Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-21 / 51. szám

1912. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. Helytelen és igaztalan eljárás az is, hogy az ivándárdaiak adóalapjához hozzáveszik ezeknek más község határában levő birtokuk után fizetett állami adóját, illetve magát a földet. Ez a föld, illetve ennek állami adója ismét ott adóztatható meg, a hová az illető községet a kikerekitésügyi bizottság beosztotta. Helytelen, törvénybe ütköző az a határozat is, melylyel a magyarbolyi egyház kimondta, hogy a szórványbeli hivek „állami adójuk után 5%-°t kötelesek évenkint az anyaegyház pénztárába befizetni." Helytelen még akkor is. ha ezt az egyházmegye jóváhagyásával cselekedte is. E tekintetben világosan rendelkezik a E. A. 256. § a. Nem csak azért helytelen, mert önkényüleg állapit meg egy numerikus egységet, holott ez adva van a törvény által előirt 2ő°/

0-ban, de helytelen azért is, mert a szórványbelieket egy általán jogtalanul adóztatják meg ott az állami adó után, miután Magyarbolyban csak személyadó van, már pedig annak, hogy a szórványbeliek is bevonhatók legyenek állami adó arányában a teherviselésbe, első feltétele az, hogy magában az anyaegyházban is adóalapul szolgáljon az állami adó. Mivel pedig a lelkésztárs beismerése szerint ott csak személyadó szedetik, ennélfogva nincs jogalap arra S3M, hogy a dúsgazdag Schaumburg-Lippe hercegnek egyfelől 22, 465 K-t kitevő szórványbeli állami adója, másfelől az az 1200 holdnyi földje, a mely magának az anyaegyháznak területén fekszik — egyházi adóval lenne megterhelhető. Nem tudom azonban megérteni azt, hogy amikor ilye n horribilis summáról van szó, hogy lehetséges akko.', hogy a jó magyarbolyiak rá nem térnek a személyt — mondjuk: házas párt, — és az államiadót alapul vevő adózási rendszerre?! Vagy azt tartják — a közelgő zsinatra való tekintettel, amely úgyis uj adózási rendszert hoz be, — nem érdemes megbolygatni a régi rendet? Lehet, hogy ebben nekik van igazuk . . . De ez esetben ajánlom, kérjék meg a dúsgazdag uralkodó herceget, hogy járuljon önként bizonyos öszszeggel az egyház és iskola fentartásához. Hátha van már benne is abból a jó magyar virtusból, hogy önként szivesebben ad, semhogy adót fizessen. TÁRGFL. Marácsony reggel. (WITSCHEL.) Örvendjen a menny, vígadjon a föld, — Zengjen az ember dicsdallama! — Keresztyének, fel hálaimára, — Zug j on a harang és orgona! — Hangozzék az öröm hegyeinkről, — Legyen oltár minden hegyorom! — Béke csókkal béküljenek ki mind, — Kiket viszály tépe egykoron. Hála, hogy elszakadott ama lánc. — Szabad lelket mely nyűgbe vsrve; — Hála, hogy Jézus Krisztus született, — S országa szabad, s nagygyá leve! — Megdől az önkény, és a babona, — Hol az igazság fénye vezet, — A földnek szinén ott béke honol, — Hol a szivekben él szeretet. Ha a Megváltó kikorbácsolja — Házából, ki csal s kufárkodik, — Ha elhagyja majd a farizeus — Az oltárt, s a nép bálványait; — Ha az erény ur lesz e világon, — S képmutatás s önzés elmarad, — Akkor a menny földre köhözik le,— S szeretet lez itt az ég alatt. Atyánk! hálát adunk jóságodért, — Vedd kedvesen ez áldozatunk! A mi példányképünk Jézus Krisztus, S mi az ö nyomain haladunk. — Jöjjön el országod! Fény és erény — Kelettől nyugatig terjedjen, H.iljon a tévely s bűn; s gyászénekük — Az emberek vigdala legyen! —• Dicsőség a magasban Istennek! — Béke legyen az embereknek! — Erény legyen a legfőbb örömünk, — És e földel tartsuk mi szentnek. Czékus László. MISSZIÓ. Rovatvezető: Scholtz Ödön. A magyarhoni ág. h. ev. misszióegyesület elnöksége a „Missziói Lapok "ban lelkes felhívást intézett egyházunk összes lelkészeihez s gyülekezeteihez, kérve őket, hogy az egyesületnek Afrikaba kiküldött hittérítőjére való tekintettel, kinek eltaitásáiól úgyszólván morális kötelességünk önerőnkből gondoskodni, karolják fel az uj évben is fokozott mértekben az egyesületet. Nevezetesen arra kéri az elnökség a lelkészeket, hogy tartsanak vízkeresztkor avagy pünkösd hétfőjén olfertóriummal összekötött missziói istentisztelet, tartsanak a gyülekezeti vagy nőegylet! estélyeken a hittérítés gazdag és tanulságos mezéjéről vett tárgyakról is előadásokat s buzdítsák gyülekezeteiket s híveiket az egyesületbe való belépésre. Roth Henrik, az egyesület kiküldött hittérítője f. é. julius 18 án langa kikötőben lépett először Afrika földjére s augusztus 3 án érkezett a Merz-hegységben fekvő Aruscha állomásia, ahol máris buzgó tevékenységet fejt ki. Most legfőbb dolga ugyan még csak a bennszülöttek nyelvének elsajátítása, de ebben oly gyors haladást tesz, hogy egy év múlva már kész lesz az állomás önálló vezetését is elvállalni. Cime: Heinrich Roth, Misszionár in Aruscha, Deutsch Ostafrika, via Tanga. Ne feledjük el őt imánkba foglalni, hogy az Ur oltalmazza meg nehéz, önfeláldozó helyzetében. Ujabban ismét jelentkezett egy magyar ifjú, aki hajlandó a hittérítői pályára lépni, mivel az Ur hívását érzi szivében Az illető egy gimnáziumi s 4 polgári osztályt végzett. Úgyszintén egy kőműves legény, mint kézműves óhajt a misszió szolgálatába lépni. Látjuk ezekből, hogy az ügy mind nagyobb körben talál érdeklődőkre, de épen azért fokozott felkarolásra is szorul. Az alapító tagok száma utoljára a tátraaljai egyházmegyével szaporodott s dr, Berzsenyi Jenő, a dunántuli egyházkerület uj felügyelője is bejelentette belépését. Kis missziói perselyeket is kérnek mindenfelé, melyekbe a gyűjtők buzgón szedegetik a hivő lelkek szeretetből áldozott filléreit A diakonisszák s egyes buzgó nők vezetése alatt álló leány egyletekben pedig szorgalmasan kötnek, varnak, a szegény pogány gyermekek számára, hogy hittéritőnknek legyen köztük mit kiosztani a szeretet n gy ünnepén: Karácsonykor. Vajha a szeretnek ezen megnyilatkozása is érthetővé tenné sok pogány előtt ama boldogító hírt: Ma született nektek a Megtartó.