Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-12-21 / 51. szám
458 Ha már felvetettük, szóljunk mind a három tárgyról. De egyelőre maradjunk a békés szellemnek, a kölcsönös testvéries jóakaratnak a hiányánál. Mert itt bizony sok a hiány. Hivatkozom saját tapasztalataimra. Nem eléggé nyugodt ós nem eléggé tárgyilagos az egymás nézetei és törekvései felől való kritikánk. Bizonyos hányiveti könnyedséggel, ironikus kérdésekbe és sejtetésekbe elrejtett oldaltámadásokkal, szenvedélyes leszólásokkal, sokszor haragos felpattanásokkal ós más, a jogos érzékenységet bántó, a közegyház életében való szereplésre épen nem csábító, sőt egyenesen elkedvetlenítő vitatkozási modort találunk elnöki, előadói és felszólalói székeken. Kérdem: ez a béke és a jóakarat szelleme? Ott, a hol munkánkért, tanácskozásainkért, időnk és erőnk feláldozásáért senki csengő pénzzel nem fizet — ezt kell várnunk, ezt kell fizetésül kapnunk? Hiszen saját magunk törjük és vágjuk magunk alatt a fát — ezzel a modorral, ezzel a szellemmel! Nagyon sok tekintélyes evangelikus úriemberről tudok, a ki ezen, a békét ós jóakaratot nélkülöző tárgyalási mód miatt elkedvetlenedve, vonul vissza közegyházunk küiömböző tanácskozási fórumaitól. Én még aránylag fiatalabb vagyok, egy-két év még elválaszt az ötödik évtizedtől, de, főként három urnák az id:i egyetemes közgyűlést megelőző bizottsági üléseken ós magán a közgyűlésen való szereplési módja reám is — a ki pedig hivatásból is, szivem — lelkem szerint is lángolok egyházunk jól felfogott javáért, mólyen deprimálólag, szinte elkeseritőleg hatott! Nem, uraim! Kevesebb gúnyolódást, kevesebb «zellemeskedést, kevesebb ideges kötődést — több komolyságot,békeszeretetet, jóakaratot egymás iránt. Ez illik a Krisztus egyházában egymásközt testvérekül élőkhöz. Ide tartozik a gondolat rokonságánál fogva közgyűléseink külső menetének felemlitése is Foglalkoztak vele ismételten e lapok hasábjain Viador és Viator. Teljes igazságot kell nekik szolgáltatnom. Valami csodálatosan hanyag nemtörődés, figyelmetlenség és érdeklődéshiány jellemzi közgyűléseinket. Mintha a szőnyegen levő tárgyak mindenike nem is a mi egyházunk közérdekének W-egy részletkérdése volna, de valami minket közömbösen érintő, szivünk-lelkünk világára teljesen idegen tárgyak körébe tartoznék. Az ügyrendhez nem alkalmazkodunk, érdeklődést nem tanusitunk, egymásközt egyéb ügyekről tárgyalunk. Hiszen én nekem például nem lehet megszakítás nélkül egy félórát töltenem kerületi vagy egyetemes közgyűlésen a nélkül, hogy oda ne jönnének hozzám egyesek, a maguk ügyes-bajos 1012 dolgaikkal s ne zavarnának a figyelőmben, az érdeklődésben, s igy a tanácskozás és hozzászólás lehetőségében. S igy vannak vele számtalanok. Pour-piriéz is folyik jobbról-balról ós a napirenden lévő tárgy iránti érdeklődés természetesen a minimális. Igy aztán az ügyeket apróra ezétszedni, a dolog lényegét megvilágitó részletek, adatok, jogi lehetőségek, praktikus megoldási módozatok vonaláig eljutni nem tudunk. Tehát — nemcsak a személyek, de a tárgyak iránti jó ikar.it kifejtésére is szükség van. Akkor azután elnémul a panasz közgyűléseink sivársága, terméketlensége és közigazgatásunk lassú mmete felől Nem sok okunk van ugyan nekünk súlyos panaszokra e legutóbb emiitett téren. Javítsuk meg közgyűléseink tárgyalási rendjét, módját: s mmdjárt eredményesebb és kielégítőbb lesz azok munkája Ne kicsinveljük, ne ócsároljuk közigazgatásunkat. Egyéb közigazgatási hatóságok munkájával összehasonlítva, nagyon csekély kivétellel, — tapasztalásból mondhatom, — mintaszerű a parochiális és seniorális közigazgatás irodai téren felmerülő menete. Itt a nehézkesség legfeljebb abban nyilvánul, hogy sürgős ügyeket, a melyek elintézése voltaképen közgyűlési feladat, vagy hevertetni, vagy ideiglenesen szóló hatálylyal elnökileg kell elintézni, ha pedig az elintézésnek ez a módja állott bej: akkor sokan, bölcs férfiak, nem a beigazolt kényszerhelyzet szempontjából — a melyet utólag tagadásba venni nagyon kényelmesálláspont, — de az egyoldalúan felfogott jogszabályok szempontjából füznok az elintézéshez ellenséges kritikát. De legyen bár a közigazgatás még százszorta pontosabb, szabályszerűbb, — ami mind kelléke az egyház közjavának, — nem a közigazgatás külső kereteinek pontos betöltése fogja egyházunkat boldoggá tenni, felvirágoztatni, régi hirót- nevét, tekintélyét, befolyását, számbeli és intellektuális erejét visszavívni, hanem a benne uralkodó, legalább kötelességszerűen uralkodni hivatott hagyományos jó evangelikus szellem. Ez megakadályozza .azt, hogy a homoousion és homoiousion cimén egymás ellen irtó hadjáratot indítsunk, a minthhogy megakadályozza azt is, hogy theologiai tanszékekből a Krisztus evangéliumának tartalmával ellenkező szertelonségek hirdettessenek; a régi, jó, h igyományos evangelikus szellem egymás iránti türelemre, békére és testvéri szeretetre tanit és kizárja a tanácskozásokból a politikai érdekszolgálatokat. A régi jó, hagyományos evangelikus szellem a felismert igazságok melletti hűséggel és kitartással össze tudta egyeztetni a felszólalások ós a nyilvánosan hangzó kritikák túlzásaitól való tartózkodást, a finomabb, nemesebb, testvériesebb modort. A régi, jó hagyományos evangelikus szellem bizonyos EVANGELI KUS ŐRÁLLÓ
