Evangélikus Őrálló, 1912 (8. évfolyam)
1912-12-14 / 50. szám
1912. EVANG ÉLIKUS ŐRÁLLÓ. 4 62. gyűlés memorandumát, melyben kértük a 2400 kor. kongruát s 5 korpótlékot. S bár a Minister akkor határozott kijelentéseket tett, erre nagy pauza következett. S anélkül, hogy bárhol a világon legalább némi tájékozást kaptunk volna, egyszer csak egy szép tavaszi napon gróf Tisza a ref. egyházkerület lévai közgyülé sén pertangentem megemlíti, hogy a papok fizetésrendezése már befejezettnek tekinthető és pedig a korpótlékrendszer alapján. Kérdjük, kinek az álláspontját fogadta el a Minister? Kinek, mely egyházi testületnek volt az az álláspontja, bogy ez a korpótlékrendszer a legigazságosabb és legmegfelelőbb fizetésrer.dezési mód, olyan, a mely közmegnyugvást tog kelteni az összes prot. papság körében!? Már a Ministeriumnak ez az állásfoglalása a korpótlékrendszer mellett inethikus s beigazolást nyert az a tény. hogy mily „könnyüknek találtattunk" mi, midőn egy ily nagyfontosságú kérdést teljesen „nélkülünk" csinálnak meg ! Hát még a továbbiak még inkább elkedvelenitik s lehangolják a lelkészeket! Tiszának a „kinyilatkoztatása" nem volt elég világos, közben az Ev. Lap „jóinformált" helyen megtudta azt, hogy a korpótlék nem minden prot. lelkészne< fog adatni, hanem csak a kongruásoknak. illetve a kiknek 3000 korona fizetésük nincsen. Megindulnak a tárgyalások Tiszával, a sajtó képviselői ostromolták Tiszát, hogy lesz, mint lesz? Ö nyilatkozik elég burkoltan, do mégis azt ki lehetett venni nyilatkozatából, hogy a korpótlékot minden prot. lelkész fogja megkapni, a kinek magasabb képesítése van (mindnek az van !) és pedig ugy, hogy a ki 1913 jan. 1-én betölti szolgálatának 5-ik évét 400 koronás, a ki ekkor betölti szot gálatának 10 ik évét két 400 koronás azaz 800 koronás korpótlékban részesül. Ezekután megindult a találgatások és kombinátiók özöne, hogyan érti és hogyan értheti s miképen gondolta a Minister ezt vagy amazt s beállt e kérdésben egy tökéletes „tohu va bohu", a melyre az egyet, gyűlés ismert határozatával tette rá a koronát. Ugy hogyha ma megkérdeznek egy evang. papot, esperest vagy püspököt, no hogy állunk a papifizetésrendezés kérdésével, nem tudom, tudna-e valaki erre a kérdésre biztoe választ adni, s ha megkérdenék valakit az egyet, gyűlés tagjai közül: tett-e az egyet, gyűlés lépést e kérdés nemcsak előbbrevitelére, de megoldására is valamit? Bátran felelheti, hogy semmit, mert egy felterjesztés a dolgon nem segit. Hol a főbaj ? A módszerben, a mellyel az állammal s a kormánnyal szemben igényeinket érvénytsiteni akarjuk. A tiszakerület érdemes ifjú püspöke mondotta azt — ugy hiszem — beköszöntő beszédében, de még ma is visszacsengenek a szavak, hogy mi személyes befolyásunkat nem érvényesítjük s nem értékesítjük ott, a honnan annyi sokat kérünk s várunk. A fölterjesztés utja célhoz nem vezet. Rendesen az iróasztalfiókját töltik meg csupán. De ha prot. vezéreink állandó személyes befolyása alatt állanának gyakori érintkezés által azok, a kiknek kezében van letéve az 1848 XX. t, -ez. megoldásának kérdése, akkor jobban értesülnének a Ministériumban is a lelkészek álláspontjáról, közmegelégedésre és gyorsabban lehetne dűlőre vinni sok kérdést. A felterjesztések csak formai részét kellene, hogy képezzék a dolognak, a melyre nézve már a Ministérium morális obiigója megvolna. Így kellett volna a Ministériumot tájékoztatni a lelkészi