Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-21 / 51. szám

V.III, év. Rákoskeresztúr (Budapest mellett) 19" december 21. 51. szám. & 9 EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy iven. Kéziratokat, előfizetési öijakat, hiröetések szövegét és öiját a

z Ev. Őrálló szerkesztőség-e cimére Rákoskeresz u

f Pestmegye, kell külöeni. — A bel- és külmissióra vonatkozó közlemények Seholtz Ödön lelkész, rovatvezető cimére ÁgTalvára (Sopronmegye) külöenöők. Bi Hl 0B BB FELELŐS SZERKESZTŐ: NOSZKÓ ISTVÁN rákoskeresztúri lelkész. Főmunkatárs: BB SCHOLTZ ÖDÖN ágfalvi lelkész. A lap ára: Egész évre Félévre . Negyeöévre 12 K 6 K 3 K Egyes szám ára 40 fillér. El Hiröetés ára olöalanként 40 korona, ft TA RTALOMJEGYZÉK : VEZÉRCIKK: Karácsonyi gondolatok. Geduly Henrik. — Karácsony ünnepén. Sántha Károly — CIKKEK: A vallás oktatás mellett. Schweiz Mihály. — Egyházi adózási rendszerünk. Mohácsy Lajos. — Tárca: Karácsony reggel. Czékus László. — Misszió. Scholtz Ödön. — Küllőid. K. Gy. — Nekrolog. — Belélet — Pályázatok és hirdetések. Karácsonyi gondolatok. Nem karácsonyi „üdvözlet

u — mert ez békésebb viszonyokat, nagyobb megelégedettséget feltételez, mint a minővel ez idő szerint dicsekedhetünk. Seai nem karácsonyi „Szózat

1', mert bármen lyire is n.igyrabecsülöm a nyilvánosság, a sajtóorgánumok szerepét a közegyhazi elet irányitásaban, — hiszen ez volt legkedvesebb foglalkozásaim egyike évek hosszú során keresztül — de az illetékesség és alkalmiság szempontjaira való tekintet visszatart attól, hogy ezidőszerint bárkihez vagy bárkikhez is a mi kedves „Őrállónk" hasábjain Szózatot intézzek. Hanem igenis karácsonyi gondolatokat akarok kifejteni, ugy, a mint azokat az egyházunk ügyei iránti lelkes érdeklődés és számos tapasztalás váltja ki lelkemből most, karácsony előestéjén, a mikor hitünk világában oly poétikus bájjal és oly lelkiismeretbe vágó erővei csendül meg az angyalok kara: . . . „földön béke és az emberekhez jóakarat Béke — és jóakarat" — valóban, a Megváltó születésével támadt szellemélet két megbecsülhetetlenül jelen ős vonása, a melyet nem lehet eléggé gyakran figyelmÖkbe ajánlani azoknak, a kik az evangélium egyházának exponensei. Béke! A közegyház gyakorlati életére való vonatkozásban ez annyit tesz, mint az erőviszonyok, erőtényezők öntudatos egyensúlyozása ama nagy eszmény, a közegyház közjavának szolgálatában. — Jóakarat! Ugyanebben a vonatkozásban ez annyit tesz, mint a közállapotok megjavítására harag és szenvedély, pártoskodás és ellenségeskedés, önzés és gyűlölködés, bizalmatlankodás és gúnyos gáncsolódás nélkül igyekezni, tehát erőink legjavát komoly hűséggel, testvériességgel, igazsággal és szeretettel hozni az Ur anyaszentegyházának oltárára. Nos — karácsony van! Naty ünnep van. Békeszózatot zeng az angyalok kara és jóakaratot kiván tőlünk. — Tegyük a szivünkre a kezünket, gyülekez*tek pretbytereitől kezdve fel az egyetemes felügyelőig, tanácsosok és kormányzók, esperess >gek és kerületek vezéremberei, papok ós világiak, professorok és theologusok, ügyvédek és újságírók, magyarok és nem magyarok, dúsgazdagok és koldusszegények, városiak és falusiak, és az ellentétek még mily kimeríthetetlen sorozatában lévők: csakugyan a békét keressük mi közegyházunk közjavának szolgálaban és egymás iránti legteljesebb testvéries jóakarattal keressük-e? . - . Mert a mint a karácsonyi ünnepkör kiindulási pontja a többi ünnepköröknek, azonképen a béke szolgálata és a jóakarat szerinti magatartás kiindulási pontja annak a megítélésnek, hogy csakugyan a Krisztus egyházában vagyunk-é, a mikor a legkülönfélébb közigazgatási fokozatokon beszélünk és cselekszünk — vagy oly társaságban, a melyből régen kihalt és már csak visszasírni való a Krisztus szelleme!? Meggyőződésem, hogy ha a protestantizmust hazánkban valaha valami lejáratja, akkor ez a három ok járatja le: az evangélikus hit hiánya, a kitűzött nagy eszményekért való lelkes közreműködés hiánya, és — a mi talán még az első kettőnél is fontosabb, vagy legalább is vele egyenrangú fontosságú: a békés szellemnek, a kölcsönös, testvéries jóakaratnak hiánya. * * *