Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)

1912-12-14 / 50. szám

4ß0

. EVANGgLIKUS ŐRÁLLÓ. 1912 Egy, a nyomor polypkarjaiból kibirkózott lelkészi gárda egyházunk gerince: mig ez egyenesen nem áll; beteg az egész közegyház! A mi személyi ós státusérdekeink azonosak közegyházunkéival. Nincs helye itt a hatásköri villongásoknak ; anynyival kevésbé, amennyiben egyházunk egyetemét mellőzve, közvetlenül nem tárgyalunk a kormán}'nyal. Ez nem szándékunk. De állandóan mozognunk kell. Várjuk az egyesület életnyilvánulásait. A helyzet sokkal inkább megnyilatkozásra, cselekvésre kesztetóbb, semmint a megalakulás után vagy egy ]ó hosszú esztendeig pihenhetnok a megszületés fárdalmait. Mi izgatni fogjuk az ifjú egyesületet. Kiabálni fogunk, hogy ne tudjon aludni. Programmot állítunk össze a sok teendőből és sürgetjük a végrehajtását. Ha mai kül- és belpolitikai életünk villámokkal telítettsége nem engedi, hogy az országos érdeklődés lámpái elé állva követeljük az anyagi helyzetünk javítását kilátásba helyező kormányigéreteknek előbb korrigálását s aztán beváltását ám belső, szellemi életünk konszolidálására s a haditerv egységesítésére és tökéletesítésére már most tehetünk valamit. Itt van e lap. 'tömörüljünk az őrállói zászló alá s a véleményközlés és vélemény-csere hadd induljon meg — a jobb győzelmének reményében Várjuk a tagtársakat a szellemi találkozásra! Szatmár, 1912. november hó. Duszik Lajos a Lelkészepryesület egyik jegyzője. „Lasciate ogni speranza " (Reflexiók az egyet, gyűlésre.) Stylszerübb volna most törökül kifejezést adni a lelkészi kar egyet, gyűlés utáni hangulatának, de kifejezi ez a Dante-féle ismert felirat is a mi kedélyállapotunkat. Az egyetemes gyűléstől, mint evang. egyházunk legmagasabb közig, fórumától minden esztendőben sokat várunk. Sok sérelemnek megszüntetését, sok régen táplált reménységnek megvalósulását várják sokan ettől a közgyűléstől. A mit az alsóbb forumokon olyan apró részletességgel megvitatnak az egyes esperességek, papi értekezletek, a mi már az egyház kerületek által is kellően fixirozva lesz, az egyetemes gyűléstől várja a koronát! A lefolyt ez évi egyet, gyűlés iránt is meglepő nagy érdeklődés nyilvánult meg. Már az előértekezleten ott láttuk nemcsak a törzstiszteket, az összes espereseket, hanem főképen a lelkészek igen nagy számát. Tagadhatatlan, hogy főképen a vidéki lelkészeket egy égető kérdés hozott oda. hogy megtudják, mi történik a lelkészek fizetésrendezésével. Az előértekezleten csoportok verődtek össze, s tárgyalták ezt a kérdést, mindenütt meglátszott a türelmetlenség, látszolt, hogy a türelem már kifogyott a várakozásban s főképen a teljes tájékozatlanság bántotta a lelkészeket s midőn kérdést intéztek az egyet, gyűlés o yan tágjához, a ki a bizottsági üléseken is részt vett, az lehangolóan mondotta a kérdezősködőknek: „lasciate ogni speranza" — hagyjatok kivül minden reményt! S tényleg mikor az előér tekezleten a lelkészek fizetés rendezésének kérdése több más kérdés complexumában tárgyalás alá bocsáttatott, azonnal nyilvánvalóvá lett, hogy az egyet, gyűlés bejárata fölött is fel volt láthatatlan betűkkel jegyezve a lelkészek részére: „lasciate ogni speranza." A jogügyi bizottság javaslatára elfogadott a leik. fiz. rendezésére vonatkozó egyet, gyűlési határozat egyszerűen nem elégíthet ki senkit, először azért, mert egy kérdés complexumba állítja bele a lelkészek fizetésrendezésének kérdését, másodszor azért, mert nzt a mit a határozat mond már három év előtt sokkal precízebben kifejeztünk, harmadszor azért, mert azt tekintetbe nem veszik ott fenn a Minisztériumnál. Ha összehasonlítjuk a tavalyi egyet, gyűlés hangulatát a mostanival, a midőn az egyházi sajtóban előre megállapodás történt arra, hogy egy mostre deputatió megy a Ministerhez s erélyesen követeli a papi fizetések sürgős immár elodázhatlan rendezését, és a mostani egyet, gyűlés hangulatát, akkor azt kell konstatálnunk, hogy határozott vis<ziesés jelentkezett abban a lelkesedésben és erélyben, abban á határozott fellépésben a mellyel a papi fnetések rendezését követelnünk kell! E helyett egy formulával végeztünk s egy ujabb felterjesztő irat megszerkesztésénél állottunk meg Nem tagadhatjuk azt sem, hogy az egyet. leik. értekezlet, a mely ez alkalommal „Lelkészegyesületté" is átalakult, e kérdésben semmit nem tett; — elismerjük az egyet, leik. egyesület ill értekezlet ezidei nívóját, sok szép dolgot lehetett ott hallani, ámde a lelkészek fizetésének rendezése miért nem került a tavalyihoz hasonló lelkesedéssel szőnyegre s döntés alá?! (Mert nem jutott rá idő ! Szerk.) Vagy talán meg vagyunk elégedve azzal, a mit rebesgetnek a kormány szándékairól, hogy morzsalékokat ad az igazságtalanul — de nobis sine nobis megszerkesztett korpótlékrendszerrel?? Vagy talán azt hisszük, hogy egy felterjesztés reá fogja bírni a Minister urat álláspontjának megváltoztatására s mindjárt megadja a 2400 kor. plapfizeté:t és korpótlékot, sőt családi pótlékot? Iga án az egyet, gyűlésnek ez a határozata körösi szentelt viz, mely sem nem árt se nem használ! De méltóságos és főtisztelendő egyet, közgyűlés! igy célt nem érünk soha! Eddig is már sok keserű tapasztala'unk van arra a viszonyra nézve, a melyben a két fél, egynázunk képviselete és az állam vannak, keserű tapasztalataink arra nézve, hogy súlyúnk az állam előtt, a kormány előtt, a mely dotatiókat nyújt, mily csekély, könnyüknek találtattunk! ! Magunk részéről soha megérteni azt nem tudtuk, hogy p. o. a lelkészi fizetés rendezés dolgában már évek óta megrágott, megvitatott javaslatok miért nem jutottak a Ministerium füléhez. Mióta tanakodunk; hmyszor mondtuk meg azt, hogy mit akarunk; vannak kész javaslataink is, az egyházi sajtóban már untig megvitattuk, mit kívánunk, mit követelünk, mily alapon követeljük azt stb. s mindennek betetőzéseképen a tavalyi egyet, gyűlésen egy monstre deputátió helyett egy kisebb deputátió, mely az egyet, felügyelő vezetése mellett jelent meg a Ministernél s átadta az egyet.