fizetési mozgalomról is s ha ez sem lett volna elég, akkor egy hatalmas deputátióban tudomására adni a Ministernek, mit kívánunk és mit követelünk az 1848. XX. alapján most már elodázhatatlanul. Igy — a Ministerium által tervbe vett korpótlékrendszer igazságtalansát — ha véletlenül testet ölt, kénytelenek leszünk lenyelni s a sok panaszt pedig, a mely a ki nem elégített éhes lelkészek ajakáról elhangzani fog. meghallgatni, addig mig ismét egy ujabbigazságosabb rendezés nem kerül szőnyegre. Addig: "Lasciate ogni speranza" — „hagyjatok kivül minden reményt" — mert ez volt felírva a most lefolyt egyet, gyűlés termének a bejárata fölött legalább a lelkészek részére! Hegyi Theologiai irodalom. Ez alkalommal a német thologiai irodalom gazdag tárházából főképen néhány valóban értékes gyakorlati irányú műre akarjuk felhívni olvasóink figyelmét, melyeket mindenki nagy haszonnal forgathat. Az első kettő prédikáció gyűjtemény. Ezek: 1. J. Rtiling, In der Nachfolge Jesu. 24 ív. Fűzve 4'20 mk., kötve 5 mk. — Minálunk a német prédikáció-irodalom remekei közül rendszerint csak Gerok beszédei ismeretesek, amelyek azonban minden kiválóságuk dacára ma már sok tekintetben elavultak. A fiatalabb igehirdetők közül kiváló hírnévre tett szert Rüting, a lipcsei Szt. János templom első lelkésze, ki a jelen gyűjteményt, mint 12 év alatt tartott beszédeinek legjavát, hi vei és tisztelői egyenes felkérésére adta ki. Aki Rülinget — mint a sorok írója — személyesen ismeri és beszélni hallotta, az megérti a hivek ezen felszólítását. A gyűjtemény összesen 39 beszédet tartalmaz, a melyek a főünnepeken kivül az egyházi év minden fontosabb szakára figyelemmel vannak. Ami ezen beszédeket különösen érdekessé teszi, az a szabatos felosztás, világos és logikus gondolatmenet, egyszerű, keresetlen stilus, beható írásismeret, szociális érzék és meleg lelkipásztori bensőség. Ha Rüling prédikációinak bármelyikét elolvassuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy igy kell beszélni a mai kor emberéhez. Kivánnók, hogy ezt a könyvet minden lelkész megkeresse. Sokat tanulhatunk belőle, okulhatunk rajta. 2. Prof. D. Wilh. Walther, Fahre fort! 10 iv; fűzve 2'60 mk., kötve 3'40 mk.— A gyakorlati lelkész után itt egy theol. tanár szól hozzánk 12 beszédben, és pedig oly kaliberű tudós, mint Walther, a rostocki egyetem nagyhírű luth. dogmatikusa. Walther Rostockban egyúttal egyetemi hitszónok is s mint ilyen már több kötet prédikációt adott ki — ez a legújabb sorozat. Azonban nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ezen beszédek csak száraz dogmatikai fejtegetések; — ellenkezőleg élet, gazdag változatosság s nagy erő lüktet bennük s árad ki belőlük. Igaz, hogy Walther bevezet a szöveg legelrejtettebb helyeibe is, de csak azért, hogy mindenünnen kincscsel felérő gondolatokat hozzon elő s mindennel komoly keresztény elhatározásra indítson. E gyűjtemény ismertetője Walthert már hallotta prédikálni s érezte, hogy ez az ember szivét, lelkét beleviszi abba amit mond; ez érzik ki ezen kötetből is, mindegyik sorából. Mily bologok némethoni testvéreink, hogy ilyen lelki eledellel táplálkozhatnak. Nincs ebben felesleges frázis, szóvirág; maga az Ur szól benne hozzánk hivő tanítványának hiterős egyénisége által. 3. Lie. K. Dunkmann, Altes und Neues aus dem Schatz eines Hausvaters. Ansprachen an junge Theologen über die Gleichnisse Matth. 13. 10 iv; füzve 2 40 mk.,
