely helységnek előbjb más neve lett volna» eil is kérem kitüntetni. Ha valamely magasabb képe­sítésű lelkész oly helyen működnék, a hol 1903 évi

Next

/
Thumbnails
Contents